himmelsblått – égkék

Svédország futball fővárosában élek.

Ha nem lenne elég hogy Malmö Zlatan szülővárosa az ezzel járó összes (bár nagyon mérsékelt) memorábiliával ami a városban megtalalálható, akkor tegyük hozzá a képhez hogy a svéd NB1 élcsapata (női és férfi foci terén is – hoppá női foci!) Malmöből került ki (az utóbbi két évben legalábbis zsinórban, de azt megelőzően is az Malmö FF (volt/van/lesz) az ász).

a csillag Malmö első (ca 1300-as) címeréről iheltődött a logóra a 60-as évek során

Itt a városban mindenki, de tényleg mindenki kék-fehér szívvel dobog. Papa, mama, felsővezető és a pék, a zen buddhista és az igazi kétajtós ultra, a báránylelkű kiropraktor(om) és a virágárus, a sebész és a parkolóőr – mindenki kék fehérbe öltözik meccsnapon – beleértve a buszokat is.

Ami nekem itt északon csak azért furcsa mert korábban egy olyan városban éltem, ahol mindenki hokibolond volt, de ugye az a “messze északon” volt (hajrá eLHóCé!), míg itt a mediterrán délen a tél és a vaskos svéd felső tízezer keresete nélkül a tömegeknek marad a foci.

Meg Zlatan, mert Zlatan a minden.

Az MFF és a helyi foci ügye ősszel nagyon nagy hátszelet kapott, amikor a kis kék-fehér svédek a BL-ben próbáltak valamit kezdeni magukkal de nem nagyon sikerült játszottak. Egyrészt egy halom pénzt hozott a szereplés a klubbnak, másrészt hirtelen a fél ország (értsd, aki a nem a nemzeti hokiliga meccsein tombolt) a malmöi BL meccseken lógott a helyszínen vagy a TV előtt (jól tippeltek, kivéve e sorok szerzőjét, akit még az Atletico elleni meccs se vitt ki a pár fokos októberi lelátóra).

Ennek az extra PR-nak és a kék fehérek sportkocsmákban liter sörökben mérhető népszerűségenek köszönhetően az MFFről mindenkinek mindent kell tudnia a helyi sajtóban. Nagy betűs címlapsztoriban általában, mert nyílván ugye kis város, kis foci, nagy(?) város, nagy(?) foci.

A heti aktuális WTF hír például hogy a tavaszi szezon előtt tegnap/ma görgették le a holland szupergyepet a pályán. Nem akármilyen gyepről van ám szó – állítólag az MFF tavaszi meccseit ugyanolyan szupergyepen fogják játszani mint amilyet a berlini BL döntőre görgetnek majd ki június 6.án az ottani olimpiai stadionba. Kis város nagy foci, vagy hogy is volt…

Hogy átérezzétek a hír jelentőségét, belinkelem ide azt a videót amit a helyi lap főoldalán pörgettek élőben a gyepterítésről. Munkagépek, gyephengerek, zöld fű és égkék lelátó.

Mindenki örömére.

megjegyzem

Három méteres Albert Flórián szobor, az aranycsapat a Szent István bazilika altemplomában, most meg ez.

Megjegyzem Zlatan, a helyi focista istenség svédorszagi szülővárosában (helló Malmö) bezzeg egy rohadt templom sincs ahol aranyba öntött Zlatant lehetne imádni. Emléktábla sincs az egykori háza falán, hogy itt élt a nagy és hős nemzetfi mielőtt nagyobb villára cserélte volna a mai napig űber drága áron eladó és igazándiból senkinek sem kellő malmöi palotáját.

tizenhárom szoba – nem tizenegy férfinak

Két, Rosengårdhoz vezető biciklis aluljáróban illetve nál van megejtve, hogy Zlatan is innen jött, ő is büszke a gyökereire, legyél te is az.

Szabadfordításban:
“Egy srácot ki lehet emelni Rosengårdból.
De Rosengårdot nem lehet kiemelni egy srác (szívébôl) sem.”


(Forrás: http://kistalightnow.blogspot.se)

Nagyjából ennyi.
Meg persze házioltárok minden fociimádó lakásában, mert mindenki arról álmodik hogy ő lesz a következő csodagyerek a város nem legelitebb részéből.

De semmi szobor.

Semmi bazilika.

Semmi barátságos meccs a helyi fradi (értsd MFF) és a Paris Saint German között.
(de csak azért mert rájöttek a szervezők hogy július 10.e körül mindenki Brazíliában tobzódik és magasról nem érdekli egy malmöi barátságos vizit).

legyen már vège a télnek – február

Február, a hónap, amikor állandóan rámtör a “legyen már vège a télnek” érzés, akkor is ha odakint masszív tél és minuszok vannak. Ez pedig eléggé tipikus itt északon (is), nem véletlen, hogy február a síszünetek hónapja. A síszünetek ugyanabból a tradícióból erednek mint az anyáink korabeli szénszünetek, és nagyjából követik a Húsvét dinamikus ritmusát, hogy a síszünet és a tavaszi szünet ne essen túl közel egymáshoz.
Tekintettel az ország méretére, az emberek pénztárcájára és mehetnékére (illetve minden bizonnyal a GDPreis) a síszüneteket sávosan tartják az iskolákban, hogy ne egyszerre tûnjön el a sok gyerek a lejtôkre.
A síszünetek Götaland nyugati részén kezdôdnek(Göteborg és Jönköping környéke), a Vätterntôl nyugatra február második hetétôl tünnek el a gyerekek és a szûlôk a lejtôkre, ezt követi Götaland déli és keleti része, mjad február végén Svealand. Norrland márciusban síszünetel, amikor mindenki hazatakarodott a lejtôikrôl.

A február még vaskosan a télrôl szól, ámbátor már sokkal világosabban. Az év leghidegebb hónapja, kipipálva, a napsütése órák száma tovább duplázódik (ez Linköpingben a januári 40 óra/naphoz képest már 70òra/hónapot jelent), a nap már 8 óra elôtt kell és 16.00 körül kezd lemenni (ergó a hónap végére már világosban mész haza a munkából – isteni!), és Malmö környékén a hónap végére már be-bekacsint a tavasz.

Gasztronómiai szempontból a február a Semla-ról szól, errôl a vaskos téli édességrôl, amibe királyok haltak bele és amibe én elsô kóstolásra beleszerettem. A szerelem a magam részérôl töretlen, még akkor is, ha idén nem vettem ki a részem a szokásos semla-kóstoló projectembe (aka egyél annyi semlát, annyiféle cukiból amennyibôl csak lehet és próbáld felidézni melyik volt a legfinomabb), bár húshagyó kedden azért jóízûen letoltam a céges Semlámat (igen, a Semla akkora nemzeti intézmény, hogy húshagyó kedden a cégek ezzel etetik a népeket a délutáni fikákon).

Apropó húshagyó kedd, ami ugye a fársángi szezon vége: farsang, karnevál, álarcos bál, farsangi fánk – na ezek azok a tradíciók, amiket egy luteránus országban hiába kerestek. A farsangnak és az ilyesfajta mulatozásoknak se hagyománya, se új divatja nincsen – pedig azt gondolná az ember, hogyha a Halloween tért tud hódítani, akkor csak be tud lopódzni egy farsang is a szívekbe és a kultúrába, de ez halott ügy. A Valentin napot is csak a kereskedôi szféra erôlteti, az emberek nem rohangálnak nagy mély szívszeret virág- és csokiáldozatokkal a szeretteik után, ráadásul nem is Valentin nap a Valentin nap, hanem Mindenszivek napja (etimológia a lá Mindenszentek).

Görgôs síléc (aka görsì?)

Szóval álarcos bálak nincsenek, viszont van sport, minden mennyiségben. Mindenki síel, vagy a síszünetben, vagy a közeli lejtôkön (ha van elég hó ugye; ez idén felénk necces ügy volt), vagy hóhiányában görgôs síléceken (hm, ha követjük a görkorcsolya – gördeszka etimológiát, akkor görsín).

Dögnehéz edzésforma (mivel a hó dinamikája ugye nem segít, így te fektetsz be minden izmot hogy elôre lökd magad), ami állítólag kiválóan emulálja a sífutás modern vagy klasszikus változatát, ez utóbbi ugye a márcisuban esedékes Vasaloppet kulcseleme. Ès ha ôszinték akarunk lenni, akkor a legtöbb hó és sportimádó februárban agyba-fôbe erre gyúr.

az illusztráció nem egyenlô a kollégával

Pèldaként csak egy kollégát említenék meg, aki épp a klasszikus svéd kört készül lenyomni (Vasaloppet/90km sífutás – Lidingöloppet/30km futás Lidingö szigetén – Vättenrundan/300km bringán a Vättern körül – Vansbrosimningen/3km nyílt vizi úszás), és a Vasaloppetre készülve februártól részmunkaidôben dolgozik. Hétfôtôl csütörtökig dolgozik, pénteken és minden este meg edz.

szabadidô

Ugy vagyok vele, hogy amig ennyi szabadidom van, addig idot szanok arra, amire eddig nem tul sok affinitasom volt.

A testmozgasra.

NEM, nem gyurok, nem aerobikozok es nem szamolom a kaloriakat.

De tragya ido ide vagy oda (mar egy hete itt van ez kodos, esos semmikeppen szem szep, de mindenkeppen sved ido), igyekszem bringara huppani ha mennem kell valahova, es hat igen Friskis es Svettis.
Mindjart elmondom hogy mi ez.

Ha nalunk annak idejen a TV tornat meg a Senior dresszeket nem dobtak volna a rezsimmel egyutt a kukaba, akkor most Magyarorszagon lehetne egy ilyen TV torna halozat, ahol ha nem is Senior tornadresszben, de egyszeru macinaciban a TV tornat lehetne kulonbozo mufajokban es minosegben nyomni. Mert ugye idosebbek is elkezdhetik es egy kis mozgas mindenkinek kell. Mert az egeszseges, megmozgat, karbantart es ami a legfontosabb, sokmindent megeloz.
Pölö olyan dolgokat amik nalunk a kulonbozo bioboltokat es csodaszer gyarto cegeket fenntartjak, mert nalunk meg mindig az utogondozas a tobb mint a prevencio.

Nna, mindegy.

Szoval a Friskis&Svettis egy, a TV tornahoz nagyon hasonlo dologbol indult ki anno a 70es evek vegen, hogy a mozgas mindenkie, es hogy a tornaformanak nem szenvedesnek kell lennie, hanem valami olyan esemenynek, ami jo erzest kelt benned, mert akkor konnyebben vissza mesz a kovetkezo, meg az azutani, meg az azutani tornara. Ugyhogy az alapito atyak fogtak magukat, kidolgoztak egy gimnasztikai rendszert (igen, minden ismert es hasznos mozgasformabol kiszedtek es osszedolgoztak a nekik legjobban tetszo kombinaciokat), es azt elkezdtek terjeszteni.
Aztan jol elnepszerusodtek a Skandinav orszagokban, nyitottak egy ket studiot Europaban es atvittek a rendszert Ámerikába, szoval fut a szeker. Illetve lassan 30 eve fut a szeker, ugyhogy ok mar ilyen nemzeti intezmeny lassan.

Es mindezt az onkentesseg egisze alatt. Hogy a franchise tobbi tagja hogy mukodik, azt nem tudom, itt eszakon minden FS alkalmazott onkentes, zero fizuval. A rendszert mi, testmozgok tartjuk fel a tagdijainkkal, amik itteni viszonyokat nezve barati aruak.

Szoval a lenyeg, hogy van valami szertelen varazsa annak, hogy az utca emberevel tornazol egyutt. Es nem valami szuper ösztrogénnel vagy szuper tesztoszteronnal a hiper modern ultrakúl szereléseikben.
Arrol nem is beszélve, hogy neha, egy-egy alkalommal a sajat nagyszuleim korabeli papikkal es mamikkal tornazok. Egyreszt fiatalnak, udenek es neha, de csak nagyon neha meg szepnek is erzem magam; masreszt neha ugy oda mennek hozzajuk hogy azt mondjam nekik
“Lukas, en vagyok az unokad”.
Tok jo hogy ilyen aktivak es fittek fiatalosak, vagy legalabbis (es ez a lenyeg!) probalkoznak, es nem szegyellik ha belebuknak a probalkozasba. Pont olyan kis orokmozgok, amilyen az en egyik nagymamim volt, mostmar nagyon regen.
Hianyzol mamikam. Ugy eljarnek veled ezekre a tornakra, plane amiket a mamiknak meg a papiknak terveznek-szerveznek.

Es az oktatok. Az oktatok nem tokeletesek, nincsenek hulyere gyurva/szolizva, es elofordul, hogy az alkati sajatossagaik alapjan nem gondolnad roluk, hogy ok fogjak tartani az orakat. Ez a szep ebben az onkentessegben, hogy nagyjabol barki beallhat a sorba, es elkezdhet oktatni. Hangsulyozom, nagyjabol.

Szoval hol spinning, hol jimpy (ez az emlitett specialitasuk, amirol nekem leginkabb a TV torna jut eszembe, bar teny, hogy 6 evesen, amikor TV tornasz voltam nem izzadtam le annyira mint ezeken az orakon), hol joga, hol balansz torna, hol torzsizomzat.

Mert egy kis mozgas mindenkinek kell