December: advent, mikulás (igaz, ez itt nincs) és Lucia, no meg karácsony – újév, de ez utóbbi már-már közhelyszámba megy.
Imádom a svéd decembert. Az ablakokba kikerülnek a karácsonyi dekorációként szolgáló csillaglampionok, a házakat és a lakásokat ellepik a “normális”tól a “gáz” mennyiségû és minôségû karácsonyi díszfények és lámpák, az utcákon megjelennek a mézeskalács-glögg kombót kínáló árusok (szigorúan a karácsonyi kirakodóvásárok környékén és idején), és a lakásokból nagyjából folyamatosan árad a Lussekatt illat.
A sáfrányos kelttészta az advent egyik legnépszerûbb kiegészítôje. Tradicionálisan csak Lucia napján sütötték ezt a finomságot, mára azonban a boltokban és a pékségekben az advent elejétôl hozzálehet jutni. Àm az igazi hóka-móka a házikészítésû Lussekatt vagy Lussebulle. Elkészítése nem nagy ôrdöngôsség, a legnagyobb kihívást azt hiszem az élesztô és az ezzel járó kötelezô várakozási idô jelenti… 😀
Szóval tadám, recept következik.
Hozzávalók kb 35 db Lussebulléhez
50 g élesztő
100 g vaj
5 dl tej
250 g krémtúró
kb 1g sáfrány (nézzetek szét a piacokon, meglepô, de sáfrányban jók az esélyek)
1,5 dl cukor
fél tk só
körülbelül 17 dl liszt (kb 1kg)
néhány szem mazsola a díszítéshez
Elkészítés:
Variációk egy témára
Morzsold el az élesztőt egy tálban. A vajat felolvasszuk, hozzádjuk a tejet, és melegítsük kb 37C°-on. Öntsük rá az élesztöre és adjuk hozzá a többi hozzávalót. Gyúrjuk a tésztát simára és hagyjuk kelni konyharuhával lefedve kb 30 percig. A tésztát lisztezett a munkalapra tesszük és rudacskákat formálunk belük. Melegítsük elő a sütőt 225 C°-ra.
A rudacskákat megcsavarjuk és S alakban sütôpapírral borított sütôlapra helyezzük és mazsolával díszítjük. Konyharuhával lefedve kb 20 percig ismét kelni hagyjuk, közben a sûtôt előmelegítjük 225 C°-ra. A tésztát tojással megkenjük és 5-8 percig, közepes tepsiálláson megsütjük. Rácson hagyva, konyharuhával lefedve hagyjuk kihûlni.
Lussekatt, lussebulle, saffran bun – kinek mi 🙂
A lussebullén kívül a mai nap a Luciáké, azoké a lányoké és fiúké akik országszerte fehér ruhába öltözve Lucia napi dalokkal énekelve jelzik, hogy eljött ô, a fényhozó (aka Lucia). Ez, ebben a nagy sötétségben azt jelenti, hogy a téli napforduló nincs messze, és hogy ebbôl a sötétségbôl bizony van kiút (még akkor is, ha a téli napfordulóra még várni kell egy pár napot).
A Luciát jelképező személyt minden évben gondosan elôkészített és levezetett szavazásokon választják meg. A “nyertes” Lucia (általában valami tinikorosztályú lányka) feladatába tartozik, hogy a városhoz tartozó ill a város által szervezett Lucia koncerteken eljátsza Luciát, ami nem kis feladat ha belegondoltok, hogy milyen izgalmas egy égô fáklyakoszorúval a buksitokon lassan besétálni egy templomba anélkül, hogy a lobogó gyertyától lángralobbanna a hajatok vagy a könnyû vászonból, esetleg mûszállal kevert jól égô és gyulladékony selyemutánzatból készült földig érô köpönyegetek lángra kapjon.
Persze a piromántragédiákat elkerûlendô, Lucia közelében mindig setteng egy vizes kannával ellátott anyuka vagy tanárnéni, de szó mi szó, nem kis feladat Luciának lenni, mégha ez csak egy pár hétig tartó közszereplôi feladatkörrel járó hivatás is.
***
Az èrdeklôdô blogolvasò további Lucia napi érdekességeket talál Svédország hivatalos reklámhonlapján és persze a mindenttudò Wikin. Ès ha éppen decemberben látogatnátok Svédországba, mindenképp osonyjatok el egy Lucia napi koncertre. Èrdemes.
szmörgószbord* 