keddi morgós kerékpáros

A gyógytornászokkal és katéteres szívhekkelésekkel teljes őszben megihletett a Cyclechic cuki posztja a téli bringázás kapcsán. Egy pár szöges (bicikli) gumival eltöltött tél után, bájos mosollyal az arcomon olvastam a blog sorait illetve álmélkodtam a képeken.

Szóval attól, mert hideg van és száraz az időjárás (ahogy az egyik posztolt képen, ahol annyira metsző a hideg, hogy a fotón szereplő kis család még kesztyű nélkül is bírják a strapát), tadáááááám még lehet bringázni.

A koppenhágai kampányvideóban szereplő frissen szállingózó, még nem szétfagyott (illetve az esetek legtöbbjében jól takarított) hóban sem lehetetlen a küldetés, pláne akkor, ha mint Koppenhágában, legalább 1,5 méter széles, rendszeresen takarított bicikliúton kell “lavíroznod” (ahol a busz vagy a hülyeautós nem darál be). A nagy titkot (igen, igen, a kis szöges gumi télire a kis kétkerekűdre) persze egyik fotón és videón se látjátok, mert az olyan lenne mint ha a photoshop réteget levakarnánk a divatfotókról…mindegy.

A téli Koppenhágával példálozni azért is cuki dolog, mert a dán fővárosban kb olyan durva a tél, mint amit a videón láttok. Pont olyan, mint a kis svéd elővárosában, Malmöben, ahol sok helyen a kerékpárutakat korábban takarítják, mint a járdákat, és ahol a tél csak nyomokban tartalmaz havat, vagy ahol a mínuszok nem maradnak sokáig.

Kedvenc svéd típusvárosom (és korábbi otthonom), Linköping például jó példa lenne a téli közlekedés know-how-jára, mert ott ahol novembertől árpilisig tél van, átlag 20 cm-es hóval spékelve, ott lehet csak igazán téli bringás balesetekre tapasztalatokra szert tenni.

Hogy az anyáink által hajtogatott réteges öltözködés az életbenmaradás kulcsa, vagy hogy miért lenne hasznosabb fogvédővel ellátott hagyományos biciklisisakokat gyártani és beszerezni, vagy hogy mire jó és mire nem jó a téli gumi a bringán (amit biztos vagyok benne hogy nálam szakavatottabbak már gyártanak otthon a sufniban, ahelyett hogy a nokian-ra költenének).

De maradjunk annyiban hogy ha minden jeges körülötted és bordásra van fagyva minden járható út és bicikliút, akkor azért gondolj a csuklód (2011), a kulcscsontod (2015), és a bűbájos mosolyod épségére (2011) mielőtt mindenáron nyeregre pattannál.

Minden más esetben: nyeregre fel, és csak ésszel.

 

 

mindeközben Svédországban

Hóembereket  fogtak el a rendőrök. A mai hírek szerint.

Képünk csak illusztráció. Forrás: Expressen/Mikhail Metzel

Csütörtökre virradó éjjel két hóember “bukkant fel” az E4-es autópályán Uppsala magasságában.  A hóemebereket járőrök fedezték fel, és rendőri segítséggel sikerült őket eltávolítani.

– A hóembereket kilapítottuk, mondta Torbjörn Karlsson, az Uppsala-i rendőrség ügyeletes tisztje.

Bűncselekmény gyanúja nem áll fennt, de az ügyet nem nézi jószemmel a rendőrség.

– Elég buta dolog ez. Végzetes baleset is lehetett volna abból ha a hóembereket nem tudja kikerülni egy arra haladó autós.

Forrás: TT/Sydsvenskan

A hír itt ér véget, de én még mindig ott tartok, hogy ez tényleg hír (komolyan, wtf?!), amit a helyi MTI (TT) országos hírként szórt szét az online napilapokban. Dehát Torbjörn is megmondta, hogy elég buta dolog ez, szóval summa summárum, nem tréfa dolog a tél, pláne nem egy hóembernek az E4-esen…

a hideg és én

Bár maga a svéd is belátta, hogy néhány skandináv év után a hidegtűrő képességem (önmagamhoz képest) sokat fejlődött, azért helyi viszonylatban még mindig fázósnak számítok.
Elskandinávosodás ide vagy oda, az alábbi lista minden pontja érvényes rám itt északon – különös tekintettel a hatosra (még akkor is ha ezeket a sorokat épp az utóbbi évek legenyhébb őszén írom).

Hazaérkezve persze átesek a ló túloldalára, és én vagyok a Balaton menti germán turista, aki már 12 fokban fagyizik és nem is érti miért van az embereken még farmer amikor már 16 fokban rövid nyári nadrágot is lehet hordani – de ez majd egy másik poszt tárgya lesz.