novemberi nyársirató – nr 20: szabadság

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

Szeretném ezzel a három hét szabadság felszabadító érzését Gyôr belvárosában  megörökítô képpel a kedves olvasó közlésére adni, hogy már csak négy hét, és karácsony(i szabi)!

Advertisements

július – irány a nyaraló

Aki egyszer is dolgozott már svédekkel / dánokkal /finnekkel / németekkel az tudja, hogy vannak az évnek bizonyos hónapjai, amikor a külföldi kollégára nem érdemes várni, mert minimum négyhéten belül úgysem tér vissza az irodába, hogy a leveledre válaszoljon.

A mítosz igaz, sôt, hogy tovább borzoljam a kedélyeket vannak kollégák, akiket nyolc – tíz hétig nem lehet elérni a szabadságolások miatt.

Annak idején, az elsô naív svéd nyaram után meséltem errôl a pénzügy berkeiben dolgozó barátnômnek, mármint hogy milyen szépen leáll az ország nagyjábol három negyede. Ami mûködik (mármint termel) az is csak minimum ráfordítással és szolgáltatással, mert ugye nyár van, nyaralunk. Anno a számok embere nem értette, azt mondta nem lehet csak úgy leállítani egy egész gazdaságot. Pedig lehet.

Mint általában mindent, a svédek a szabikat is kiszámolják, meg koordinálják és megszervezik.

  • Kiszámolják: a svéd munkavállaló nem nagyon lepôdik meg azon a kérdésen március magasságában amikor a nyári szabijáról kérdezik. Elég korán ránktörik az ajtót azzal a kérdéssel hogy akkor mikor nyaralsz (amikor én még a téli fagyhalálomból készülök felébredni), úgyhogy a svéd munkavállalò legkésôbb április közepén már tudja, mit fog csinálni júliusban
  • Koordinálják: mire minden egyes dolgos hangya (értsd: svéd) berakja a közösbe a szabiterveit, a cégnek már nagyjából körvonalazódik hogy melyek azok a hetek – hónapok, amikor a GDP t senki sem fogja hajtani – az évek tendenciáiból nézve ámbátor pontosan tudják, hogy ki-mikortájt mit nem csinál, úgyhogy a koordináció nagyjából csak arra való hogy megerôsítsék azt, amit már eleve tudnak 😀
  • Megszervezik: nyílván a szabik azokat az ágazatokat is érintik ahol az elsôdleges bevételi forrás a nyár (kivéve amikor olyan gány a nyár mint idén, amikor a turizmus mint ágazat szív, mint a torkos borz), de ezt az okos nemzet- és közgazdák elôrelátják, úgyhogy egyrészt a nem turisztikai jellegû ágak eleve úgy prognosztiálják az éves büdzsét, hogy a június – július – augusztus triászt alacsony bevételi hónapnak tekintik (ergo senki nem számol bevétellel) és ehhez szabják az év többi részét, míg a turisztikai ágazat (beleértve a szabadságos és az ágazati terveket) mindent erre a három hónapra tesz fel (és jobb esetben nem bukja be)

Szóval az óramû úgy ketyeg, hogy te, a kis hangya a jogilag rádszabott hat hetes szabidból minimum három hetet elnyaralhass nyáron, nagyjából gond nélkül.

Rövid gyorstalpaló svéd szabadságolásokból:

  • a szabadságos napjaidat nem az életkorod határozza meg, hanem az, hogy az elôzô évben hány napot dolgoztál. Ha egy teljes adóévet ledolgoztál, akkor van 30 nap szabid; ettôl eltérô esetben részarányosan kapod a napokat.
  • Egy – két – három – négygyerekes szülôként szabadság jelleggel használhatod fel azokat a papa- illetve mamaszabis napjaidat, amit nem használtál el az elôzô évben (ilyen papa-mamaszabis napokat a gyerek nyolc éves koráig kapsz az államtól és arra használhatod fel ôket, hogy otthonmaradsz a gyerekeddel; értsd: ha kiüt a kanyaró, akkor nem a szabijaidat pazarlod gyerekápolásra, hanem a papa-mama szabijaidat). Vagyis kisebb-nagyobb gyermekes szülôként elôfordul, hogy nyáron nem három hétig vagy távol, hanem két hónapig.
  • A svéd munkajog és a munkáltatók nagyja tisztában van azzal, hogy mit hoz(hat) ki az emberbôl a tél, úgyhogy nagyjából erôsen ajánlott minimum három hetet a standard hatból nyáron kivenni – ha csak nincs valami jó indokod arra, miért nem mész nyáron szabira (pl friss diplomások és a kezdô alkalmazottak nyílván másképp zsonglôrkodnek a szabijaikkal; illetve ha tudod, hogy télen kéthónapig nyaralasz Thaiföldön, akkor ugye érthetô, hogy nyáron dolgozol).

Szóval ez az oka, hogy a svédek egyrészt el tudnak tûnni nyáron, másrészt el is tûnnek.
Reprezentatív jelleggel néhány példa hogy a munkahelyek és a nagyvárosok helyett hol lehet nyáron svédekkel találkozni:

  • a nyaralóban – Az abszolút svéd idill, távol a város zajától, közel az erdôhöz és a vízhez, általában Skåne, Småland, Halland vagy Dalarna területén helyezkedik el.
    Egyszer majd elmegyek egy svéd nyaralóba, de sejtésem szerint nem egy lepukkant hodályban vergôdnek ezek négy hétig. Az elmesélések alapján a nyaraló fából készül, többnyire nyári életvitelre van berendezve (értsd: télen használhatatlan), nincs benne mosogatógép vagy videójátékkonzol és nagyképernyôs téve (mint a standard svéd háztartásban), van viszont mellette (vagy a közelében) vitorlás kikötô, így ha kedved tartja hajókázhatsz napszámra.
  • a hajón – vizinép a svéd, aki teheti elmegy vitorlazni nyáron – általában nem egy hétvégére, hanem egy – két hétre
  • a lakókocsiban – ezutóbbi az elôzô kettô szüleménye; ha nincs nyaralód és/vagy nem vagy hajós alkat, akkor júniustól azzal fenyegeted a közúti forgalmat, hogy a lassú és helyigényes lakókocsiddal szanaszét autókázod magad (kábé mint a britek és a németek)
  • északon – kaland és nyugalomravágyó svédjeink szivesen elhúznak az ország legészakibb felébe, az örök nap birodalmába (ahol minimum két hétig nem megy le a nap, utána meg csak végigsiklik a horizonton jópár hétig, aztán felkel újra, de le nem nyugszik) ahol a végtelen erdôk és vizek számos lehetôséget kínálnak a horgászni – sátrazni – trekkingezni vágyóknak
  • külföldön – a tapasztaltabb napimádó svédek semmit sem bíznak a véletlenre; számolnak azzal, hogy ami elromolhat, az el is romlik (lásd idôjárás), így ahelyett, hogy a nagy anyahonban vadásznák a napot (a nyaralóban vagy északon, lakókocsival vagy hajóval), elhúznak a déltengerre (irány Spanyolország) és két hétnél korábban haza se jönnek.

A városok, ahol se tenger, se nyaralóövezet nincs a közelben (lásd jelenlegi otthonom, Linköping) nyáron gyakorlatilag zombi övezetté válnak: kihalt, kies utcák, berácsozott üzletek, rövidített nyitvatartás (kivéve a fôtéri kricsmókat), álmos munkaerô, élettôl duzzadó nyolcvanasok, néhány turista az arra kijelölt helyen és egy-két részeg  ténfereg az utcákon. Èlet, amirôl az angyalok álmodnak csak este van, a fôtéren, ahol a napmelegben ülsz, eszed a jól megérdemelt fogásod, és várod a csodát – az augusztust, amikor végre nem csak ugyanaz a húsz arc van körülötted, hanem megint egy egész város, a maga jól megszokott rutinjával és svédségeivel.

a svéd nyár

Az a helyzet a standard svéd nyári sztereotípiákkal, hogy igazak.
Vagy a nyári lakjaikban vannak az emberek, vagy külfölfdön, vagy a víz mellett valahol, vagy kint a parkban. De semmiképpen sem Linköpingben.

A svéd nyár valamikor május végen, június elején kezdôdik, amikor a diákok elballagnak és a szülôk egyrésze elkezdi a nyári szabadságát. Vannak munkahelyek, ahol már május végétôl kiteszik a nyári nyitvatartási rendet, és ugy amblokk májustól fogva minden ügyintézés lassaban kezd folyni. Mert vagy már szabadságon vannak az illetékes hivatalok illetékes alkalamazottai, vagy már elkezdték aktívan várni a szabadságukat.

Június az év egyik leghosszabb hónapja. Mindenki a szabadságáig visszamaradó napokat számlálja, az idô is egyre jobb (idén legalábbis), és persze ott van a Midsommar is.

A Midsommar-t a svédek maguk legalább olyan nagy ünnepnek tartják mint a karácsonyt. Minden dekorációs tárgyat lehet kapni midsommaros kiadásban, az éves alkoholfogyasztási mutatók alapján a Bolaget (és az állam) is nagyot kaszál ilyenkor, arról nem is beszélve hogy halat lehet enni hallal. Leginkább lazac és fûszeres-olajos-mindenféle ízû heringek formájában.
A Midsommar jó svéd ünnephez hasonlóan két napból áll: Midsommarafton-ból és Midsommardag-ból. A svédem magyarázata szerint ugye aftonkor ünnepelünk, dag-kor józanodunk. A józanodást gondolom nem kell magyarázni, az ünneplés meg jópofa.

Szerintem.

Egyrészt ilyenkor eszi mindenki a maga kis halát (vagy a klasszikus sill vegetáriánus változatát 🙂 ), barátok közt vagy, vagy a családdal, vagy mindkettövel. Vagy kimész a parkba és a városi midsommar pikniken együtt piknikezel, énekelsz, békatáncot táncolsz és májusfa állítást nézel azokkal, akik még a városban vannak.

Mert a Midsommar nemcsak a nyári napfordulót jelzi, hanem a nyári szabadságolások második ütemét is. Minden utca tele van teletömött autókkal, amik az esetek nagytöbbségében a nyári stugak (nyaralóféleségek) felé készülôdnek, nagyjából legalább három, négy hétre. A svédeknél ugyanis az éves szabadság legnagyobb részét (a százalékok cégfüggôek persze) nyáron kell kivennie a munkavállalóknak.

Midsommarkor kezdenek kihalni azok a svéd városok is, amik nem vízparton vannak,
vagy nem Stockholmnak hívják.

Linköping is így kezd el zombisodni Midsommar után.

Csak egy két ember lézeng az utcán. A munkahelyeken a végsô visszaszámlálás folyik július elsô, illetve második hetében kezdôdô szabadságolásokig, a városban már vagy csak másnapos fiatalok, vagy nagyon idôs nénik és bácsik csámborognak, egyre több üzlet ajtajára kerül fel a nyári nyitva(vagy zárva)tartás illetve a REA felirat.

Azt hiszem ez az elsô svéd szavaim közt volt amit megtanultam. Jelentése vásár, leértékelés, vagy pestiesen mondva SALE. Még ez az, ami bevonzhatja az embereket a városba, mert a rea, az rea, és simán elmennek a 70-80%-os leértékelésig. Mindenben.

Júliusban tart még az eperszezon is. Ez az, amit nagyon szeretek a svéd nyárban. Hogy az eperszezon nagyjábol 3-4 hónapig tart, és ezalatt végig lehet kapni friss, svéd epret. Amikor már elfogy a helyi, Östgöta eper, akkor jönnek az eprek az ország északibb felébôl. De legalább friss, és finom és érett – nem úgy mint az import belga és német eprek amivel az itteni eperdömping kezdôdik májusban.

Az epren kívül a svéd nyár másik tipikus hozzávalója egy jó kis grill készlet. Ha az idôjárás engedi, akkor májustól augusztusig a svéd esteket lágyan hömpölygô grillfüst lepi el. Grilleznek a parkban, az erkélyen, a kertekben, az erdôkben és mindenütt ahol épp nincs tûzrakási tilalom. Ez idén elég sok helyet érint, bár a városokat még nem, mert a grillkol illat tegnap is megcsapott.

Az idei svéd nyár egyenlôre nagyon magyar. 30fok körüli a hômérséklet (itt, ahol élek hetek óta 25 és 32 fok között vagyunk), a szépen gondozott gyepek kiégtek a nap melegétôl és besárgultak, száraz a levegô, alig fúj a szél és magas az allergének (jelenleg a fû) tartalma a levegôben. Az esôt várja mindenki mint a messiást, de egyenlôre ennek híre hamva sincs. Párolog minden és mindenki, aggódnak a szakemberek a termésért, és az újságok tele vannak tipekkel és praktikákkal hogy hogyan védekezzünk a meleg ellen.

Emlékeztetôül: a svéd nyár átlag 25 fok körüli és nyomokban esôt is tartalmaz.
Az emberek nagyja így nem nagyon tud mit kezdeni azzal a ténnyel, ha a hômérséklet tartósan 25 fok feletti és száraz.

Èn egyenlôre élvezem, függetlenül attól, hogy téglaházban lakom és hogy allergiás vagyok a fûre. Olyan otthonos, hogy a nyár tikkasztò.
Jól kezelhetô vele a bontakozò honvágy.