Lucia

December: advent, mikulás (igaz, ez itt nincs) és Lucia, no meg karácsony – újév, de ez utóbbi már-már közhelyszámba megy.

Imádom a svéd decembert. Az ablakokba kikerülnek a karácsonyi dekorációként szolgáló csillaglampionok, a házakat és a lakásokat ellepik a “normális”tól a “gáz” mennyiségû és minôségû karácsonyi díszfények és lámpák, az utcákon megjelennek a mézeskalács-glögg kombót kínáló árusok (szigorúan a karácsonyi kirakodóvásárok környékén és idején), és a lakásokból nagyjából folyamatosan árad a Lussekatt illat.

A sáfrányos kelttészta az advent egyik legnépszerûbb kiegészítôje. Tradicionálisan csak Lucia napján sütötték ezt a finomságot, mára azonban a boltokban és a pékségekben az advent elejétôl hozzálehet jutni. Àm az igazi hóka-móka a házikészítésû Lussekatt vagy Lussebulle. Elkészítése nem nagy ôrdöngôsség, a legnagyobb kihívást azt hiszem az élesztô és az ezzel járó kötelezô várakozási idô jelenti… 😀

Szóval tadám, recept következik.

Hozzávalók kb 35 db Lussebulléhez
50 g élesztő
100 g vaj
5 dl tej
250 g krémtúró
kb 1g sáfrány (nézzetek szét a piacokon, meglepô, de sáfrányban jók az esélyek)
1,5 dl cukor
fél tk só
körülbelül 17 dl liszt (kb 1kg)
néhány szem mazsola a díszítéshez

Elkészítés:

Variációk egy témára

Morzsold el az élesztőt egy tálban. A vajat felolvasszuk, hozzádjuk a tejet, és melegítsük kb 37C°-on. Öntsük rá az élesztöre és adjuk hozzá a többi hozzávalót. Gyúrjuk a tésztát simára és hagyjuk kelni konyharuhával lefedve kb 30 percig. A tésztát lisztezett a munkalapra tesszük és rudacskákat formálunk belük. Melegítsük elő a sütőt 225 C°-ra.

A rudacskákat megcsavarjuk és S alakban sütôpapírral borított sütôlapra helyezzük és mazsolával díszítjük. Konyharuhával lefedve kb 20 percig ismét kelni hagyjuk, közben a sûtôt előmelegítjük 225 C°-ra. A tésztát tojással megkenjük és 5-8 percig, közepes tepsiálláson megsütjük. Rácson hagyva, konyharuhával lefedve hagyjuk kihûlni.

Lussekatt, lussebulle, saffran bun – kinek mi 🙂

A lussebullén kívül a mai nap a Luciáké, azoké a lányoké és fiúké akik országszerte fehér ruhába öltözve Lucia napi dalokkal énekelve jelzik, hogy eljött ô, a fényhozó (aka Lucia). Ez, ebben a nagy sötétségben azt jelenti, hogy a téli napforduló nincs messze, és hogy ebbôl a sötétségbôl bizony van kiút (még akkor is, ha a téli napfordulóra még várni kell egy pár napot).

A Luciát jelképező személyt minden évben gondosan elôkészített és levezetett szavazásokon választják meg. A “nyertes” Lucia (általában valami tinikorosztályú lányka) feladatába tartozik, hogy a városhoz tartozó ill a város által szervezett Lucia koncerteken eljátsza Luciát, ami nem kis feladat ha belegondoltok, hogy milyen izgalmas egy égô fáklyakoszorúval a buksitokon lassan besétálni egy templomba anélkül, hogy a lobogó gyertyától lángralobbanna a hajatok vagy a könnyû vászonból, esetleg mûszállal kevert jól égô és gyulladékony selyemutánzatból készült földig érô köpönyegetek lángra kapjon.

Persze a piromántragédiákat elkerûlendô, Lucia közelében mindig setteng egy vizes kannával ellátott anyuka vagy tanárnéni, de szó mi szó, nem kis feladat Luciának lenni, mégha ez csak egy pár hétig tartó közszereplôi feladatkörrel járó hivatás is.

***

Az èrdeklôdô blogolvasò további Lucia napi érdekességeket talál Svédország hivatalos reklámhonlapján és persze a mindenttudò Wikin. Ès ha éppen decemberben látogatnátok Svédországba, mindenképp osonyjatok el egy Lucia napi koncertre. Èrdemes.

Advertisements

utolsò ördögûzô ritusok

Azt hiszem rituális emberfajta vagyok. Vannak ilyen aprò, nem mindennapi, de ritusaim az életben.
Néha idegesìtôek, leginkább annak aki éppen velem egy fedél alatt él. De az illetô általában tudja és hagyja hogy önmagam legyek, az összes hülyeségemmel egyûtt.

Szeretem például ha egy házibuli után, mielôtt eltakarodunk szétinni magunkat az éccakába a lakás nem egy nagy disznóól, csak egy fél. Azt is szeretem ha a karácsony elôtt a lakás nagyja tiszta és puccba van vágva.

Ezt a svédek is szeretik, olyannyira hogy egész decemberben pirosba öltöztetnek mindent a lakásban. Sokan lecserélik a függönyeiket karácsonyi függönyre, az asztalokon megjelennek az adventi koszorúk és a pirosabbnál pirosabb kiegészítôk, gyertyák, téli figurák. Az ablakokba kikerülnek a karácsonyi fények, Luca nap környékén Lucia koncertekre járnak és sáfrányos kalácsokat sütögetnek és esznek az emberek, és nagyjából ilyenkor kezdenek el minden karácsonyi édességet (knäck-et és ischoklad-okat) készíteni, hogy 24.-ére minden kész legyen. Van aki olyannyira belelkesûl, hogy advent elsô hétvégéjén már felállítja a karácsonyfáját.

Az idei karácsonyi készülôdésünk ismét kurtára sikeredett. Luca kalácsot Luca után egy héttel ettûnk, knäck nem volt, a karácsonyfánkra (ami idén legalább volt! *örül*) tegnap került izzó (mert errôl tökre megfeledkeztûnk, mármint hogy ilyenünk nincs), és a lakás is csak mára lett olyan tiszta amilyen karácsony elôtt kellett volna lennie.

Szar dolog az ünnepek körül betegnek lenni. Pláne ha valami aljas vírus is tekereg benned, ami csak néha lázasít be, de az erôdet elveszi mint az istennyila mindennap. Azt hiszem az újévet már nagyjábòl egészségesen fogom kezdeni, mostmár csak az étvágyamat kell visszavarázsolni, meg az utolsò ördögûzô ritusokkal elkergetni a nyavalyám maradékát.

A rituális újévi lencsét még ma megfôzzûk (asszem), valamelyik Bolagetben még felkutatunk egy ûveg pezsgôt, mert koccintani kell (ritus), asszem az adósságaim is rendben vannak (nem viszünk adósságot az új évre, kivéve a diákhiteleket ugye…), és ha jól emlékszem még egy listát ki kell írjak magambòl.

Most pedig irány a bútorbolt.

Santa Lucia

A svedek nem annyira a verkomoly, duhos, macskakodobalos unnepleseikrol hiresek. Ok osszegyulnek, enekelnek es tancolnak, elotte-utana esznek, sokat, emelle isznak, nem keveset es utana dajdajoznak – altalaban politika, eroszak es gyulolet mentesen. Az eddigi szemelyes tapasztalatok legalabbis ilyen tendenciat mutatnak, legyen az junius 6, Midsommar, csaladi hepaj, karacsony varas vagy Kanelbullar day.

De van egy, valoban komolynak mondhato sved unnep, ami egyreszt nagyon szep es meghato (igen, oregszem), masreszt nagyon szep, harmadreszt ertem, hogy miert fontos.

Luca, pontosabban Lucia napja, ami itt csak egy dologról szól:  a fényrôl és a reményrôl, hogy mar nem kell sokat varni, es jonnek a vilagosabb nappalok es a feny visszakoltozik a varosokba (cirka egy hét múlva téli napforduló, fuck yeah!). Ilyenkor Szent Lucia napjan rengeteg feher ruhas Luciakorussal talalkozhatsz egesz nap, persze sotetedes utan (felénk delutan haromtol, eszakabbra gondolom egesz nap, mert ott mar nagyjabol inkabb sotet van, mint vilagos), akik egyszal gyertyaval a kezben (illetve Lucia maga egy gyertyakoszoruval a fejen) eleneklik azt a par Lucia-napi dalt, amit sacc per kabe 3 eves koratol tud minden sved, es utana tovabb allnak hogy egy masik helyen enekeljenek a fenyrol, meg a remenyrol, hogy mindjart jon a feny.

Es a legszebb az egeszben, hogy a neha hiperhulye otletekkel teljes svedek nem tapsolnak, nem visitanak, nem orjongenek a produkcio vegen, vagy kozben. Hanem csendben ülnek (vagy állnak) es hallgatjak a dalokat amiket mar haromevesen is hallgattak ilyenkor.

Szoval szep dolog ez, legalabbis szerintem.

A fenti videó régi, de helyi. A frissebb kiadású idei hivatalos TVs Lucia koncertet ha szerencsétek van, akkor Svédországon kívül ezen a linken tudjátok megnézni.

Természetesen mint minden rendes sved unnepnek, ennek is megvan a maga sutemenye, a nagyjabol Luca tekercsnek fordithato Lussekatt, ami egy ilyen safranyos-mazsolas-kelttesztas eposzi süti költemény.

Amugy ha erdeklodoek vagytok, akkor Wiki. Eleg szep sok mindent lehet olvasni arrol, hogy az eszaki nepeknel miert es hogyan unneplik Luca napjat.