krimikörút Malmöben

Visszanézve az idei blogtermést (ami egymás közt is nagyon szegényes volt) már már felmerülhet az olvasóban, hogy mégis hol él ez a blogger ezzel sok pesti poszttal a tollában.
Megsúgom, még mindig északon (tudom, tudom, ez nagyon arcosan hangzik Svédország legdélibb csücskéből), bár tény, hogy a skandináv happeningek nem mindig érintenek meg ugyanolyan súllyal, mint hat-hét évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ide lejegyezni a gondolataimat. De ez már csak így van amikor beépülsz a rendszerbe – már nem húzod fel a szemöldöködet annyira azon, hogy jé, itt ez így működik. Mert a skandináv furcsaságok a mindennapjaid részei lettek (és már nem annyira furcsaságok – bár tény hogy egy mesét azért megérnének).

De gondoltam ennyi kitérő után gyorsan megosztom veletek, hogy mi tartja ébren a bloggert (az aktuál menekülthullámon kívül ami a svéd közvéleményt és a híradásokat is rendesen megbolygatja).

Naná, hogy a skandináv krimidráma!

Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem vagyok hű követője az irodalmon átsöprő skandi krimi hullámnak. Nagyjából azért, mert azt a hűs melankóliát amit Camilla Lackbergtől, Jo Nesbotol és mindenki Stieg Larssonjától (rip) kaptok, azt én októbertől áprilisig napi szinten élem meg skandináv ősz és skandináv tél címszó alatt (szerencsére a gyilkosságokat és a haláleseteket nem, bár ilyen téren Malmönek is meg van a maga életmódja a mindennapi krimik terén). Másrészt a krimidrámak főhősnői és főhősei a közös skandináv képzelet és éntudat szülöttei, akik (számomra) kiábrándító módon nem élnek köztünk. Szeretném hinni, naívan, hogy egyszer lesz egy rakat tökös Kurt Wallander aki rendet csap a különféle rendőrségi akták közt Malmöben, és néha oktalanul el kezd kiabálni a kollégáival, hogy ezt így nem lehet csinálni, de a média szűrőfilterén átfolyó képből azt veszem le, hogy a helyi rendfenntartó és nyomozószervek más stratégiával dolgoznak és a Wallanderek eljövetelét még várni kell egy darabig (már ha tényleg kellenek a valóságba).

Amit viszont követek, és szeretek, és életben tart a hűs őszi esteken, az a megfilmesített skandináv krimidráma, illetve szelektíven egy, csak egy sorozat: a Bron/The Bridge/A híd – kinek hogyan ismerős. Aki élt már filmes helyszínen, az tudja, hogy tök jó dolog egy olyan sorozatot követni, amit a szomszéd utcában forgattak (hello, Sorgenfri!) – vagy legalábbis az általad lakott város beazonosítható közterein.
A Bron nekem ezért élmény, mert minden hulla valami híres malmöi vagy koppenhágai sarkon/alagsorban került elő – amire természetesen a helyi turizmus le is csapott, így akit érdekel, az például bejárhatja Malmö azon részeit, ahol a sorozat első két évadának a fontosabb eseményei játszódtak.

Aki ennél is többre vágyik, annak a lehetősége van a helyi közlekedési múzeum helytörténeti részében filmes relikviák között sétálnia. A kiállítás anyagát jelenleg az első két évad történetszálaihoz kötődő filmes ereklyék teszik ki (beleértve Saga Porsche-ját is), de ahogy a harmadik évad vasárnaptól elénk tárul (legalábbis itt északon, ahol a svéd, dán és a finn TV egyszerre kezdi vetíteni a haramdik évadot) úgy fog bővülni a kiállítás is a harmadik évad szerzeményeivel is (amit a közeli Ystad-beli filmstúdióból szerzett meg a múzeum; abból a stúdióból ahol anno a BBC meg Kenneth Branagh is dolgozott amikor pár éve ellepték dél svédországot és leforgatták a BBC Wallander sorozatát – aminek köszönhetően a mai napig kilószámra lepik el a brit turisták nyáron Ystad kisvárosát és járják be a város és a környék Wallander túráját).

De addig is, amíg abba a 160 országba akik megvették a sorozatot elér a harmadik évad első filmkockája, vagy amíg ti elértek az első TPB kikötőig, addig nyálcsorgatónak és ízelítőnek trailer!

himmelsblått – égkék

Svédország futball fővárosában élek.

Ha nem lenne elég hogy Malmö Zlatan szülővárosa az ezzel járó összes (bár nagyon mérsékelt) memorábiliával ami a városban megtalalálható, akkor tegyük hozzá a képhez hogy a svéd NB1 élcsapata (női és férfi foci terén is – hoppá női foci!) Malmöből került ki (az utóbbi két évben legalábbis zsinórban, de azt megelőzően is az Malmö FF (volt/van/lesz) az ász).

a csillag Malmö első (ca 1300-as) címeréről iheltődött a logóra a 60-as évek során

Itt a városban mindenki, de tényleg mindenki kék-fehér szívvel dobog. Papa, mama, felsővezető és a pék, a zen buddhista és az igazi kétajtós ultra, a báránylelkű kiropraktor(om) és a virágárus, a sebész és a parkolóőr – mindenki kék fehérbe öltözik meccsnapon – beleértve a buszokat is.

Ami nekem itt északon csak azért furcsa mert korábban egy olyan városban éltem, ahol mindenki hokibolond volt, de ugye az a “messze északon” volt (hajrá eLHóCé!), míg itt a mediterrán délen a tél és a vaskos svéd felső tízezer keresete nélkül a tömegeknek marad a foci.

Meg Zlatan, mert Zlatan a minden.

Az MFF és a helyi foci ügye ősszel nagyon nagy hátszelet kapott, amikor a kis kék-fehér svédek a BL-ben próbáltak valamit kezdeni magukkal de nem nagyon sikerült játszottak. Egyrészt egy halom pénzt hozott a szereplés a klubbnak, másrészt hirtelen a fél ország (értsd, aki a nem a nemzeti hokiliga meccsein tombolt) a malmöi BL meccseken lógott a helyszínen vagy a TV előtt (jól tippeltek, kivéve e sorok szerzőjét, akit még az Atletico elleni meccs se vitt ki a pár fokos októberi lelátóra).

Ennek az extra PR-nak és a kék fehérek sportkocsmákban liter sörökben mérhető népszerűségenek köszönhetően az MFFről mindenkinek mindent kell tudnia a helyi sajtóban. Nagy betűs címlapsztoriban általában, mert nyílván ugye kis város, kis foci, nagy(?) város, nagy(?) foci.

A heti aktuális WTF hír például hogy a tavaszi szezon előtt tegnap/ma görgették le a holland szupergyepet a pályán. Nem akármilyen gyepről van ám szó – állítólag az MFF tavaszi meccseit ugyanolyan szupergyepen fogják játszani mint amilyet a berlini BL döntőre görgetnek majd ki június 6.án az ottani olimpiai stadionba. Kis város nagy foci, vagy hogy is volt…

Hogy átérezzétek a hír jelentőségét, belinkelem ide azt a videót amit a helyi lap főoldalán pörgettek élőben a gyepterítésről. Munkagépek, gyephengerek, zöld fű és égkék lelátó.

Mindenki örömére.

péntekem

“Bocs, kicsit kések mert belefuttam egy szélerőműbe.” – mondtam a telefonba, ebédből visszatérve, miközben próbáltam átkelni az úton.

image

image

Az egykori hajógyári negyed – ma Malmö egyik legmodernebb városrésze – egyik utolsó ipari gyöngyszeme a szélerőmű üzem, ahol az erőművek lábát és talpazatát gyártják le. Ha kész vannak a megrendelésekkel, akkor (vizes dokk hiányában) közúton elindítják a lábakat a legközelebbi ipari kikötőig – ami kisvárosi forgalomban nagyjából így néz ki.

image