szegecses tél

Ha tél, akkor szegecsek. Nem, nem a bôrkabátokon (amiben november közepe óta/után amúgy is megfagyna majd mindenki) hanem az autókon, a kerékpárokon (idén már az enyémen is!), a cipôkre csatolhatóan, vagy esetleg a cipôkbe építve. A klasszikus három réteges öltözködési szabály (és az ezt megcélzó számtalan bolti leértékelés) mellett a legnépszerûbb téli kiegészítök a szegecsek. A cipôre csatolható fajták kaphatók a patikákban(!), a cipôkbe építettekbôl van kifejezetten téli futásra alkalmas kiadás, a kerékpárra szerelhetôkbôl van minden minôségû és kiadású bringára(kevés szegecses és sok szegecses), az autókra meg ugye egyrészt a józanész, másrészt a KRESZ diktálja hogy egy idô után felkerüljenek a téli gumik.

Persze ne úgy képzeljétek el a svéd téli mindennapokat, hogy mindenki vadul karistolja a betont/havat/jeget a kis vasszögecses talpával. Vannak normális cipôk és csúszós járdákon/bicikliutakon manôverezô emberek/biciklisták (arról nem beszélve hogy a városokban majd minden utca és környék szanaszét van salakolva – attól függôen hogy mennyire népszerû helyen laksz) és persze felcsatolható szegecsekkel sétálni a városban amúgy is über-unszexi és egyáltalán nem divatos, de aki kicsit is tudja milyen testrészt törni (legyen az kéz, kar, láb, fej, fog, váll, csukló, boka, esetleg idôsebb korban combcsont vagy combnyak), az valószínûleg azok táborához fog tartozni, aki vastappancsokkal a talpán, és apró szegecsekkel a bringáján fog tovalavírozni mellettetek  (ahogy jelen sorok írója is teszi, aki a tavalyi télröl szeptemberig elhúzódó fogászati és fiziológiai kalandjai után az idei télen bekeményített és szegecsekkel felfegyverkezve próbálja állni a mínuszokat és az egyre növekvô hóréteget, amit szerencsére gondosan takarítanak a forgalmasabb közúti és bicikli utakról).

téli rutinok

Hóhelyzet van, mint minden télen.

Stockholm felszíni tömegközlekedése leállt, a tengerparti vidékeken a hóátfúvások tarkítják a hangulatot, a repterekre nem érkeznek meg a Nobel díjasok, a vonatok akadoznak, a közuti teherszállítás és amblokk a közlekedés lelassúlt. Helyi szinten Linköpingben a hómunkások hiánya vagy kevéssé agilis tevékenysége miatt mérgelôdik ma mindenki a FB.on, pláne aki autóhoz vagy  tömegközlekedéshez van kötve munkába és oviba/suliba jutás kapcsán.

Téli rutinok – semmit nem változnak az évek során.

A magam részérôl reggel kiástam magunkat (értsd az elhótorlaszolt bejárati ajtónkat) a 20 centisre felfútt hóbol, segítettem a svédnek kiásni az autóját a garázsból (aminek a bejáratát szintúgy ellepte a hó) és az átlag 20 perces munkába vezetô gyalogutat sikerült majd 40 perc alatt megtennem. Hóesésben és szembeszélben és bokáig érô hóban.

Néhány kép a kora reggelrôl (nézzétek el a kép minôséget, hóviharban és koromsötétben nagy csodákat nem lehet mûvelni – max utómunkával…)

IMAG0462-1-1 IMAG0463-1 IMAG0466-1-1

 

cél a túlélés – november

Miközben persze a nyarat siratom, azért az élet nem áll meg, és zakatol a skandináv ôsz rohadtul. Az esô majdmindennapos jóbarátunk, ha nem esik, akkor szépen be van borulva (kivéve kéthetente egyszer, amikor kisüt a nap), a hômérséklet nagyjából -1 és 8 fok között hintázik, változó intervallumal, és novemberhez hûen a napsütéses órák száma tovább csökken.

A kedvenc statisztikai oldalam szerint, így november vége felé a napkelte/naplemente tükrében az alábbi mennyiségû napfény ér(ne) minket idefenn (ha nem lenne mindig felhôs az ég):

  • Pesten: 7:05/15:58 (ca 9 óra)
  • Malmöben  08:03/15:47 (ca 7 óra)
  • Linköpingben 08:09/15:20 (ca 7 óra)
  • Sundsvallban 08:34/14:42 (ca 6 óra)
  • Kirunában 08:41/13:12 (ca 4,5 óra)

Összehasonlítva ezt mondjuk az áprilisi számokkal, azért lehet némi elképzelésetek mekkora öröm a házban egy napfénylámpa nekem (mert a svédek jó része azért úgy van kódolva hogy segédeszköz nélkül is bírja a sötétet).

Természetesen szürke novemberhez hûen idén is feltûntek a helyi lapokban különféle cikkek arról, hogy hogyan befolyásolja a közérzetet és az egészséget ez a naaaagy szürkeség. Hát, nem jól. Az utóbbi hetekben sajtóba került kutatási eredmények alapján nagymértékben valószínûsíthetô (figyelem, nem tények, hanem kutatási részeredmények következnek), hogy a D vitamin hiánya (ami ugye a napfény segítségével termeödik/generálódik a szervezetben) állhat a hátterében a nagyszámú végbélrákos, diabéteszes és szklerózisos megbetegedéseknek (a kíváncsi svédül nem tudóknak itt a link durva angolul). A svéd Nemzeti Èlelmezésügyi Tanács jelenlegi ajánlása alapján a svéd otthonokban két éves korig mindenkinek ajánlott az extra D vitamin adása, ám a jelenlegi kutatási eredmények tükrében és a közegészségügy javának érdekében lehet hogy érdemesebb lenne kicsit kitolni a D-vitamin adagolást – legalábbis a cikk írója szerint, aki nem mellesleg doktor, szóval lehet hogy tudja, mirôl beszél.

Alternatívaként lehet hogy egész egyszerûen el kell kezdeni szeretni ezt a sötét és hûvös és vizes hónapot. Lehet hogy a testbe plántált extra D vitamin mellé a fejbe is el kell plántálni némi kötelezô novemberi jókedvet és derût? Svéd olvasóinknak ilyen téren ajánlanám a Nemi idevonatkozó részét (katt a képre, úgy nagyobb lesz), a magam részérôl pedig tovább folytatom az emberkisérletet – magamon- a skandináv szürkeség túlélése terén.

Utószó: havazik és holnapra mínusz húszfokot igérnek. Ha a blog nem jelentkezik pár napig akkor eltörtem a csuklómat a háromnapos esô után jégkorcsolyapályává fagyott Linköping valamelyik utcáján.

truly, madly, deeply – a skandináv november

Délután fél öt van, valahol 4 C fok alatt és koromsötét. A nap nem jön fel reggel fél nyolcig, és a napsütéses órák száma (ami persze nem azt jelenti hogy valójában süt a nap)  a hónap végére hét óra alá süllyed (értsd: napkelte negyed kilenckor, naplemente negyed négykor – Forrás). Ahogy elnézem az idôjárás jelentést, ezen a héten remélhetôleg még nem látok havat és ha szerencsém van akkor nem esek el a reggeli felfagyott ködszitáláson.

Nem kertelek, kifejezetten utálom a skandináv novembert, szívbôl és igazán. Az ilyenkor esedékes szülinapokon és szülinapi meglepiken kìvül kevés lélekemelô pillanat van ebben a hónapban, leszámítva a városban felfedezett törökmogyi árusokat (hell yeah, a modernitás elérte a kis falunkat!)  és az ablakokba kihelyezett napfénypótló lámpásokat. Azt hiszem az egyetlen reménysugár ilyenkor hogy minden átásított nappal közelebb vagyunk a decemberhez, amikor jön Lucia, a fényhozó, meg van advent, meg sáfrányos sütitenger, meg Julmust (ejtsd: jülmüszt – afféle karácsonyi kofola) meg a téli napforduló, amiután lassan de biztosan legalább a sötétbôl kezdünk kimászni (ha már a hideg áprilisig simán borzolja a kedélyeinket és a karszôrzetünket).

Harmadik skandináv novemberre már (lassan) kialakulnak a túlélési praktikáim – hiába, edz az élet. Ez az a hónap amikor a jóbarátom, a nyári leértékelések során hazaköltöztetett, magából 10.000 luxot okádó napfényterápiás lámpa kelt és táplál mesterséges napfénnyel afféle 30 perces reggeli szeánsz keretében. Az is sokat segít, hogy a fejem felett lobog a jövôévi göteborgi félmaraton pallosa, így tunyulásra csak nagyon nagyon nagyon rossz lelkiismerettel veszem rá magam és ritkán (max heti egy couchpotato nap, slussz- passz).

De azt hiszem a legnagyobb novemberi kincsem (amire nemrég leltem rá otthon-otthon, egy egyetemi relikviákat magába rejtô dobozban) az a néhány sor, amit Nórkától kaptam sok-sok évvel ezelôtt. Soha nem gondoltam volna hogy egy tündi-bündin összeorigamizott A4-es lapra vetett szülinapi jókívánság lista lesz valaha a skandináv novemberem mentôöve.

image

my precious

Szóval íme az öt tuti tipp amitôl minden szar pocsék november túlélhetôvé válik (a Nórka féle eredeti után szabadon):

  1. Szülinap- ünnepeld vagy a sajátod vagy a másét vagy találj névnaposokat és kerekítsetek egy esztelen névnapi partyt vagy csak hívd fel egy vagy több rég nem látott ismerôsödet és hörpintsetek le egyet vagy többet a kedvenc nedûtökbôl.
  2. Idézd fel az összes nyári emlékedet (ez jó ürügy a bloggernek hogy  átnyálazza a memória kártyáit és szanaszét posztolja nyársirató címszóval a nyár legjobb pillanatait)
  3. Csoki – sokat és nagy mennyiségben (ha nem bírja a bôröd a mesterséges adalékokat, akkor irány a 80% feletti színtiszta kakaóorgia)
  4. Gyümi – lehetôleg citrusféle (nekem a grapefruit a gyengém), hogy a kisgyermekes szülôkön keresztül a munkahelyen támadó ovibacilusok ne vegyenek le a lábadról.
  5. Blink-blink – Ha nem vagy az ékszerek híve, akkor irány a leghülyébb színû pulcsi/ing/szoknya/nadrág/zokni/harisnya/cipô – mindegy, csak színes legyen! Ha nincs ilyen kritériumnak megfelelô ruhadarab/kiegészítô körülötted, akkor irány a söpcentrum (a bevásárlóközpont északi neve), ahol biztos vár rád vagy egy karácsony elôtti leárazás vagy egy csödbemenô bolt ami épp a készletétôl próbál megszabadulni, vagy egy second-hand üzlet ami pont a nagy söpcentrum mellett van.

Szòval kispajtások irány a futópad, a gyümölcsöskosár, a kötôtû a színes fonállal, meg a nyári képek tengere és decemberig meg sem állunk.

Mindenkinek sikeres túlélélést a novemberhez, aki pedig olyan szerencsés mint a sünök és épp a téli álmára készül, annak szép álmokat kívánok. Viszlát áprilisban!

meg van ennek a szépsége is

Tisztában vagyok vele, hogy elolvad (vagy szépen ráfagy reggelre a járdára) és ne nyavalyogjon az ember lánya minden apróság miatt és meg van ennek a szépsége is (valakinek) és különben is semmi meglepô nincs ebben (a skandinávoknak), de engem lélektanilag térdre kényszerít az októberi hó látványa – mégha mennyiségileg és minôségileg elenyészô, akkor is.

image

Azt hiszem itt az ideje hogy elkezdjem forró csokoládéval ápolni a lelki sebeimet…