családbarát

Ezt a táblát kellene kirakni Svédország határainál. Több okból is.

Még a gyermektelen párok is tudják, hogy Svédország a családok mekkája.

apa is tud pelust cserélni (forrás: Per-Anders blogg)

Mert nincs olyan étterem, bár, kávézó, könyvtár, vagy bármilyen nyílvános intézmény, ahol ne lenne egy pelenkázó kialakítva (persze uniszex módon, mert a pelenkázás nem csak anya dolga), és mert majd minden nyilvános intézményben van gyerek- vagy játszósarok (bárok és az éttermek ezzel néha hadilábon állnak).

A szemfüles járókelő azt is tudja, hogy anyukáknak és apukáknak a babakocsival városban manőverezni két (vagy több) gyerekkel nem lehetetlen, mert az útszegélyek akadálymentesítettek (értsd: nincsenek útszegélyek ahol nem feltétlenül szükségesek), mert a buszok alacsonypadlósak és hidraulikával süllyednek ha megnyomod a babakocsis leszállógombot, és mert a nagyobb gyereket egy kétkerekű, gördeszkának látszó tárggyal (svédül tesódeszka) tovaguríthatod a babakocsiban ordító angyalhajúval együtt.

tesódeszka reklámformában (forrás: lekmer.se)

Ha betévedtek egy étterembe, akkor az ikeás etetőszék többnyire elérhető (nem, nemcsak az ikea éttermében), és a bébiételt is szívesen megmelegítik neked a mikróban (kivéve ha a mikró önkiszolgálós módon van elrejtve az evőeszközös pulton, a szalvétáktól balra). Sok étteremben dívik a gyerekmenü, kisebb adaggal, kisebb áron, gyerekbarát(?) helyi klasszikusokkal (úgy mint paradicsomos tészta, palacsinta, hamburger és társaik).

Persze azért a nagy családalapításosdihoz az állam is jelentősen hozzáteszi a részét, mama és papaszabikkal, gyerek betegszabis napokkal (amiket szülőként akkor vehetsz ki, ha azért kell otthomaradnod mert Pöttöm Panna elkapta a téli hányos hasmenős helye-hulyát), és a gyerkőcök számával egyenes arányban emelkedő összegű családi pótlékkal. És persze papaszabis napokkal, amik révén az egész model elhíresedt (aki egyszer is járt már itt északon és látta a játszótereken babakocsival és 1,5 éves gyerekekkel bandázó latte apukákat, az tudja miről beszélek).

tanulmányt lehetne róluk írni – és sokan írtak is (forrás: Imperial College London)

Kisgyerekes szülőként mondjuk már biztos olvastatok a svédeket (és legyünk nagylelkűek – a skandináv országokat amblokk) jellemző családcentrikusságról; nekem most két dolog kapcsán jutott eszembe megírni ezt a poszt: egyrészt tadááám, február van, az itteni kisgyermekes családok rémhónapja, amikor mindenki a gyerekre felvigyáz otthon, az ömlengő vírusok és az említett betegszabis napok  révén (aminek nevéből ered a hónap gúnyneve – a VABruari); másrészt az egyik hazai hírportálon kijött egy igen jó irás erről a svéd modellről, egy igen jó fotósorozat kapcsán.

Klikk a linkekre (és a képekre) további olvasnivalókért!

három év munkakeresés után

Gondoltam megosztok veletek egy történetet, ami az egyik helyi napilap (Sydsvenskan) hasábjain jelent meg a héten.
(A cikk svédrôl magyarra fordítása a blogger mûve. Ha valami hatalmas marhaságot észleltek a szövegben, jelezzétek és javítom.)

“Irina képzett közgazdász, hét nyelven beszél, és 20 éves tapasztalattal rendelkezik különböző vezetői pozíciókból Moldáviában, ahol felnőtt.

Öt évvel ezelôtt járt Lundban, látogatóban a nôvérénél, ahol egy kerti partin eltalálta Ámor nyila. Ezután nemsokkal költözött  Malmöbe.

[…]Irina rekordsebességgel túljutott a beilleszkedést segítendô svéd nyelvórákon, érvényesítette a diplomáit hogy azokat a svéd rendszer is elfogadja és elismerje, és több mint 100 állásajánlatra küldte el az önéletrajzát – anélkül hogy behívták volna egy interjúra is. Az ok: túlképzett. Amikor felajánlotta hogy akár gyakornokként is dolgozna [fizetés nélkül], akkor is elutasították.

‘200 állásajánlat után abbahagytam a számolást. Csak tapasztalatot akarok szerezni, hogy bejussak a rendszerbe. Ezért döntöttem úgy, hogy beiratkozom egy ügyintézői szakképzésre. Ez sokat segített.’

A megoldás végül nem a Munkaügyi Szolgálaton keresztül jött, hanem egy ismerôs ismerôsén keresztül, akinek ügyintézôre és pénzügyi asszisztensre volt szüksége.

‘A legtöbb pozíciót így töltik be. De frissen Svédországba érkezettként nincs meg az embernek ez a kiépített hálózata. És így nagyon nehéz.’

Iva Parizkova Ryggestahl, aki végül [három év munkakeresés után] felvette Irinát a saját ügyvédi irodájába, 87-ben érkezett Svédországba az egykori Csehszlovákiából. Jól lehet akkor volt már egy diplomája, mégis elment jogásznak tanulni Lundban.

‘Az egyik tanárom tanácsolta akkor, hogy változtassam meg a nevem; azt mondták hogy [a jelenlegi nevemmel] sose hívnának be interjúra. Ez azóta sincs másképp.’

Iva tapasztalata szerint a munkáltatók kiszortírozzák az idegen neveket – és minden álláskereső aki akcentussal beszéli a svédet tetemes hátránnyal indul egy telefonos interjún.

‘Szerintem a helyzet valamennyivel romlott mióta a Svéd Demokraták bekerültek a parlamentbe [1988-ban alapított nemzeti-szocialista párt, amely 2005 óta rendelkezik parlementi mandátummal], azóta felsôbb szinten elfogadotabbá vált a rasszista megnyílvánulás.’

‘De én reménykedem a fiatalokban. A fiam legjobb barátai Irakból, Brazíliából és Svédországból érkeznek, de ôk nem élik meg ezt a problémát. Az emberek csak emberek, függetlenül attól hogy honnan jöttek.’ ”

A cikk itt ér végett.

A történethez csak annyit, hogy Irinához és a bloggerhez hasonlóan (aki kevésbé erôs portfólióval és nagyobb svéd ismerôsi hálózattal nagyjából ugyanezeken a buktatókon esett át és ugyanúgy évekig volt munkanélküli idekint) külföldrôl érkezô és nyelvórákon megismert fiatalok és kevésbé fiatalok tömkelege élte és éli meg ezeket a történeteket. Hogy túlképzett vagy; hogy nem vagy elég képzett; hogy nem beszéled elég jól a nyelvet, hogy nem vagy mérnök, hogy nem ismerjük el azt az egyetemet vagy szakképzést amit hosszú évek során megszereztél; hogy elismerjük ugyan a diplomád, de ugyan szerezz még minimum 180 kreditet ahhoz hogy itt dolgozhass és ha lehet, úgy en block, legyél inkább svéd.

Sarkítás? Lehet. De amíg a jószándékú és közeli svéd ismerôseidtôl azt a tippet kapod munkakereséshez, hogy

  • vedd fel a svéd párod nevét, mert attól minden más lesz;
  • szülj egy vagy több gyereket, így amíg nem kapsz munkát legalább könnyebb jutsz pénzhez és szert tehetsz arra a bizonyos ismerôsi hálóra, ami mindennek a kulcsa…

…nos addig úgy gondolom hogy valami nagyon neccesen mûködik a svéd munkaerôpiacon.

Mondom ezt egy nagyon átlag családnévvel amit az aputól örököltem és amit két éven keresztül próbáltam átpaszírozni a svéd munkaerôpiacon.

kerékpár, orkán, hétfő délután

Ma kipróbáltam azt, hogy milyen kb 25- 30 méter/szekundumos szélben…

  • egy üvegdobozban dolgozni (megvannak ezek a 70-es évekbeli horror filmek mindenféle nyikorgó zörejjel? Kábé olyan, annyival kiegészítve hogy közben 4×4 méteres szuperüvegek remegnek és süvít a ház. Mint egy kismalac, akit kihangosítóra tettek).
  • ajtót nyitni (bicepsznek nagyon jó)
  • egy helyben állni (ez elég vicces, mert szándékaim szerint menni szerettem volna, de nem tudtam)
  • biciklit ellakatolni miközben a szél szétviszi az arcod
  • biciklire ülni (abban a reményben hogy hátha a hátszéllel sikeresen hazajutsz)
  • biciklivel oldalirányban csúszni, jég nélkül (mert az oldalszéllel a szerencsétlen blogger nem számol)
  • biciklivel 5-10 méternyit sétálni (a legközelebbi szélvédett kerékpárparkolóig) miközben a biciklit fel-fel kapja a szél…

25-30 m/szekundum a Google szerint kb 90-108 km/órának felel meg.
Csak viszonyításképpen.

Szintén viszonyításképpen, Malmötôl északabbra, Halland megyében 42 m/s erôsségû szeleket mérnek és mértek (km/óraban azt hiszem ez 150 körül van).

Èn, aki ma kipróbálhattam a 45 fokos szögben sétálást biciklivel, a szerencsésebbek közé tartozom. Nem jött szembe velem tégla (mint egy dánnak, aki a vihar áldozata lett), az ablakaink se repültek ki (mint ahogy a város több lakásában történt), hazajutottam egyben (mert nem vonattal közlekedek – amiket négy órától itt Skåneben teljesen leállítottak), és bár a fák még mindig irdatlanul lengedeznek a házak körül, áram és víz még mindig van nálunk (ellentétben azzal a majd 50000 háztartással Svédországban (27000 körül itt, Skåne-ben) akik víz vagy villany nélkül maradtak ma este).

Simone* holnapra (állítólag) tovább áll, de valószínû hogy a nyomait még napokig fogjuk érezni a megtépázott házakon és városokon. Ha kíváncsiak vagytok, afféle virtuális katasztrófaturistaként, nézzetek szét nyugodtan az Instagram-on és a Twitter-en a  #Simone #Storm kifejezések kombójának segítségével. Amennyiben a vihar angliai részére vagytok kíváncsiak, úgy keressétek a #stjudestorm kifejezést .

*(Valahogy minden nagyobb vihar női nevet kap itt északon. Pár éve Gudrun (neé Erwin), most Simone (née Jude), igaz volt Per is, de ô Gudrunhoz képest inci-fincibb volt.)

@sweden: bezzeg svédország a twitteren

Témába vágóan olvassátok el a Bandirepublic írását Svédország Twitteres kalandjairól!
Lábjegyzet: én (IS) kíváncsian várom mikor fedezi fel magának a (már nem létezo) országimázs központ a Twittert (és a 21. századot úgy amblokk) a kisország turisztikai gyöngyszemeinek reklámozása végett.
Unokáink se fogják látni – ez itt a kérdés.

bezzeg a svédek!

2011-ben a svédek mertek nagyot álmodni, és dollár/koronamilliók elköltése helyett az országimázs javítása érdekében nyitottak egy ingyenes twitter accountot @sweden néven.

sweden twitter

a koncepció lényege, hogy a központi kommunikációt félre téve minden héten más állampolgár képviseli svédországot kurátorként a közösségi médiában. senki nem jelentkezhet maga e megtisztelő szerepre; jelenleg ajánlásos rendszerben működik a dolog.

figyelemfelkeltés és botrányok

a svéd turisztikai hivatal úgy vélte, hogy a twittelők majd segítenek felkelteni az érdeklődést az ország iránt.

nos ezt a célt

View original post 194 more words

amblokk csodás

Ha rendszeres(ebb) de rövidebb olvasnivalóra vágytok és bele szeretnétek lesni a svédek titkaiba, akkor bátran ajánlom Svédország hivatalos Twitter kontójának a követését.

Svédország Twittere világhíres, milliós követôtáborral és hasonló copy-cat oldalakkal. A svéd nemzeti twitter volt (ha jól tudom) az elsô ilyen kezdeményezés (a Visit Sweden kommunikációs cég és az állami finanszírozású Svéd Intézet jóvoltából) amelynek keretében 2011 óta minden héten egy újabb svédországi magánszemély válik Svédország hangjává a Twitteren. Ez azzal jár, hogy néha érdekes, néha kevésbé érdekes infókat tudsz meg az országról és az itt élôkrôl.

Mint mindenki aki Twitteren él (és hal), a heti svédek is más-más témakörben ûzik a 140 karakteres kommunikációt. Van, aki országimázsban utazik, van aki emberi jogokról mesél, van aki a munkájáról beszél egész héten, van aki a hobbijáról.

Ès vannak olyan kurátorok is, akik a klasszikus svéd imidzs lerombolásával foglalkoznak. Pár hete egy ilyen malmöi srácra került a sor, aki bizony megmutatta, hogy nem minden színes, szagos, kék és sárga és amblokk csodás itt Svédországban.

Nagyon szerettem ezért.

A hét vége felé közzétett, afféle sommás farewell üzeneteit teszem itt közzé, afféle ‘helló-ez-az-ország-is-csak-egy-ország-a-maga-bajaival-együtt’ típusú üzenetként.

Idézet vége.

Technikai lábjegyzet: Keresem azt a WP sablont a bloghoz, ami jól kezeli a beillesztett Twitter üzeneteket (is). Bárki aki WP-en blogol, nyugodtan lásson el ötletekkel. Èrtékelem.