lever

Mindenki májkelkorsz táskával flangál manapság – legalábbis erre felénk, ami borzasztóan unalmas látvány.

Egyrészt unalmas, mert minden májkelkorsz táska ugyanúgy néz ki, mint az összes többi májkelkorsz táska ami elhalad melletted az utcán, másrészt minden standard májkelkorsz táskába ugyanakkora méretű mac/ipad/tablet fér bele, ami azt feltételezi, hogy minden májkelkorsz táskatulajdonos ugyanakkora és majd ugyanolyan típusú mac/ipad/tablet készüléket rángat magával naphosszat (gondolom fényképezés vagy futás céljából) az egyen májkelkorsz táskával flangálva.

Sokéves koromból adóan nyílván értem, hogy mi a szép ebben a birkajellegű egyentáska tulajdonlásba, de mivel itt északon amúgy is jellemzően nem nagyon menő, hogy az ember kilóg a sorból, így az újabb egyendarab felbukkanása az utcákon enyhén szólva lever.

hóhatár

Elsô skandináv telem óta gyúrom magamat a következô téli mantrákkal nagyjából novembertôl április elejéig (Skandinávia rámesô részében ugyanis eddig tart a tél)

• hó volt, van, lesz, kár morogni
• salak a lakásban (ami a cipôddel együtt oson be mindegy mit csinálsz a bejárati ajtóban) volt, van, lesz
• a hômérséklet nagyjából nulla fok alatt lesz
• a hó szép, mert visszaveri a fényt, így a gány sötét téli nappalok elviselhetôbbek lesznek
• a hó jobb mint az ónos esô

Ezen gondos mantra mormolások ellenére azonban mindig eljön az a nap valamikor februárban, amikor a kis lelkemben hisztizô ötéves kislánynál betelik a pohár és minden hópehelyre teljes szívbôl áradó gyûlölettel gondolok. Amikor a vaskos téli csizmimet utálattol teljes lendülettel veszem magamra, miután becsomagoltam magam minimum három jól izolált rétegbe.

A nap, amikor a lelkem elèri a hóhatárt, az az a hidegtûrôképességem határát.

hóbol is megárt a sok…

Mindenki fehér télrôl álmodik, mert az szép, romantikus, tudomisén. De a valóságban legalább olyan kiábrándító négy hónapot a minuszban leélni mint négy hónapot átvészelni a 35 fokos kánikulában. Egy idô után eleged van a sapkából, a téli pufi kabátodból, a meleg csizmádból, eleged van abból hogy minden nap hülyére fúj vagy a szél, vagy a hó, vagy ezek kombója, hogy a járdán vagy jég van vagy hó (kivéve a bicikliutakon, amiket városszerte agyontakarítanak – ami öröm) vagy jéggé fagyott salak takaró. A bôröd fehér és száraz, hiába hidratálod magad kívül-belül (és nagyjából ez a helyzet a tüdôddel is), a sporttevékenységeid száma lecsökken, mert vagy kib hideg van ahhoz hogy a szabadban futkározz, vagy kib hideg van ahhoz hogy elmenj edzeni (és a hideg alatt, nyájas olvasó, itt nulla, de leginkább minusz öttôl lefelé terjedô hôfokokat értem).

Hó és hidegkimerülésem nehezebb napjait két szolárium vizit között aktív morgással szoktam tölteni, majd miután elégedetlenkedôen átcöcögtem a következô napi idôjárás jelentést (amiben vagy újabb minuszokat, vagy újabb havazást igérnek, vagy mindkettôt), kialvatlan sünöket meghazudtoló daccal leülök egy könnyvvel egy világos és meleg sarokba (értsd bárhova, ahol az ablak mellett radiátor van) és morogva, ám jóízûen elszörpölöm a következô adag mézes teát/mályvacukros forrócsokit.

Ès várok.

Hogy lehiggadjanak a kedélyeim és hogy felmelegedjen az idôjárás.

Szép remények…

 

a skandináv tél szép

Legalábbis a képeken.

A valóság persze mindig kegyetlenebb. Tegnap jutott eszembe amikor a mágikus harmadik réteg nacit is magamra rántottam mielôtt Michelin bábuként megközelítettem volna a bringám, hogy már három hónapja 0 fok alatt van a hômérséklet és még csak január vége van és nagyjából március közepéig bolhányi az esély hogy tartósan 0 fok fölé kússzon a hômérséklet. (gyász) Arról nem is beszélve, hogy nem minden téli nap ilyen szép, mert a nap ritkán süt.

Viszont legalább a napsütéses órák száma átcsapott növekvô tendenciába. (ollé)

szegecses tél

Ha tél, akkor szegecsek. Nem, nem a bôrkabátokon (amiben november közepe óta/után amúgy is megfagyna majd mindenki) hanem az autókon, a kerékpárokon (idén már az enyémen is!), a cipôkre csatolhatóan, vagy esetleg a cipôkbe építve. A klasszikus három réteges öltözködési szabály (és az ezt megcélzó számtalan bolti leértékelés) mellett a legnépszerûbb téli kiegészítök a szegecsek. A cipôre csatolható fajták kaphatók a patikákban(!), a cipôkbe építettekbôl van kifejezetten téli futásra alkalmas kiadás, a kerékpárra szerelhetôkbôl van minden minôségû és kiadású bringára(kevés szegecses és sok szegecses), az autókra meg ugye egyrészt a józanész, másrészt a KRESZ diktálja hogy egy idô után felkerüljenek a téli gumik.

Persze ne úgy képzeljétek el a svéd téli mindennapokat, hogy mindenki vadul karistolja a betont/havat/jeget a kis vasszögecses talpával. Vannak normális cipôk és csúszós járdákon/bicikliutakon manôverezô emberek/biciklisták (arról nem beszélve hogy a városokban majd minden utca és környék szanaszét van salakolva – attól függôen hogy mennyire népszerû helyen laksz) és persze felcsatolható szegecsekkel sétálni a városban amúgy is über-unszexi és egyáltalán nem divatos, de aki kicsit is tudja milyen testrészt törni (legyen az kéz, kar, láb, fej, fog, váll, csukló, boka, esetleg idôsebb korban combcsont vagy combnyak), az valószínûleg azok táborához fog tartozni, aki vastappancsokkal a talpán, és apró szegecsekkel a bringáján fog tovalavírozni mellettetek  (ahogy jelen sorok írója is teszi, aki a tavalyi télröl szeptemberig elhúzódó fogászati és fiziológiai kalandjai után az idei télen bekeményített és szegecsekkel felfegyverkezve próbálja állni a mínuszokat és az egyre növekvô hóréteget, amit szerencsére gondosan takarítanak a forgalmasabb közúti és bicikli utakról).

téli rutinok

Hóhelyzet van, mint minden télen.

Stockholm felszíni tömegközlekedése leállt, a tengerparti vidékeken a hóátfúvások tarkítják a hangulatot, a repterekre nem érkeznek meg a Nobel díjasok, a vonatok akadoznak, a közuti teherszállítás és amblokk a közlekedés lelassúlt. Helyi szinten Linköpingben a hómunkások hiánya vagy kevéssé agilis tevékenysége miatt mérgelôdik ma mindenki a FB.on, pláne aki autóhoz vagy  tömegközlekedéshez van kötve munkába és oviba/suliba jutás kapcsán.

Téli rutinok – semmit nem változnak az évek során.

A magam részérôl reggel kiástam magunkat (értsd az elhótorlaszolt bejárati ajtónkat) a 20 centisre felfútt hóbol, segítettem a svédnek kiásni az autóját a garázsból (aminek a bejáratát szintúgy ellepte a hó) és az átlag 20 perces munkába vezetô gyalogutat sikerült majd 40 perc alatt megtennem. Hóesésben és szembeszélben és bokáig érô hóban.

Néhány kép a kora reggelrôl (nézzétek el a kép minôséget, hóviharban és koromsötétben nagy csodákat nem lehet mûvelni – max utómunkával…)