random jobs you might not even heard about

Brietling Wingwalkers


When you see these ladies (chicks would be a better word to describe them) on the ground, walking with the pilots all around, you might get the notion that they are pilot groupies.

But they are not groupies. They are wing walkers. And just like any ole passenger, they are seated at take off and landing. Then when they reach the travelling height, they crawl out if their seat right on top of the double wing and they can hold their right foot (or left) – just like any of us would do in a proper yoga class (on the ground! indoors! not on top of a plane!)


More on Wing Walking:

E.T – haza

Nagy miértek vannak a fejemben

  • miért, oh miért lakok messze mindentôl
  • miért akar minden légitársaság rajtam, a hazavágyón sokat keresni
  • miért nincs már végre magánrepülôm, magánrepülôtérrel vagy ezek hiányában egy kis motoros gépre szóló repülôs jogosítványom
  • miért kell hazarepüljek már szombaton ha a szabim egészen vasárnapig tart és ebbe a nyáron hullaszagú városba úgysem érdemes hanyatt homlok hazarohanni
    (ok, tudom, a virágaim örülni fognak ha végre megint meglocsolom ôket majd két hét távollét után)
  • hol vannak a csudajó kedvezmények amikor szükségem lenne rájuk
Próbálom összeheggeszteni a nyarat, Balatonnal, két héttel, Zamárdival, Badacsonnyal, meg utcazenével, pici Schönbrunnal és marha nagy logisztikával.

Cél hogy júli 7.én Veszprémbe legyek és ne kelljen idejekorán elrepülni a Schwechatról júli 22.én.

az érintôképernyô korai nagymestere

Miközben én heggesztek közben nyugodtan hagyjatok tippeket és ötleteket Balaton környéki szállás kapcsán.
Aki jönne velünk Schönbrunnt nézni júli 20-21 körül, az tegye fel a kis kezét (minimum egy komment formájában). Az is jelentkezzen kommentileg aki lent lesz az veszprémi utcazenén júli 7.én. továbbá aki érdekelt Björkben, Zamárdiban (júli 15 asszem).

az ufó élménybeszámol…

…és majd elmeséli egyszer hogy miért ufó.
Meg majd képeket is illeszt ehhez a poszt.

Szóval az ufó volt
– Egerben
– Veszprémben
– Jégkertben
– Szimplában
– Rudasban
– Lukácsban
– Mostban
– Marquis De Salade-ban
– buszon, villamoson és földalattin
– elázott
– jóllakott
– álmos
– fáradt
– kimerült

Az ufó nem volt
– eleget együtt a barátaival
– éhes
– a Balatonnál

Az ufó nem lett
– csokibarna egy hét alatt
– okosabb (hja, de, nyelvészetileg, köszi Marcsi 🙂 )
– szebb
– magasabb (bármilyen régen is láttátok)

Az ufó ráeszmélt, hogy
– a veszprémi Mackó cukrászda a nagymaminak is mond valamit (az ô leánykorából)
– a Vizivárosban van Medve és Kacsa utca és hogy ezek keresztezik egymást
– Pesten két Botel van
– a Rudas kupolás részlege az 1580as évektôl ott van ahol ma is van
– egyre több és több bringást és bringautat látni a városban
– az egri Òdry cukrászda, ahol a város legfincsibb fagyiját mérték MEGSZÛNT 😦
– a dunakavicsos retrótibi belsejében hírek vannak
– a Konyári pincészetnek milyen jó boraik vannak
– a Ferencieknél lévô asszemsmatchban még lehet kapni Piros Mogyóróst, ABC csokit, és várakat ábrázoló szerencsit (a Metró csokiról nem is beszélve)
– XII Károly svéd király a Váci utca környékén pihent meg és ezt emléktábla ôrzi
– sáfránynagyhatalom vagyunk
– minden budapesti hídon és múzeum közelében van egy-egy geocache

Az ufó eltûnôdött azon is, hogy miért
– van csak egyetlen egy lángosos egy éhes túristákkal és környékbeliekkel teli Fôvám téren
– nehéz megérteni azt a mondatot, hogy elôvételes jeggyel rendelkezôk elsôként
– miért nem lehet 1985 után új törölközôket vásárolnia egy hotelnek (vagy legalább kipróbálnia egy 60fokon is hatékony mososzert/mosógépet)
– kerül sokba egy mosoly
– kellene ugyanúgy ismernem a várost mintha még mindig ott élnék
– számít furcsaságnak ha az ember esôdzsekiben és esônaciban mászkál a szakadò esôben (ahelyett hogy az esernyôjével bénázna)

Ès miközben az ufó ezeket a sorokat írta eszébe jutott, hogy anno az alien státuszról milyen frappáns dalt írt a Gordon Matthew Thomas Sumner. Szóval minden kedves legal aliennek: be yourself no matter what they say.

meglepetések és megvilágosodások

Hétvégén megvilágosodás volt.

Egyrészt szeretek tortát enni. Továbbra is.

Másrészt ràjöttem hogy életemben nem ettem még olyan home-made kínai kaját, amit kínai származásù szakács készített.

Ezzel összefüggésben imádok nemzetközi diák lenni itt (némiképp) és együtt enni lányokkal-fiúkkal akik a világ számos pontjáról jöttek ide tanulni.

Azt is imádom ahogy a svédek mindenkinek ellopják a kis szivét. Mindenkiét 🙂

Rájöttem arra is, hogy a meglepetések jók. Imádom ôket elôkészíteni.

Ha úgy adódik hogy engem lepnek meg, akkor zavarba jövök, továbbra is.

Viszont továbbra is imádok meglepôdni és szerettem ahogy meglepi built kaptam a hétvégén – ahelyett hogy Daniel szülinapja kapcsán sürögtünk-forogtunk volna.

Szeretek embereket etetni és nézni ahogy jóllaknak.

Azt is szeretem ahogy megtelik a lakás vendégekkel. Igazán jöhetnének sûrûbben 🙂 Például te is kedves Olvasó 🙂

Szeretem hogy a parti poharakat nem kell elmosni és hogy van egy robot otthon, ami a vendéglátosdit megkönnyíti.

Vicces ahogy azt gondolják rólunk, hogy design nagymesterek vagyunk. Nem vagyunk. Viszont ilyenkor érzem hogy az a többhetes mentál háború amit egy polc lokalizációjáról és más egyéb bútordarabokról vívunk az nem csak nekünk és az egyedi érdekérvényesítési technikánknak tesz jót, hanem a kis lakásnak is.

Szeretek mikróhullámúsütô nélkül élni és szeretem, hogy ô is. Még akkor is, ha a kedvenc anyukája négy órán keresztül próbálna minket megfûzni arról – egyébként roppant viccesen elrejett célzásokkal- hogy mikró (és harminkismilliószarosmûanyagtupperwarecucc) nélkül nem élet az élet.

Szeretek textilekkel dolgozni, legfôképp varrni. Azt is szeretem ha a varrógépem nem kel önálló életre és azt csinálja amit csinálnia kell. VARR.

Ennek kapcsán jöttem rá, hogy nem tudok tovább Fiskars olló nélkül élni. De napokon belül ezt is megoldom.

Végül de nem utolsó sorban jó tudni, hogy az a majd 1,5 éves kínlódás amit svédországi munkakereséssel sikerült töltenem nagyjából egy idôre végetért. Ès az a legjobb, hogy ebben a kínlódásban nem voltam egyedül, bármennyire is úgy éreztem sokszor. Az a sok bordaropogtató ölelés élôben (illetve szóban/kártyán/FBon) azt súgja, hogy bármennyire próbálod elrejteni magad és keep it cool, vannak, akik figyelnek rád és látjak és tudják és értik hogy min mész keresztül, és a végén együtt örülnek veled – érted – neked.

Ès ez így, sok mindentôl és mindenkitôl távol nagyon – nagyon jól esik.

Ezt a jóérzést megerôsítendô a hétfôt és ezt a hetet SPAval kezdem 🙂

Nem azért mert hú-de-jó-dolgom van, hanem azért mert jövendôbeli munkaadóm azt mondta hogy Välkommen.

Különben is jó lesz rákészülni erre a hétre. A szülôi vizit mindig érzelmileg kritikus ugyanakkor várva várt pontja az évnek.