elsvédesülés Pesten – negyedik nap

Most hogy egy hetet itt lengek Budapesten, elhatároztam hogy lejegyzem azokat a kórtüneteket amikre én vagy az itteni barátaim felkapják a fejüket. Élményhatározó és tünetegyüttes gyűjtemény amiből tudod, hogy (túl) sokat éltél skandinávia svédországi csücskében.

  • Az emberek beszélnek egymással
    Furcsa, nagyon furcsa hat év Svédország után hogy random idegenek mosolyogva tudnak beszélgetni az idojárásról a busz/hév/villamos megállóban. Szép napot kívánnak egymásnak, és hasonlók.
    Jó, tudom, ezekbe az interakciókban meg van az a rizikó is hogy belefutsz egy ordas parasztba, aki elrontja az egész napod a szájszagával, vagy félmondatokkal, amiket inkább nem hallottál volna, de nekem üdítő látni és megélni ezt az északi mindennapjaimból kiszakadva, ahol az emberek nagyrésze véletlenül se szól a másikhoz túl sokat mert a végén még beszélgetésbe kezdenek és jaj ki tudja mi lesz abból (oktatóvideó és további infók a linken)
  • Nem értem a viccet
    Nem mozgok otthonosan a saját kultúrkörömbe, nem értem a kortárs referenciákat reklám és TV programok kapcsán, és ebből kifolyólag néha nem jön át minden félmondatos összekacsintás, mert ugye a csattanó le pattan rólam, minden következmény nélkül.
    Bár legyünk  őszinték, ez minden kis időt külfoöldre szakadttal megesik, úgyhogy bocs Skandinávia, ez nem teljesen a te hibád.
  • Édes, leépülő anyanyelvem
    Tanulmányköteteket lehetne írni arról (ha valami nyelvészt ez érdekelne mélyebben) hogy hogyan formálja át a magyar nyelv- és szóhasználatodat a svéd mint domináns nyelv. Az egy dolog hogy néha hosszan ő-zök mire előugrik a keresett magyar szó a fejembe, de ott vannak a teljesen érthetetlen ‘aaaaaa’ és ‘mmmm’ és a néha furcsa megrökönyödést keltő levegővételem, amik úgy beragadtak a fejembe, mert északon ezekkel végig lehet vezetni egy teljes párbeszédet. Persze sok év után most már figyelek arra, hogy ha magyarul kell megszólaljak akkor ne úgy hangozzak, mint egy svéd, de előfordul, hogy néha porszem kerül a gépezetbe és kiszalad belőlem egy nagy darab Skandinávia.

    Nézzétek el nekem ha nem értitek mindig hogy mit beszélek. Én ugyanezt teszem veletek (lásd fent)

Folyt. köv. holnap.

édes anyanyelvünk

Mainstream leszek, és megemlékezem a költészet napjáról Ove Berglund segítségével, aki átültette József Attilát édes anyanyelvünkrôl a svédek édes anyanyelvére.

Lägg din hand

Lägg din hand
på pannan min
som handen din
var min

Värj mitt liv
med sten och kniv
som livet mitt
var ditt

Älska mig
så ljuveligt
som hjärtat mitt
var ditt

Forrás


And for you who don’t really know why a poem from a Hungarian poet on the 11th of April is any kind of a big deal, go wikify yourself a bit or try asking the great world wide web about Attila József’s poetry.

novemberi nyársirató – nr 10: balatoni gyöngyszemek

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

Ez a poszt az idétlen balatoni logók / táblák / hírdetések mûfajának kíván tisztelegni az alábbi képmontázzsal.

Azt hiszem mindenkinek van minimum öt példája az északi vagy a déli partról a rosszabbnál-rosszabb szóviccekbe ágyazott hírdetésekbôl és útba igazító táblákbòl (és biztos vagyok benne hogy valami életrevaló marketinges már rég összeállított egy fotóalbumot vagy tanulmányt az ehhez hasonló gyöngyszemekbôl és a mögöttes pszicho-szociológiai motívumokból), úgyhogy ha van tarsolyodban vagy a balatoni emlékkönyvedben ehhez hasonló élménytenger, akkor nyugodan áraszdd el a blog kommentmezôjét a személyes kedvenceiddel.

a titkos nyelvek természete

Felszabadító érzés az anyanyelvemen beszélni. Pláne mivel errefelé a világ egyik legtitkosabb nyelvének számít.

Természetesen mint a világ bármelyik pontján, így itt Linköpingben is lépten-nyomon belebukkanhatsz egy magyar családba, tehát nem árt ha az ember nem káromkodja szanaszét magát, merthát mégiscsak ugye a gyerekek lelkifejlôdése és satöbbi. Ettôl függetlenül a mindennapok felszabadító lételeme, amikor az élet apró bosszantókövei mellett elhaladva elhullajtasz egy tisztességes, ízes, vaskos istennyilát, kurvaanyját, bazdmeget kinekmit, úgy, hogy ebbôl a melletted elhaladó gyanútlan svéd mit sem ért 🙂

Az is felszabadító érzés, hogy ha valaki a munkahelyeden ér utól telefonon, akkor nem kell elbújnod hogy pusmorogva megbeszéld, hogy anyu, most nem tudok beszélni, nem érted, vagy hogy Mankaaa, de örülök hogy hívtál mert már épp elakartam mesélni mekkora f@$€fejekkel dolgozom együtt. Sutymorgás és fékevesztett-tipegés-a-legközelebbi-térerôs-privátcsevelyre-alkalmas-helyre helyett

Beszélj magyarul!

A körülötted dolgozók ugyan tudják, hogy milyen nyelven beszélsz, amikor nem angolul vagy svédül szólalsz meg, viszont halvány lila látomásuk sincs arról, hogy mi a beszélgetés témája. A magyar nyelvrôl kevesen tudják errefelé, hogy távoli rokona az észtnek meg a finnek, így amikor ez az információ elhangzik, akkor a svéd fejekben rögtön felvillan a reménysugár, hogy ahhaa, rokonnyelv, akkor ugye értek finnül meg észtül.

Ehm, nem, nem értek.

Szóval mivel kevés a találkozási pont a magyar a szláv és a germén nyelvcsalád között, ezért – ahogy az itteni visszajelzesek tanúsítják – a magyar abszolút titkos nyelv itt Svédországban is. Ellentétben az Európában elôforduló szegrôl végrôl rokonnyelvek hálózatával, a magyar nyelv esetében esélytelenül indulnak a tippelni vágyók, míg ugye a germán és a szláv nyelvek esetében ha egyet vagy kettôt ismersz a családfából, akkor jó esélyed van sikeresen megtippelni hogy mirôl beszél fél Európa.

A nyelvrokonság egyik igen jópofa oldala, hogy némi svéd nyelvtudással tudok norvégekkel és dánokkal is beszélgetni, pedig se dánul, se norvégul nem beszélek. Ez azért elég jópofa dolognak számit egy magamfajta lánynak, aki egy olyan anyanyelvvel rendelkezik, aminek nincsen egy igazi rokona se a környéken. Mint minden nyelvben persze a svéd – norvég – dán lingvisztikai háromszögben is ott vannak a hamis barátok, amik megfájdítják minden nyelvtanuló fejét, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval magyarul beszélni jó, pláne egy olyan országban, ahol nem ez az alap kommunikációs csatorna. Péterrel sokat beszéltünk arról, hogy fontos e magyarnak maradnod egy másik országban, mitôl vagy magyar és hogy hogyan változik a nemzet- és az éntudatod attól függôen hogy hol élsz és milyen, az anyanyelvedtôl eltérô nyelvet vagy nyelveket beszélsz a mindennnapokban. Èrdekes dolgok ezek, a tengerimalacomon sok dolgot figyelhettem meg ezügyben az elmúlt két évben.

Szóval ezekben a sommás beszélgetésekben mindig odajutottunk, hogy magyarnak lenni annyit tesz, mint magyarul beszélni. Persze fontos lehet, hogy szépirodalmat olvass, mert attól nem hal el a szókincsed, meg tartsd képben magad az aktuálpolitikával, mert ugye ennek a lecsapódásában élnek a barátaid és a családod és sokkal egyszerûbb megérteni, hogy mi nyomja mások életét, ha tudod, hogy éppen ki az aktuális köcsögpolitikus; de az igazán fontos az, hogy a gondolataidat és az érzéseidet kifejezhesd az anyanyelveden.

Magasztos, szép dolgok ezek, tudom, de a saját tengerimalaclétembôl tudom, hogy mikor töltôdök el azzal a megfoghatatlan pluszérzéssel, ami helyrebillenti a belsô mérlegemet és helyretesz és képben tart és megadja azt a leírhatatlan egyensúlyérzést, aminek következtében tudom, hogy miért vagyok Szász Edina. Hogy miért van annyi s és z betû a nevemben, hogy miért van ékezet az A betûn, hogy hogy ejtem ki a vezetéknevemet és hogy miért hordom a vezetéknevemet az utónevem elôtt.

Szóval szeretek magyarul beszélni. Szeretem azt a szabadságot amit az anyanyelvem ad. Azt is szeretem hogy minden komplikált az anyanyelvemben és kevés egyszerûsítô szabály létezik – igaz, mindennek lehet rövidített neve, mint például zsepi, maci és bugyi. Az is számottevô, hogy mennyire tükrözi egy nép magatartását az adott ország hivatalos nyelve. Mert ha például belegondoltok, hogy mennyire komplikált és nyakatekert az anyanyelvünk, akkor sokkal egyszerûbb megértenetek, hogy miért szeret mindent túlkomplikálni és mindent túlbonyolítani a magyar köztudat a mindennapokban, legyen az használati utasítás, BKV tájékoztató vagy kormányrendelet.

A titkos anyanyelvemen kívül az utóbbi két évben szert tettem egy másik titkos nyelvre is. Igaz a svéd legalább két ország hivatalos nyelve, és a nyelvrokonságból adódoan a norvégok és a dánok is értik, ha azt mondom hogy DANSK JÄVLAR!, ettôl függetlenül ha hihetünk a nem naprakész statisztikáknak (ezt döntsétek el ti), akkor a magyart még mindig többen beszélik helyben és elszórva, mint a svédet. Megjegyzem érdekes lenneezt a listát megnézni a 2010-es évek tükrében is, nem csak svéd – magyar szempontból.

De a lényeg, és ez jó hír mindenkinek, aki olyan, kevésbé elterjedt nyelveket beszél mint a svéd, a finn, a feröeri vagy az izlandi, esetleg a flamand. A titkos nyelvek hihetetlen szabadságot adnak, leginkább abban, hogy mindig, minden körülmények közt kifejezhesd magad és az érzéseidet anélkül, hogy bárkiben (akarva vagy akaratlanul) rossz érzést kelts.

Mert a PC mégiscsak menô meg vicces dolog