a blogger nyaralt

A blog aktivitásából nyílván kiderülhetett a kedves olvasók számára, hogy a blogger nyaralt (amirôl majd jól beszámol idôvel). Meg olimpiát nézett. Meg futott – ezutóbbi talán kicsit kilóg a normális nyári olimpiai évek rutinjából. Pláne hogy én is azt vallottam, hogy a futás unalmas, unalmas és leginkább unalmas.

Mindegy. Elkezdtem futni, valamikor május közepén.

A cél? Hm, majd egyszer az orrotokra kötöm. Egyenlôre a rövid távú cél, hogy le tudjak 10 kilómétert futni anélkül hogy meghaljak közben.

Ùgytûnik ez menni fog.

Az olimpia megnyitója elôtt átléptem a bûvös 5km-es határt (ha lehet hinni a GPSemnek és a Google térképeinek). Ma, mielôtt leültem volna záróünnepséget nézni, nagyjából két héttel a bûvös ötös után, lefutottam 9 kilométert. Ennek most örülünk egy picit.
(Szombaton meg lefutjuk a 10k-s norrköpingi futóversenyt, nem azért, hogy megnyerjük, hanem azért, hogy lefussuk, utána meg futok tovább és ha nincs jobb dolgom, akkor elindítok egy futóblogot a célközönségnek, hogy ne mindent idehányjak ki magamból. )

Utóirat
Csodák nincsenek, van viszont Run Double, hozzá Couch25K (kanapéról öt kilométerig) és Zero210K (nulláról tíz kilóméterig) futóprogram (amit vagy letöltötök a telefonra vagy csak szereztek egy futóskarórát, és azt beprogramozzátok a számokkal), aztán irány a nagyvilág és futás. Tartsatok pihi napot, mert az kell, egyetek okosan és vigyázzatok a lábaitokra egy jófajta cipôvel – ahogy azt a legtöbb futóblog is a lelketekre köti.
Hja. és nem árt ha van némi ötletetek arra, hogy melyik zene az, ami legjobban mûködik a fejeteknek futás közben (nagyjából próba-cseresznye alapon; pölö engem a Foo Fighters sprintre kényszerít (ez abszolút no-no 10K esetén), viszont a Daft Punk Alive albuma vagy Vivaldi Négy Èvszaka remekül hat).

ossa metatarsalia

a legkisebb törött többszöröst pirossal bekarikáztam

Hát, mára több mindennel lettem okosabb.
Tudom, hogy az aszfaltragacsba nem érdemes belebiciklizni, mert, hát igen, ragad.
Azt is megtapasztaltam, hogy a sokkos állapotot tudatosan át lehet vészelni a munkahelyen.

Ezt persze csak retrospektive tudtam meg, amikor az esti röntgen elárulta, hogy a lábfejközépcsontom egyike eltört.

Röntgen képem nincs, mert persze menô digitális a röntgen és csak digitális képet adnak, szigorúan a dokinak. Te nem is spekulálhatsz oktondian hogy mi van a képen és hogy mi a baj. *sóhaj*

Viszont a csonttörés élménye megmagyarázza, hogy mitôl akartam elájulni félórán keresztül, aktívan, teli gyomorral, egészséges vércukorszinttel és kardio-vaszkuláris elégtelenség TELJES hiányaban tegnap reggel, miután kificamítottam (én tenyleg azt hittem hogy csak ficam) az egyik ossa metatarsalia-mat. AKA lábfejközépcsontomat.

Igen, nevükbôl eredendôen a lábfej közepén helyezkednek el, összekötve a lábujjaitokat a bokacsontjaitokkal, és igen, ugyanúgy mint minden más csontot, ezt is ki lehet ficamítani, meg lehet ütni/repeszteni, vagy adott esetben el is lehet törni.

Hagyományos csonttöréshez képest azonban lábfejközépcsont törést (ez egy szó, vagy kötôjel, vagy?) ritkán gipszelnek – ha csak ki nem ugrott valami-valahonnan nagyon durván. Mindegy, ezt az opciót ne is részletezzük. Szóval alapesetben kapsz egy rugalmas rögzítôpólyát, ha kérsz, akkor kerryweaveres botot, meg néhány jótanácsot és tippet a doktortòl, a nôvértôl, meg az asszisztenstôl.

Elképesztô egyébként hogy mennyi hukvórdpersonállal (sjukvårdpersonal-lal / egészségügyi alkalmazottal) találkozhatsz 2.5 órán belül. Elôször a körzetinél találkozol az asszisztenssel(1), ô szól a nôvérnek(2), aki ránéz a lábadra, hogy o-ó, szólok a doktornak. Találkozol a körzeti dokival(már háromnál tartunk, pedig még öt perc sem telt el), ô kifaggat, megnéz, lát és tapileletet vesz és megállapítja hogy a legjobb lenne ha megröngeneznénk. Mivel az aktuális körzetink lelkes és kedves és még szeret orvos lenni, ezért rögtön ír egy remiszt (remiss-t/beutalót) amivel azonvaj menjek a kórházba.

A kórház, pontosabban az ügyelet ami ugyanúgy mint más ország egészségügyi rendszerében unalmas, várakozással teljes és bizi röntgenjénél találkozok a röntgen asszisztenssel (4), aki kis ücsörgés után szólít, mire a másik asszisztens(5) betol (mert nehogy sétáljak, úgyhogy kerekesszék) a röntgenbe. Ott a röntgenorvos (6) szanaszétfotòzza az addigra már lila-piros lábamat, majd jön az ügyelet és a röntgen közötti lóti-futi(7), aki eltol az ügyeletes dokihoz, akihez húzzunk sorszámot és aki majd jól megmondja a látlelet és a röntgen alapján a tutit. A doki és az asszisztense (8 és 9) beviszik lábamat a rendszerbe és megmondják a tutit. Törés, nem lesz gipsz, de majd a kezelési és gyógyulási útmutatókról az ügyeletepes ortopéd tájékoztat.

Kilenc ember, nagyjából 40 percen belül.
Mindegyik el tudja mondani a nevét amikor találkozok velük, by the way.

Egy óra ücsörgés a sorban, vérzô sebek, síró gyerek jobbra-balra: Vészhelyzet és Scrubs élôben, amerikai túldramatizálás nélkül, nyugodt-nyüzsgô hangulatban.

Három kánelbülle (kanelbulle – fahéjas tekercs), néhány szem mango chips és pár fotó és email után jön a göndörfürtös fônôvér(10) és elkisér minket a kezelôbe. Elmondja hogy aggodalomra semmi ok, jön majd az ügyeletes ortopéd, aki majd ellát jótanáccsal. Az ortopéd(11) elmondja a frankót (törés, esetleg mankó ha kérek, óvatosan terheljem, kényelmes, kemény talpú cipö (egybôl klumpát javasol, ami épp haláldivatos errefelé és RONDA!), polcoljam a lábam és valami gyullcsökkentôt is toljak, mert attól múlik a fájdalom meg a belsô vérzés. Ha nincs több kérdésem (szerintem még nem találkozott tanácstalan 30évesessal aki élete elsô törését éli át egy svéd társaságában aki elkezdett fehéredni miután felfedeztem a vérfoltot az ágy peremén), akkor majd jön a nôvér(12), aki ellát rugalmas kötözôpólyával meg krûkaval (krycka – alkarmankò), egy útravaló mosollyal, meg jobbulással.

clumsiness comes with a price

Szóval 12 ember.

Egyik sem volt dühös, pedig az egészségügyi alkalmazottak itt sincsenek agyonfizetve és itt is sok a dolguk. Csak kicsit másképp csapódik le ez orvosi/nôvéri szinten.

Szóval este óta lábadozás (hehe, szószerint) és polcolás van. Ma munka és mankóteszt lesz, úgyhogy lécci drukkoljatok hogy ne sajnáljanak le szupersokan ha meglátnak bicegve.

szabadidô

Ugy vagyok vele, hogy amig ennyi szabadidom van, addig idot szanok arra, amire eddig nem tul sok affinitasom volt.

A testmozgasra.

NEM, nem gyurok, nem aerobikozok es nem szamolom a kaloriakat.

De tragya ido ide vagy oda (mar egy hete itt van ez kodos, esos semmikeppen szem szep, de mindenkeppen sved ido), igyekszem bringara huppani ha mennem kell valahova, es hat igen Friskis es Svettis.
Mindjart elmondom hogy mi ez.

Ha nalunk annak idejen a TV tornat meg a Senior dresszeket nem dobtak volna a rezsimmel egyutt a kukaba, akkor most Magyarorszagon lehetne egy ilyen TV torna halozat, ahol ha nem is Senior tornadresszben, de egyszeru macinaciban a TV tornat lehetne kulonbozo mufajokban es minosegben nyomni. Mert ugye idosebbek is elkezdhetik es egy kis mozgas mindenkinek kell. Mert az egeszseges, megmozgat, karbantart es ami a legfontosabb, sokmindent megeloz.
Pölö olyan dolgokat amik nalunk a kulonbozo bioboltokat es csodaszer gyarto cegeket fenntartjak, mert nalunk meg mindig az utogondozas a tobb mint a prevencio.

Nna, mindegy.

Szoval a Friskis&Svettis egy, a TV tornahoz nagyon hasonlo dologbol indult ki anno a 70es evek vegen, hogy a mozgas mindenkie, es hogy a tornaformanak nem szenvedesnek kell lennie, hanem valami olyan esemenynek, ami jo erzest kelt benned, mert akkor konnyebben vissza mesz a kovetkezo, meg az azutani, meg az azutani tornara. Ugyhogy az alapito atyak fogtak magukat, kidolgoztak egy gimnasztikai rendszert (igen, minden ismert es hasznos mozgasformabol kiszedtek es osszedolgoztak a nekik legjobban tetszo kombinaciokat), es azt elkezdtek terjeszteni.
Aztan jol elnepszerusodtek a Skandinav orszagokban, nyitottak egy ket studiot Europaban es atvittek a rendszert Ámerikába, szoval fut a szeker. Illetve lassan 30 eve fut a szeker, ugyhogy ok mar ilyen nemzeti intezmeny lassan.

Es mindezt az onkentesseg egisze alatt. Hogy a franchise tobbi tagja hogy mukodik, azt nem tudom, itt eszakon minden FS alkalmazott onkentes, zero fizuval. A rendszert mi, testmozgok tartjuk fel a tagdijainkkal, amik itteni viszonyokat nezve barati aruak.

Szoval a lenyeg, hogy van valami szertelen varazsa annak, hogy az utca emberevel tornazol egyutt. Es nem valami szuper ösztrogénnel vagy szuper tesztoszteronnal a hiper modern ultrakúl szereléseikben.
Arrol nem is beszélve, hogy neha, egy-egy alkalommal a sajat nagyszuleim korabeli papikkal es mamikkal tornazok. Egyreszt fiatalnak, udenek es neha, de csak nagyon neha meg szepnek is erzem magam; masreszt neha ugy oda mennek hozzajuk hogy azt mondjam nekik
“Lukas, en vagyok az unokad”.
Tok jo hogy ilyen aktivak es fittek fiatalosak, vagy legalabbis (es ez a lenyeg!) probalkoznak, es nem szegyellik ha belebuknak a probalkozasba. Pont olyan kis orokmozgok, amilyen az en egyik nagymamim volt, mostmar nagyon regen.
Hianyzol mamikam. Ugy eljarnek veled ezekre a tornakra, plane amiket a mamiknak meg a papiknak terveznek-szerveznek.

Es az oktatok. Az oktatok nem tokeletesek, nincsenek hulyere gyurva/szolizva, es elofordul, hogy az alkati sajatossagaik alapjan nem gondolnad roluk, hogy ok fogjak tartani az orakat. Ez a szep ebben az onkentessegben, hogy nagyjabol barki beallhat a sorba, es elkezdhet oktatni. Hangsulyozom, nagyjabol.

Szoval hol spinning, hol jimpy (ez az emlitett specialitasuk, amirol nekem leginkabb a TV torna jut eszembe, bar teny, hogy 6 evesen, amikor TV tornasz voltam nem izzadtam le annyira mint ezeken az orakon), hol joga, hol balansz torna, hol torzsizomzat.

Mert egy kis mozgas mindenkinek kell