régen minden jobb volt

December elsejétöl nagyjából december 23.áig tartó gondolatmenetem olvasható alább, ami még januárban is megállja a helyét, pláne reggelente, amikor nyolcszázötven rétegbe csomagolom be magamat hogy azalatt az alig két kilóméteres úton amig elbicajozok a munkába ne faggyak szanaszét. Szigorúan retrospektíven.

Szóval bezzeg tavaly…

…amikor nem érdekelt hogy mi lesz karácsonykor az asztalon…
…amikor december eleje óta tudtam, hogy nem lesz karácsonyfa a nappaliban…
…amikor nem fájt a fejem a karácsonyi ajándékok kapcsán…
…amikor naptejet vettem kilószámra decemberben – és nem három réteg cicanacit…
…amikor bikiniket és rövid nadrágokat pakoltam – és nem a karácsonyi dekorációkat…
…amikor hidegen hagyott a hó látványa mert tudtam, hogy pár hét, és mindent itthagyok…
…amikor két héttel utazás elôtt akkorát taknyoltam a szétfagyott betonon hogy a fogsorom bánta…
…amikor Mexikóban jártam és nem a havas téli utakon…

…sóhaj…

Tipp, tôlem nektek, szeretettel: ha egyszer az életben lehetôségetek van kicserélni a telet a nyárra, hátrahagyni a karácsonyi mizériát és elszaldni a világ elôl valahova jó messzire, ahol sós a nagy kék víz, és ahol puha a homok a lábatok alatt, akkor menjetek.
Minden pénzt/idôt/energiát/védôoltást/szúnyogcsípést/napégést megér.

Mexico

Tavalyi élménybeszámolók és képek szívfájdításképpen errefele találhatóak.

December 24, 15.00

Szenteste délutánján a svéd lakosság nagyjából egyharmada TV-t néz, méghozzá 1960 óta kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyanazt a programot, Donald kacsa és barátainak karácsonyi különkiadását nézi. A TV mûsor a 60-as években összeállított, rövid Disney filmekbôl áll és évrôl évre a svéd televíziózás legnézettebb programjai közé tartozik, amolyan igazi svéd klasszikus. Kicsit olyan Kalle Anka (Donald kacsa svéd neve) a svédeknek, mint nekünk a bejgli. Nincs karácsony nélküle, és ha szereted ha nem, megkapod.

A Disney rövidfilmek karácsonyi tündöklése 1960-óta töretlen

1983-óta nagyjából az alábbi rövidfilmeket (és még néhányat amit kifelejtettem) nézik a kisebb és a nagyobb svédek, minden évben egyszer, december 24.-én, három órától.

Amerikában a 60-as, 70-es években minden évben sugározták ezt a programot, majd a 80-as évek közepétôl kezdett itt-ott feltûnni a karácsonyi palettán. Nem úgy ahogy a skandináv országokban (értsd Finnország, Svédország, Norvégia és Dánia) ahol 1960 óta megszakítás nélkül minden generáció háromkor leül a TV elé, és Donald kacsa barátaival együtt (akik amúgy jellegzetesen svéd morált tükrözô testesítenek meg a történetekben) várják, hogy megérkezzen a Mikulás (aki a svéd kultúrkörben az erdei manók és az amerikai Mikulás egyfajta egyvelege) és az ajándékokkal teli zsákja.

Alig egy óra, és kezdôdik a várakozás!

most sem

Csendben megjegyezném, hogy miközben a fél világ már rájött, hogy az apokalipszis most sem jön/jött el, azért több dolog szívetgyönyörködtetô a mai napban.

A legfontosabb, hogy végre eljött a téli napforduló napja, ami itt északon azt jelenti, hogy a mai naptól lassan de biztosan átmegyünk az év naposabb szakába, mivel mostantól a napsütéses órák száma napról napra nôni fog. Legalábbis a nap késôbb megy le, és ez öröm, bódottág, pláne leges legészakon (klikk Kirunára például), ahol a nap megint elkezdi megközelíteni a horizontot (márhogy feljön legalább a horizontig). Ez számokba öltve azt jelenti, hogy a mai naphoz képest január elsején ca egy órával több napsütés érhet bennünket, skandináviában élôket, ami bizony mondom néktek, nagy dolog itt a  hideg és szerintem sötét északon.

Ès ennek örömére a nap is kisütött, hallelujah.

A másik örömteljes esemény, hogy a legtöbb svédhez hasonlóan nekem sem kell január hetedikéig feltünnöm a munkahelyem, mert ha már öt nap szabival elintézhetô két hét távollét, akkor miért ne. Ùgyhogy szabadság, pár óra és a tiéd vagyok, te meg az enyém. Ollé!

végig lehet követni a TV elôtt

szmörgószbord*

Két okból jeles a mai nap. Egyrészt a többi Judittal együtt anukám is ma ünnepli a névnapját 🙂 másrészt Nobel est van.

Itt Svédországban ez sokkal nagyobb esemény, mint a világ többi részén, érthetô okokból. A díjakat – melyeket egy külön ceremónia során jelentenek be október elsô hetében – Alfred Nobel halálánk napján (ma!) adják át a stockholmi Konserthuset-ben (mely elôtt “kedvenc” svéd szobrászom, Carl Milles alkotása díszeleg).

A díjátadò hete, csakúgy, mint a díjazottak bejelentésének idôszaka Nobel hétként ismeretes a helyi médiában. Ezen a héten a díjazottak nyílt elöadásokat tartanak a szakterületükhöz kapcsolódó témában, mindeközben a helyi média az események közvetítése mellett leginkább avval van elfoglalva, hogy ki-mit fog viselni a díjátadón és az azt követô vacsorán, illetve, hogy a díjátadò ceremónia milyen programot tartogat majd.

A Nobel nap, azaz december 10.-e eseményeit nagyjából végig lehet követni a TV és az internet elôtt. A királyi televízió élôben közvetíti mind a díjátadó…

View original post 163 more words

minden jül

szmörgószbord*

Meg nem is meseltem errôl, hogy a karácsonyi készülôdés közepette minden karácsonyivá válik. A sör, a bor, a sajt, a sonka, sôt még a függöny és a terítô is – minden karácsonyi izesítést és színt kap.

Van karácsonyi sör (finom, édes, lányos ital), van karácsonyi bor (ok, ez a glögg, amibôl a Blossa, a glögg nagyhatalom, minden évben más színû üvegben más-más ízesítésû fûszeres röviddel rukkol elô), van karácsonyi sajt (mezei edámi sajt, szines piros csomagolásban), karácsonyi kenyér (édes, kicsit olyan mint a mazsolás kalács, de azért más), karácsonyi sonka (errôl a skandináviában élô húsevôk kommentben nyugodtan nyilatkozzanak), sôt, még a konzervált vérzselébe is belecsempésznek egy kis fahéjat – igaz ez utóbbit a karácsonyi idôszakon kívül is megteszik.

Ami nem karácsonyi izû, az ki jön karácsonyi special edisönben: a legtöbb háztartásban elôkerülnek a különféle mennyiségû és minôségû piros szívvel díszített karácsonyi függönyök és asztalterítôk (igen, piros…

View original post 214 more words