novemberi nyársirató – nr 11: I heart Badacsony

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

A Badacsony környékéhez titkos-lappangó szerelem fûz, ami valójában hétéves koromban kezdôdött, amikor a kis Senior mackó-nackómban szanaszét kirándultuk a bazalt óriás környékét.

valamikor 87-ben

A rég nem látott szerelmemmel való újratalálkozás mesés volt mondhatni 🙂 Felmásztunk a Ranolder-kereszhez, megmásztuk a Bujdosók lépcsôjét, felcsaltam a magasság iszonyost az új Kisfaludy-kilátóba, átsétáltunk Badacsonylábdihegytôl Badacsonytomajig és persze megkóstoltattam vele a juhfarkot, a kéknyelût és a jégbort is. Ès kishíjján beleestünk a “vegyünk egy nyaralót itt mert úgyis minden eladó” csapdájába, de szerencsére ezt az okos lépést eygenlôre sikerült jegelnünk 😀

bazalt, amerre a szem ellát

Kökapu

a felújított Kisfaludy kilátó

a Ranolder lábánál

borbarát mekka

Advertisements

novemberi nyársirató – nr 10: balatoni gyöngyszemek

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

Ez a poszt az idétlen balatoni logók / táblák / hírdetések mûfajának kíván tisztelegni az alábbi képmontázzsal.

Azt hiszem mindenkinek van minimum öt példája az északi vagy a déli partról a rosszabbnál-rosszabb szóviccekbe ágyazott hírdetésekbôl és útba igazító táblákbòl (és biztos vagyok benne hogy valami életrevaló marketinges már rég összeállított egy fotóalbumot vagy tanulmányt az ehhez hasonló gyöngyszemekbôl és a mögöttes pszicho-szociológiai motívumokból), úgyhogy ha van tarsolyodban vagy a balatoni emlékkönyvedben ehhez hasonló élménytenger, akkor nyugodan áraszdd el a blog kommentmezôjét a személyes kedvenceiddel.

novemberi nyársirató – nr 9: minden turista egyre megy

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

A kép egy tourinform irodában készült, két – hároméves brossúrák mellett és közepette.

same same but different

Szemgyönyörködtetô látvány, ám turisztikailag néha érthetetlen ahogy a balatoni turizmus sok helyen még a 90-es évek végénél tart – pláne olyan településeken, ahol a turisztikai bevételek nagyját az idegen anyanyelvû turisták termelik. Röpke balatoni körutunk tanúlsága alapján sok helyen továbbra is a német a turizmus hivatalos nyelve (és csak utána jön az angol – pedig lehet hogy fordítva jobban lehetne kommunikálni a jobbára már nem német anyanyelvû turistákkal) és a szállásadók még mindig az 1998-ban összehackelt honlapborzalmon keresztül próbálják megtölteni fizetôvendéggel a különféle Klára lakokat, Erzsi-házakat és két badacsonyi kedvencemet, a Hív-Lakot és a Vár-Lakot (bíztam benne titkon hogy a környéken valahol megtaláljuk a B@sz-Lakot is, de ez nem így lett).

Furcsa volt látni, hogy sok helyen még mindig síkhülyének nézik a turistát (függetlenül attól, hogy az milyen nyelven beszél) és nem képesek 60 vagy urambocsá 90 fokon kimosni az ágynemûhuzatot/függönyt/asztalterìtôt (a porszívózás vs padlószônyeg témakörét most inkább ne is boncolgassuk). Vagyok az a naív lélek aki azt gondolja, hogy az apró dolgok gondoskodnak arról, hogy ha már úgy döntök, hogy megosztom a házam egy részét (ehm, több mint háromnegyedét) a szép és nem szép kártyás vendégekkel, akkor a tôlem telhetô legtöbbet megteszem azért, hogy a vendégeim jó szájízzel hagyják el a kis akármilyenhülyenevû-lakomat. Nem kell vadiúj design bútor és hat idegesítô neonszínben tündöklô hangulatvilágítás: elég ha ôszinte és kedves vagy a vendégeiddel (mind a honlapodon, mind személyesen), igényes tisztasággal tartod karban a kiadandó szobákat, és a honlapod toldozgatása-foldozgatása helyett összefogsz a többi szállásadóval (akik nem az ellenségeid, hanem a tettestársaid a vendégvárásban) és együtt próbáljátok eladni a szálláshelyeiteket egy szépen karbantartott webes felület segítségével (összehasonlításképpen lásd www.zimmerinfo.hu vs www.badacsony.com).

Nota bene szerencsére az ellenpéldák tömkelege létezik és nyílván ahány házkiadó annyi szokás, de annyira szúrta a szememet az a néhány ciki ellenpélda amibe belebotlottunk (a szálláskeresési kalandtúráról nem is beszélve) hogy ki kellett írjam magamból ezt a pár keserû pirulát.

Ettôl függetlenül továbbra is.