én és a műfenyőm

Imádom a karácsonyfámat!

Színes és műanyag, és nem gondoltam volna, hogy valaha is szeretni fogok egy színes műanyag karácsonyfát.

Elmondom miért szeretem a műfenyőmet:

  • A műfenyőmre mindig lehet számítani. Minden évben vár, hogy kibontsam és elôvegyem, anélkül hogy havas hideg utcákon keresztül vonszolnám, vagy hogy hetekig vadásznék rá kétségbeesetten.
    Nem kell rá vadásszak. Nem kell keresnem. Tudom hol van a tárolóban. Ès tudom hogy szép lesz ha elôveszem a dobozból.

    színkódolt

    színkódolt

IMAG0474

még a hülye is össze tudja szerelni
(kivéve ha színvak)

  • A műfenyő mindig tökéletes. Öt év után is. Ès mindig jól állnak az ágai mert úgy szobrászkodhatom az ágaival ahogy akarok. Ùgy hajlítom a kis ágacskáit hogy jól nézzen ki. Nem kell balta és egy retek damil és szitkozódás hogy jól álljon a lakás taktikailag legkarácsonyibb sarkában. Beleállítom a kis tartójába és áll, akár az asztalon, akár a földön, akár a plafonról lógatva.
    szépségem

    szépségem

  • A műfenyő nem hullajtja a leveleit (csak akkor amikor összerakod), így senkinek sem áll bele a lábába a tüske és az ünnepek végére IS van zöld ág a fán, mert a műfenyő meleg tűrő lény.
  • A műfenyőnek olyan illata van amilyet akarsz. Ha hiányolod a fenyőszagot a lakásodból, illatosítsd be a fenyődet. Ha allergiással élsz együtt akkor pedig  örülj, hogy mindnketten tudtok örülni a karácsonynak és senki sem akar megdögleni a fenyőből áradó allergénektől.
  • A műfenyő olcsó. Nem évente költesz rá, hanem kábé 7 évente (szerencsésebb esetben) egyszer.
  • A műfenyő magyar – legalábbis az én esetemben. Az egyik legjobb szuvenír, ami kiköltözött velem, no nem azért mintha a svéd karácsonyi piacon a műfenyő hiánycikk lenne. Kötôdök ehhez a kis fához, meg a színkódolt ágaihoz, meg a sok pici decemberi emlékhez ami odavezetett hogy megvettük ezt a kis fát az első közös karácsonyunkra a Praktikerben 🙂

régen minden jobb volt

December elsejétöl nagyjából december 23.áig tartó gondolatmenetem olvasható alább, ami még januárban is megállja a helyét, pláne reggelente, amikor nyolcszázötven rétegbe csomagolom be magamat hogy azalatt az alig két kilóméteres úton amig elbicajozok a munkába ne faggyak szanaszét. Szigorúan retrospektíven.

Szóval bezzeg tavaly…

…amikor nem érdekelt hogy mi lesz karácsonykor az asztalon…
…amikor december eleje óta tudtam, hogy nem lesz karácsonyfa a nappaliban…
…amikor nem fájt a fejem a karácsonyi ajándékok kapcsán…
…amikor naptejet vettem kilószámra decemberben – és nem három réteg cicanacit…
…amikor bikiniket és rövid nadrágokat pakoltam – és nem a karácsonyi dekorációkat…
…amikor hidegen hagyott a hó látványa mert tudtam, hogy pár hét, és mindent itthagyok…
…amikor két héttel utazás elôtt akkorát taknyoltam a szétfagyott betonon hogy a fogsorom bánta…
…amikor Mexikóban jártam és nem a havas téli utakon…

…sóhaj…

Tipp, tôlem nektek, szeretettel: ha egyszer az életben lehetôségetek van kicserélni a telet a nyárra, hátrahagyni a karácsonyi mizériát és elszaldni a világ elôl valahova jó messzire, ahol sós a nagy kék víz, és ahol puha a homok a lábatok alatt, akkor menjetek.
Minden pénzt/idôt/energiát/védôoltást/szúnyogcsípést/napégést megér.

Mexico

Tavalyi élménybeszámolók és képek szívfájdításképpen errefele találhatóak.

December 24, 15.00

Szenteste délutánján a svéd lakosság nagyjából egyharmada TV-t néz, méghozzá 1960 óta kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazt a programot, Donald kacsa és barátainak karácsonyi különkiadását nézi. A TV mûsor a 60-as években összeállított, rövid Disney filmekbôl áll és évrôl évre a svéd televíziózás legnézettebb programjai közé tartozik, amolyan igazi svéd klasszikus. Kicsit olyan Kalle Anka (Donald kacsa svéd neve) a svédeknek, mint nekünk a bejgli. Nincs karácsony nélküle, és ha szereted ha nem, megkapod.

A Disney rövidfilmek karácsonyi tündöklése 1960-óta töretlen

1983-óta nagyjából az alábbi rövidfilmeket (és még néhányat amit kifelejtettem) nézik a kisebb és a nagyobb svédek, minden évben egyszer, december 24.-én, három órától.

Amerikában a 60-as, 70-es években minden évben sugározták ezt a programot, majd a 80-as évek közepétôl kezdett itt-ott feltûnni a karácsonyi palettán. Nem úgy ahogy a skandináv országokban (értsd Finnország, Svédország, Norvégia és Dánia) ahol 1960 óta megszakítás nélkül minden generáció háromkor leül a TV elé, és Donald kacsa barátaival együtt (akik amúgy jellegzetesen svéd morált tükrözô testesítenek meg a történetekben) várják, hogy megérkezzen a Mikulás (aki a svéd kultúrkörben az erdei manók és az amerikai Mikulás egyfajta egyvelege) és az ajándékokkal teli zsákja.

Alig egy óra, és kezdôdik a várakozás!

minden jül

szmörgószbord*

Meg nem is meseltem errôl, hogy a karácsonyi készülôdés közepette minden karácsonyivá válik. A sör, a bor, a sajt, a sonka, sôt még a függöny és a terítô is – minden karácsonyi izesítést és színt kap.

Van karácsonyi sör (finom, édes, lányos ital), van karácsonyi bor (ok, ez a glögg, amibôl a Blossa, a glögg nagyhatalom, minden évben más színû üvegben más-más ízesítésû fûszeres röviddel rukkol elô), van karácsonyi sajt (mezei edámi sajt, szines piros csomagolásban), karácsonyi kenyér (édes, kicsit olyan mint a mazsolás kalács, de azért más), karácsonyi sonka (errôl a skandináviában élô húsevôk kommentben nyugodtan nyilatkozzanak), sôt, még a konzervált vérzselébe is belecsempésznek egy kis fahéjat – igaz ez utóbbit a karácsonyi idôszakon kívül is megteszik.

Ami nem karácsonyi izû, az ki jön karácsonyi special edisönben: a legtöbb háztartásban elôkerülnek a különféle mennyiségû és minôségû piros szívvel díszített karácsonyi függönyök és asztalterítôk (igen, piros…

View original post 214 more words