novemberi nyársirató – nr 20: szabadság

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

Szeretném ezzel a három hét szabadság felszabadító érzését Gyôr belvárosában  megörökítô képpel a kedves olvasó közlésére adni, hogy már csak négy hét, és karácsony(i szabi)!

január

Sok szempontból a január nem feltétlenül az év legérdekesebb része: nem elég hogy a karácsonyi szezonnak vége, de ráadásul (meteorológiai szempontból) ez az év leghidegebb hónapja.

Ennek ellenére sok jó dolog történik januárban. Egyrészt januárban már túl vagyunk a téli napfordulón, ami azt jelenti, hogy a legsötétebb napoknak VÈGE. Persze ez még mindig azzal jár, hogy Linköping földrajzi magasságában a napsütéses órák száma nem több mint 40óra/hónap (napkelte 8:30 körül; napnyugta 15.30 után), de örülünk, mert ezek az órák napról napra nônek (percekkel, de akkor is).
Összehasonlításképp januárban Kirunában még nyoma sincs a napkeltének és napnyugtának. Örülök, hogy nem ott élek.

Annak is örülünk, hogy a karácsony utáni leértékelések (mellandagsrea – koncepcionálisan karácsonyi leértéklésnek felel meg) kitartanak egészen január közepéig – végéig. Annak kevésbé örülünk, hogy januárban már lehet tavaszi rucikat kapni, amikor a külsô hômérséklet még minimum àprilisig 0 fok alatt/körül mászkál, de ezzel az életérzéssel három tél után megtanulunk együttélni.

További jó hír, hogy január 6.a, Vízkereszt, munkaszüneti nap, így a hosszú karácsonyi szabadságolásokat nem nehéz szabi-takarékosan megoldani. Klasszikusan itt is Vízkereszt környékén pakolják el a jópofa karácsonyi ablakdíszeket és helyükbe visszakerülnek a világosságot kárpotló ablaklámpák. A januárral járo hideg és sötét elleni védekezést/túlélést serkentô hír az is, hogy karácsony után minden jobbfajta cukiban (konditori) hivatalosan elkezdik árulni a semla-t, ami továbbra is gigantikus ízélményekkel járó fenséges édesség (nem vagyok semla függô, nem vagyok semla függô, nem vagyok semla függô).

A svéd hagyományokhoz méltóan, a hivatalos, munkaszüneti napokat tartalmazó kalendáriumok mellett január környékén böngésszük át a félhivatalos ünnepnapokat rejtô naptárokat is. Ezek nem munkaszüneti napok, nincsenek benne a naptárban, de ha elég lökött vagy, akkor figyelemmel követed ezeket a tematikus napokat.

Januárban az alábbi “témanapok” kerengenek a köztudatban. Dôlt betûvel a klasszikus, falinaptárban is megjelenô napokat találjátok, a vastagon szedett napok egyben munkaszüneti napok is (aka röda dagar – pirosbetûs napok).

2012-01-01 – Ùjév
2012-01-01 – Nemzetközi pizza nap
2012-01-05  – Vízkereszt elôtti délután
Minden munkaszüneti elôtti nap felbukkan egy ilyen nap; munkáltatója válogatja, hogy ez szabadnap vagy sem; naptárban felbukkan.

2012-01-06  – Vízkereszt
2012-01-07  – Tematikus napok napja
2012-01-13  – Tjugondag jul
Karácsony huszadik napja. Aki jártas a népi folklórban az hagyjon egy üzit arról, hogy ez mirôl is szól tulképpen.

2012-01-15  – Tulipán nap (ennek még utána kell járjak hogy miért pont aznap és januárban; kommentben kisegíthettek nyugodtna 😉

2012-01-19 – Sten Sture lábának napja
Sten Sture, egykori svéd uralkodó halálának a napja. A lábát ért halálos ágyulôvés következtében a dánok tovább tudták folytatni galád terveiket a kalmári unió árnyékában.

2012-01-20 Jelszócsere nap
2010 óta a PC för Alla svéd magazin ezt a napot nevezte ki (félhivatalosan) a jelszócsere napjának amolyan internetes adatvédelemre való figyelemfelhívásként.

2012-01-21 – A nagy ölelés napja
További részletek itt http://www.nationalhuggingday.com/

2012-01-24 – Feleségmentes nap
Anno valamikor a nagy szuffrazsett jegyében kikiáltották, hogy ezen a napon a házimunkát ne anya végezze, hanem apa. Fontossága a modern emancipált világban – legalább is itt északon – elhalványult.

2012-01-25 – Halvsnödagen (nyomozok, hogy ez mi)
2012-01-25 – Nemzetközi lepra nap
Nem vicc! Röviden itt, picivel részletesebben itt.

2012-01-26 – A futás napja
2010 óta január 26-át használják a különbözô, fagyhalált nem ismerô futóklubbok ezt a napot arra, hogy felhívják a figyelmet erre az egyszerû de nagyszerû edzésformára.

2012-01-27 – Nemzetközi Holocaust emléknap

2012-01-28 – Európai adatvédelmi nap
2012-01-29 – Vegánpizza nap (no comment :D)

Januárhoz tartozik az elsô síszabik megjelenése, amikor a kollégáid eltûnnek síelni a Sälen – Trysil – Åre háromszög környékén üzemeltetett sípályák egyikén. A téli nyáriszabik is megjelenk itt – ott, amikor síelés helyett a vizisíelést és 25+ fokos Thaiföldet (vagy valami ehhez hasonlót) választod, hogy túléld a tél hátralevô hónapjait.

Apropó tél. Mint az élet minden területén, a svédek idôjárásilag is praktikusak. A svéd meteorológiai intézet definíciója szerint a tél beköszöntét az jelzi, hogy az adott területen öt napig tartósan 0,0 Celsius fok, vagy azalatti hômérsékletet mérnek. Történelmi adatokat nézve ez azt jelenti, hogy Kiruna környékén október közepétôl tél van, Östersund magasságában a tél november elején jön, Stockholm vonalában december elején köszönt be a tél, míg a szerencsés malmöi lakosok nem kapnak télbôl január elejéig. Aztán ugye persze jön az anyatermészet és ezeket a dátumokat olykor-olykor jól átrendezi, de ezt most hagyjuk. A mellékelt térkép remélhetôleg segìt eligazodni, hogy a fent említett városok hol vannak.

 

Lucia

December: advent, mikulás (igaz, ez itt nincs) és Lucia, no meg karácsony – újév, de ez utóbbi már-már közhelyszámba megy.

Imádom a svéd decembert. Az ablakokba kikerülnek a karácsonyi dekorációként szolgáló csillaglampionok, a házakat és a lakásokat ellepik a “normális”tól a “gáz” mennyiségû és minôségû karácsonyi díszfények és lámpák, az utcákon megjelennek a mézeskalács-glögg kombót kínáló árusok (szigorúan a karácsonyi kirakodóvásárok környékén és idején), és a lakásokból nagyjából folyamatosan árad a Lussekatt illat.

A sáfrányos kelttészta az advent egyik legnépszerûbb kiegészítôje. Tradicionálisan csak Lucia napján sütötték ezt a finomságot, mára azonban a boltokban és a pékségekben az advent elejétôl hozzálehet jutni. Àm az igazi hóka-móka a házikészítésû Lussekatt vagy Lussebulle. Elkészítése nem nagy ôrdöngôsség, a legnagyobb kihívást azt hiszem az élesztô és az ezzel járó kötelezô várakozási idô jelenti… 😀

Szóval tadám, recept következik.

Hozzávalók kb 35 db Lussebulléhez
50 g élesztő
100 g vaj
5 dl tej
250 g krémtúró
kb 1g sáfrány (nézzetek szét a piacokon, meglepô, de sáfrányban jók az esélyek)
1,5 dl cukor
fél tk só
körülbelül 17 dl liszt (kb 1kg)
néhány szem mazsola a díszítéshez

Elkészítés:

Variációk egy témára

Morzsold el az élesztőt egy tálban. A vajat felolvasszuk, hozzádjuk a tejet, és melegítsük kb 37C°-on. Öntsük rá az élesztöre és adjuk hozzá a többi hozzávalót. Gyúrjuk a tésztát simára és hagyjuk kelni konyharuhával lefedve kb 30 percig. A tésztát lisztezett a munkalapra tesszük és rudacskákat formálunk belük. Melegítsük elő a sütőt 225 C°-ra.

A rudacskákat megcsavarjuk és S alakban sütôpapírral borított sütôlapra helyezzük és mazsolával díszítjük. Konyharuhával lefedve kb 20 percig ismét kelni hagyjuk, közben a sûtôt előmelegítjük 225 C°-ra. A tésztát tojással megkenjük és 5-8 percig, közepes tepsiálláson megsütjük. Rácson hagyva, konyharuhával lefedve hagyjuk kihûlni.

Lussekatt, lussebulle, saffran bun – kinek mi 🙂

A lussebullén kívül a mai nap a Luciáké, azoké a lányoké és fiúké akik országszerte fehér ruhába öltözve Lucia napi dalokkal énekelve jelzik, hogy eljött ô, a fényhozó (aka Lucia). Ez, ebben a nagy sötétségben azt jelenti, hogy a téli napforduló nincs messze, és hogy ebbôl a sötétségbôl bizony van kiút (még akkor is, ha a téli napfordulóra még várni kell egy pár napot).

A Luciát jelképező személyt minden évben gondosan elôkészített és levezetett szavazásokon választják meg. A “nyertes” Lucia (általában valami tinikorosztályú lányka) feladatába tartozik, hogy a városhoz tartozó ill a város által szervezett Lucia koncerteken eljátsza Luciát, ami nem kis feladat ha belegondoltok, hogy milyen izgalmas egy égô fáklyakoszorúval a buksitokon lassan besétálni egy templomba anélkül, hogy a lobogó gyertyától lángralobbanna a hajatok vagy a könnyû vászonból, esetleg mûszállal kevert jól égô és gyulladékony selyemutánzatból készült földig érô köpönyegetek lángra kapjon.

Persze a piromántragédiákat elkerûlendô, Lucia közelében mindig setteng egy vizes kannával ellátott anyuka vagy tanárnéni, de szó mi szó, nem kis feladat Luciának lenni, mégha ez csak egy pár hétig tartó közszereplôi feladatkörrel járó hivatás is.

***

Az èrdeklôdô blogolvasò további Lucia napi érdekességeket talál Svédország hivatalos reklámhonlapján és persze a mindenttudò Wikin. Ès ha éppen decemberben látogatnátok Svédországba, mindenképp osonyjatok el egy Lucia napi koncertre. Èrdemes.

nagyon svéd és nagyon ôszi

A blogger jelentkezik, mert bár a svenskalandozás csendben van, azért az élet zajlott és zajlik nagy sebbel-lobbal a sorok írója körül.

Miközben a blog kussolt és a blogger befejezte a nagy nyári utazgatós hétvégéit, addig munkakörileg a veggie brunette átváltozott document managerré pedig nem az és megpróbált koordinálni egy kis csapatot és a velejáró összes dokumentációs – publikációs procedúrát a közeledô szállításra. Ez így leírva tökjól hangzik, és izgalmas, dehogy erre a munkakörre ennél a cégnél én kb 2 év múlva lennék alkalmas egészséges gyomormûködéssel, az is biztos.
Sebaj, már leszálló ágban van az átmeneti karrierturném, megtapasztaltam, hogy erre is képes vagyok, és tudom, hogy van élet miután lelép a szenior kollegád és itt hagy a szarban és már látom a fényt az alagút végén (új kolléga, ALIEN!), úgyhogy mostmár lágyabb apátiával élem meg, hogy itt van az ôsz.

Mikor beugrottak hozzánk az elsô éjszakai fagyok október 7.e magasságában akkor rákérdeztem a kékszemûre, hogy ugyan árulja már el hogy hány klasszikus svéd költôbálna írt arról, hogy milyen csodaszép az ôsz? Mert ugye nekünk van Petôfi Sándorunk, meg Tóth Àrpádunk, meg Vas István, meg egy rakás versíró / költô / költôbálna, aki elmesélte különféle verslábakon hogy mitôl szép az ôsz, de vajon léteznek e klasszikus svéd ôszi versek a természet ilyentájt elôbukkanò szépségeirôl? Nem meglepô módon nemleges választ kaptam a kérdésemre, és hát némiképp nem is meglepô, hogy az esôvel társulò, hüvös szeles alig hét fokban az északi poéták nem esnek hanyatt a falevelek színkavalkádjától amit kábé két és félhétig lehet élvezni, mert utána csak a legfagytûrôbb fákon ácsingózik néhány hullásra várò levél. Persze lehet hogy csak mi vagyunk irodalmilag alultápláltak.

Szóval kevés pozitív dolog szól az ôsz mellett. Vízálló dzseki, lehetôleg béléssel, hogy meleget is adjon, tapta, tabát (sapka, kabát), amit rövidesen lecserélhetsz a téliesebb kiadásù kabátodra, és egy reményteljes napszemüveg arra a néhány napra, amikor a nap még próbálkozik némi meleget adni. Èrtékelem a próbálkozásait, és a szines leveleket is szeretem, de a pozitív, pán-naív gondolatok nem változtatnak a tényen, hogy az anyatermészet, mint kéjéhes vamp vetkôzteti a fákat csupaszra secc-perc alatt az éjszakai fagyokkal.

A klasszikus svéd ôszi képek keveset adnak vissza abból a hangulatból, ami az utcán megtalál amikor a leveleket gépiesitett seprûvel terelik össze a közterületisek és ahogy egykedvû beletôrôdéssel az utolsó fûtött teraszokat is elpakolják a vendéglátósok. Viszont van egy dal a Zorántòl, ami napok óta bevillan ahogy átsuhanok az ôszi városon. Ha van Spotify hozzáférésetek, akkor ezt a linket ajánlom, ennek hiányában szerezzetek egy tisztességes Zorán albumot amin rajta van a Ne várd a május címû dal mert a youtube-on elérhetô változatok simán elrontják azt az életérzést amit az album verzió visszaad. Meg vagyok gyôzôdve róla, hogy a Bródy valahol Szentpétervár magasságában turnézott egyedül és átérezte, hogy ez a hulló levél – szürke ég – metszô szél kombináció valamilyen félô dolgot rejt magában, amely ellen a Május 1 ruhagyárban készült szövetkabát mit sem ér, és megírta ezt a dalt a Zoránnak, mert tudta, hogy ehhez a dalhoz az ô búgása kell, nem másé.

Hallgassátok meg ezt a dalt, mert szép. Nem vidám, de nagyon svéd és nagyon ôszi.

május

Május van, az év skandináviában is élhetô részébe léptünk.
Van pár hónap amit azt hiszem kifejezetten szeretek itt. A május ilyen.

Az àprilis már izgalmas, mert tavaszodik, jönnek a rügyek, és nem ám úgy mint otthon, hogy crash-boom-bang egy nap alatt tavasz van. Nem.
Itt old school tavasz van: napokig, sôt, hetekig várod hogy kirobbanjanak a rügyek a fákon. Ès ez tök izgis. Szerintem. Minden reggel kinézel az ablakon és drukkolsz, hogy na, na? Igen-nem? Nem, OK, holnap újra próbáljuk.

Májusban viszont már nagyjából mindenki a nyárra hangolódik – és idén ebben Mother Nature is segít (kivéve amikor nincs rossz napja); a tanév kezd a vége fele pislákolni és mindenki az utsó hetek túlélésére hajt; van Valborg, van rendes old school Május elseje; van szabadtéri sörözés (VÈGRE); van grill – minden mennyiségben és minôségben, hellyel – közzel van nap és napsütés; a napsütéses òrák száma csak nô és nô (mondtam már hogy nagyjából 9 kor kezd lemenni a nap?); Bosse fagyizója is nyitva van és lehet tekeregni az utcán a sorban, ami a város legjobb fagyijához vezet; van szabadtéri afterwork – ah mit mondjak még?!

VAN ÈLET!!!

Az alábbbi videót megnézve remélem sikerül megértenetek hogy miért nagy dolgok ezek.

A jobb oldal tél, a bal oldal nyár és a videó + a kommentek tökéletesen leképezik a téli/nyári Linköpinget illetve a városhoz fûzôdô vegyes érzéseimet.

Note to Camila: watch the video, read the comments and enjoy the outdoor beer events of May 🙂