nyelvemlékeim

Nem is értem hogy lehet hogy még nem szenteltem egy blog posztot egykori egyébként soha véget nem érô svéd nyelvtanulási kalandjaimnak.

Ha megsúgom, hogy az elsô összefüggô mondat amit megtanultam svédül az az volt hogy “Du ser ut som en troll.” (Ùgy nézel ki, mint egy troll.), akkor ebbôl nyílván kiderül hogy a svéd, mint kommunikációs forma nem az iskolapadban talált meg elôször.

Ami szerencsésnek is mondható, mert így nem maradtam le olyan gyöngyszemekrôl, mint például a Slay Radio-n közzétett svéd nyelvlecke, ami igazándiból néhány frappáns, cseppet sem hivatalos ám annál gügyébb gyönyörûbb, jobbára homofóniára épülô nyelvtörô mondat öt hanganyagba szedve, nagyjából tök komolytalanul.

Mielôtt meghallgatnátok, nézzük át, mire is jó ez a nyelvcsomag:

1) Ha egy kukkot nem tudsz svédül, akkor jó kezdet ez az öt lecke mielôtt belevágsz egy komolyabb svéd nyelvkurzusba. Amolyan bemelegítésképpen, ha már túl jutottál a Muppet show svéd szakácsának legtöbb epizódján (alább)

és már unottra röhögted magad a Top Secret svéd antikvárius jelenetén is.

2) Bár a példamondatok jó része tuti nem kerülne bele egy átlag svéd nyelvkönyvbe (SAJNOS) mégis marha jól példázzák a különféle hangalakok eltérô kiejtését és vadul be lehet drillezni velük a svéd hangzókészletet (tapasztalatból beszélek).

3) Ha értesz svédül, akkor esélyes, hogy a vesédet is leröhögöd a példamondatok kapcsán 🙂

Szóval nyelvleckeféleség, tôlem nektek szeretettel. All credits and copyright @ Slay Radio.

Elsô lecke: hanganyag | példamondatok
Második lecke: hanganyag | példamondatok
Harmadik lecke: hanganyag | példamondatok
Negyedik lecke: hanganyag | példamondatok
Ötödik lecke: hanganyag | példamondatok

mert mi, svédek ezt úgy mondjuk, hogy…

A mondat, amitôl három év után is kiver a víz.
Külföldön élôként biztosan találkoztatok már a Korrektorokkal, akik tök mindegy mit és hogyan mondasz, biztos találnak benne kivetni, illetve kijavítanivalót.
(Ha nem találkoztatok velük, akkor commentbe igazán megírhatnátok, hogy hol éltek. Hadd irigykedjek 🙂 )

A svéd udvarias, kedves, rendes, szeretni való nép, akik szeretik ÈS ápolják az anyanyelvüket: megóvják ôt a sok idegen eredetû szótól, mûsorokat készítenek a különféle dialektusokról,szóhasználtról, etimológiáról, sikknek tartják a nyelvhelyességrôl szóló, akár mindennapos eszmecserét, listába szedik minden évben a nyelvbe beáramló új szavakat, kifejezéseket, és éves szinten igyekeznek kiadni egy, az aktuális nyelvi szókészletet tükrözô, összefoglaló szótárféleséget (köszönjünk neked Svéd Akadémiai Szószedet, hogy létezel).

A mindennapok embere kedves veled, nem anyanyelvûvel. Ha látja rajtad, hogy izzadsz a nyelvvel, akkor szívesen és nagylelkûen átvált angolra, hogy ne legyél bajba (így megakadályozván hogy az iskolapadon kívül találkozz élô, beszélt svéd nyelvvel), elôfordul, hogy kérdésekkel és nagy adag türelemmel rávezet, hogy mit is akarsz kérdezni, mondani, vagy pedagógikus (és számomra némi kioktató) nagylelkûséggel elmagyarázza, hogy som vi svenskar säger (ahogy mi, svédek ezt mondjuk / mondani szoktuk) és akkor jön a kerek kifejezés, svédekhez képest barokkos körmondatokba ágyazva, amit nyílván csak akkor ismersz, ha minimum harmad generációs, vagy 20 éve itt élô, netalán ôslakos nyelvhasználó vagy.

ha egy szóval szeretném jellemezni a svéd nemzeti nyelvészeti attitûdöt

Zsibbadok ettôl, komolyan.

Add fel, ne akard, hogy a királyi svédet beszéljem, mert valószínûleg x-edik nyelvként nem leszek anyanyelvi szintû sem kiejtésben, sem szóforgatásban. Ha más nép eléldegél azzal, hogy az országban élô nem ôshonos lakosok nem folyékonyan beszélik a baszkot/kantonit/üzbéget/magyart/oroszt/franciát és más egyéb nyelvet, akkor te miért hiszed azt, hogy ha azzal lövöldözöl, hogy ti svédek ezt vagy azt hogy mondjátok, akkor azt egy idô után én is pontosan ugyanúgy fogom mondani? Valószínûleg nem fogok anyanyelvi svédként beszélni, bárhogy is fáradtok – és ez nem azért van, mert ti nem tanítjátok az anyanyelveteket elég jól az iskolában, vagy mert én, a diák nem igyekszem eléggé, hogy elsajátítsam az y – u, az o – u és a ä – e közötti kiejtésbeni különbségeket (hogy csak a kedvenc magánhangzópárjaimat említsem). Máshogy van berendezve a szám, más hangokra áll a fülem, és nem tanulok olyan gyorsan, mint ahogy a hat – hétéves forma kisfiad teszi azt az általánosba sajnos.

Szóval kedves Korrektor, próbálj beletörôdni a ténybe, hogy nagy igyekezettel, és lendülettel, és lelkesedéssel beszélek svédül – de nem tökéletesen. Sôt, megnyugtatlak, amikor már a tökély szintjén forgatom majd az anyanyelvedet 76 éves koromban, akkor sem fogok SZÀMODRA tökéletesen svédül beszélni.

Igyekszem majd ezt a gondolatsort egyfajta zen-mantraként a fejembe tartani és mormolni amikor legközelebb lopva rámtámadnak majd a Korrektorok és elmagyarázzák, hogy ôk, svédek, mit hogy mondanak – HELYESEN…

nem utópisztikus álomfikció

Ha már Császár kolléga így nekem szegezte a kérdést, akkor kihasználom az alkalamat, hogy egyrészt megosszam a Velvet kivételesen a valósághoz közel álló tartalmát, illetve hogy megerôsítselek benneteket abban, hogy a cikkben leírtak a valóságot tükrözik, és nem holmiféle utópisztikus álomfikció – mint ahogy sokszor sokhelyen megnyílvánulnak Svédországról.

A homoszexualitásról szóló bekezdéshez annyit fûznék hozzá, hogy minden valamire való városban van meleg bár, és a melegek jogait képviselô/védô szervezetek nagyjából mindenütt jelen vannak, sôt, senki nem kezeli ezeket a szervezeteket/aktivistákat fura madárként. Bàr ehhez az is hozzájárul, hogy ezeknek a szervezeteknek az elsôdleges feladata a tanácsadás és a segítségnyujtás, ebbôl kifolyólag nem másznak az arcodba és nem lobogtatnak mindenütt szivárványos zászlókat, mint a cikkben is említett Londonban vagy Amszterdamban (igaz, itt nem kellenek melegnegyedek, mert senki sem firtatja, hogy miért csókolsz meg egy veled azonos nemût az ország bármelyik pontján.

a titkos nyelvek természete

Felszabadító érzés az anyanyelvemen beszélni. Pláne mivel errefelé a világ egyik legtitkosabb nyelvének számít.

Természetesen mint a világ bármelyik pontján, így itt Linköpingben is lépten-nyomon belebukkanhatsz egy magyar családba, tehát nem árt ha az ember nem káromkodja szanaszét magát, merthát mégiscsak ugye a gyerekek lelkifejlôdése és satöbbi. Ettôl függetlenül a mindennapok felszabadító lételeme, amikor az élet apró bosszantókövei mellett elhaladva elhullajtasz egy tisztességes, ízes, vaskos istennyilát, kurvaanyját, bazdmeget kinekmit, úgy, hogy ebbôl a melletted elhaladó gyanútlan svéd mit sem ért 🙂

Az is felszabadító érzés, hogy ha valaki a munkahelyeden ér utól telefonon, akkor nem kell elbújnod hogy pusmorogva megbeszéld, hogy anyu, most nem tudok beszélni, nem érted, vagy hogy Mankaaa, de örülök hogy hívtál mert már épp elakartam mesélni mekkora f@$€fejekkel dolgozom együtt. Sutymorgás és fékevesztett-tipegés-a-legközelebbi-térerôs-privátcsevelyre-alkalmas-helyre helyett

Beszélj magyarul!

A körülötted dolgozók ugyan tudják, hogy milyen nyelven beszélsz, amikor nem angolul vagy svédül szólalsz meg, viszont halvány lila látomásuk sincs arról, hogy mi a beszélgetés témája. A magyar nyelvrôl kevesen tudják errefelé, hogy távoli rokona az észtnek meg a finnek, így amikor ez az információ elhangzik, akkor a svéd fejekben rögtön felvillan a reménysugár, hogy ahhaa, rokonnyelv, akkor ugye értek finnül meg észtül.

Ehm, nem, nem értek.

Szóval mivel kevés a találkozási pont a magyar a szláv és a germén nyelvcsalád között, ezért – ahogy az itteni visszajelzesek tanúsítják – a magyar abszolút titkos nyelv itt Svédországban is. Ellentétben az Európában elôforduló szegrôl végrôl rokonnyelvek hálózatával, a magyar nyelv esetében esélytelenül indulnak a tippelni vágyók, míg ugye a germán és a szláv nyelvek esetében ha egyet vagy kettôt ismersz a családfából, akkor jó esélyed van sikeresen megtippelni hogy mirôl beszél fél Európa.

A nyelvrokonság egyik igen jópofa oldala, hogy némi svéd nyelvtudással tudok norvégekkel és dánokkal is beszélgetni, pedig se dánul, se norvégul nem beszélek. Ez azért elég jópofa dolognak számit egy magamfajta lánynak, aki egy olyan anyanyelvvel rendelkezik, aminek nincsen egy igazi rokona se a környéken. Mint minden nyelvben persze a svéd – norvég – dán lingvisztikai háromszögben is ott vannak a hamis barátok, amik megfájdítják minden nyelvtanuló fejét, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval magyarul beszélni jó, pláne egy olyan országban, ahol nem ez az alap kommunikációs csatorna. Péterrel sokat beszéltünk arról, hogy fontos e magyarnak maradnod egy másik országban, mitôl vagy magyar és hogy hogyan változik a nemzet- és az éntudatod attól függôen hogy hol élsz és milyen, az anyanyelvedtôl eltérô nyelvet vagy nyelveket beszélsz a mindennnapokban. Èrdekes dolgok ezek, a tengerimalacomon sok dolgot figyelhettem meg ezügyben az elmúlt két évben.

Szóval ezekben a sommás beszélgetésekben mindig odajutottunk, hogy magyarnak lenni annyit tesz, mint magyarul beszélni. Persze fontos lehet, hogy szépirodalmat olvass, mert attól nem hal el a szókincsed, meg tartsd képben magad az aktuálpolitikával, mert ugye ennek a lecsapódásában élnek a barátaid és a családod és sokkal egyszerûbb megérteni, hogy mi nyomja mások életét, ha tudod, hogy éppen ki az aktuális köcsögpolitikus; de az igazán fontos az, hogy a gondolataidat és az érzéseidet kifejezhesd az anyanyelveden.

Magasztos, szép dolgok ezek, tudom, de a saját tengerimalaclétembôl tudom, hogy mikor töltôdök el azzal a megfoghatatlan pluszérzéssel, ami helyrebillenti a belsô mérlegemet és helyretesz és képben tart és megadja azt a leírhatatlan egyensúlyérzést, aminek következtében tudom, hogy miért vagyok Szász Edina. Hogy miért van annyi s és z betû a nevemben, hogy miért van ékezet az A betûn, hogy hogy ejtem ki a vezetéknevemet és hogy miért hordom a vezetéknevemet az utónevem elôtt.

Szóval szeretek magyarul beszélni. Szeretem azt a szabadságot amit az anyanyelvem ad. Azt is szeretem hogy minden komplikált az anyanyelvemben és kevés egyszerûsítô szabály létezik – igaz, mindennek lehet rövidített neve, mint például zsepi, maci és bugyi. Az is számottevô, hogy mennyire tükrözi egy nép magatartását az adott ország hivatalos nyelve. Mert ha például belegondoltok, hogy mennyire komplikált és nyakatekert az anyanyelvünk, akkor sokkal egyszerûbb megértenetek, hogy miért szeret mindent túlkomplikálni és mindent túlbonyolítani a magyar köztudat a mindennapokban, legyen az használati utasítás, BKV tájékoztató vagy kormányrendelet.

A titkos anyanyelvemen kívül az utóbbi két évben szert tettem egy másik titkos nyelvre is. Igaz a svéd legalább két ország hivatalos nyelve, és a nyelvrokonságból adódoan a norvégok és a dánok is értik, ha azt mondom hogy DANSK JÄVLAR!, ettôl függetlenül ha hihetünk a nem naprakész statisztikáknak (ezt döntsétek el ti), akkor a magyart még mindig többen beszélik helyben és elszórva, mint a svédet. Megjegyzem érdekes lenneezt a listát megnézni a 2010-es évek tükrében is, nem csak svéd – magyar szempontból.

De a lényeg, és ez jó hír mindenkinek, aki olyan, kevésbé elterjedt nyelveket beszél mint a svéd, a finn, a feröeri vagy az izlandi, esetleg a flamand. A titkos nyelvek hihetetlen szabadságot adnak, leginkább abban, hogy mindig, minden körülmények közt kifejezhesd magad és az érzéseidet anélkül, hogy bárkiben (akarva vagy akaratlanul) rossz érzést kelts.

Mert a PC mégiscsak menô meg vicces dolog

reality

Képzeljétek el, hogy trükkös helyzetben vagytok, stressz, nyomás, miegymás, és keresitek a szavakat hogy elmondjátok, mit is akartok és hogyan.

Képzeljétek el, hogy trükkös helyzetben vagytok, stressz, nyomás, miegymás, és keresitek a szavakat egy idegen nyelven, hogy elmondjátok, mit is akartok és hogyan.

Képzeljétek el, hogy trükkös helyzetben vagytok, stressz, nyomás, miegymás, és keresitek a szavakat egy harmadik nyelven, amit az idegen nyelven elsajátítása után tanultatok meg, hogy elmondjátok, mit is akartok és hogyan.

Megsúgom, ez az én reality-m. Persze nem mindennap, de majdnem-néha-úgyérzem.

El kell hogy mondjam, hogy gyönyörû amikor az agy, ez a csodálatos szivacs a fáradtságtól összekuszálódva összevegyít minden nyelvet amit valamennyire aktívan használsz egy, senki számára sem érthetô lingvisztikai maszlaggá és így próbál valamilyen jelentéstartalommal bíró, a kommunikációs helyzetnek megfelelô közléstartalmat kifacsarni belôled.

Ez a pénteki reality-m.

A mai reality-m az egy nagyon hosszú VAT dokumentum, jó sok XML tag, és jó hangos Daft Punk ami úgy zúzza szét a dobhártyámat ahogy azt kell, mindezzel megszabadítva attól a nyolc svédtôl aki egyszerre beszél, más-más vonalon és más – más nyelven a telefonon.

Ès a legszebb ebben az, hogy nem is egy call centerben ülök 😀