himmelsblått – égkék

Svédország futball fővárosában élek.

Ha nem lenne elég hogy Malmö Zlatan szülővárosa az ezzel járó összes (bár nagyon mérsékelt) memorábiliával ami a városban megtalalálható, akkor tegyük hozzá a képhez hogy a svéd NB1 élcsapata (női és férfi foci terén is – hoppá női foci!) Malmöből került ki (az utóbbi két évben legalábbis zsinórban, de azt megelőzően is az Malmö FF (volt/van/lesz) az ász).

a csillag Malmö első (ca 1300-as) címeréről iheltődött a logóra a 60-as évek során

Itt a városban mindenki, de tényleg mindenki kék-fehér szívvel dobog. Papa, mama, felsővezető és a pék, a zen buddhista és az igazi kétajtós ultra, a báránylelkű kiropraktor(om) és a virágárus, a sebész és a parkolóőr – mindenki kék fehérbe öltözik meccsnapon – beleértve a buszokat is.

Ami nekem itt északon csak azért furcsa mert korábban egy olyan városban éltem, ahol mindenki hokibolond volt, de ugye az a “messze északon” volt (hajrá eLHóCé!), míg itt a mediterrán délen a tél és a vaskos svéd felső tízezer keresete nélkül a tömegeknek marad a foci.

Meg Zlatan, mert Zlatan a minden.

Az MFF és a helyi foci ügye ősszel nagyon nagy hátszelet kapott, amikor a kis kék-fehér svédek a BL-ben próbáltak valamit kezdeni magukkal de nem nagyon sikerült játszottak. Egyrészt egy halom pénzt hozott a szereplés a klubbnak, másrészt hirtelen a fél ország (értsd, aki a nem a nemzeti hokiliga meccsein tombolt) a malmöi BL meccseken lógott a helyszínen vagy a TV előtt (jól tippeltek, kivéve e sorok szerzőjét, akit még az Atletico elleni meccs se vitt ki a pár fokos októberi lelátóra).

Ennek az extra PR-nak és a kék fehérek sportkocsmákban liter sörökben mérhető népszerűségenek köszönhetően az MFFről mindenkinek mindent kell tudnia a helyi sajtóban. Nagy betűs címlapsztoriban általában, mert nyílván ugye kis város, kis foci, nagy(?) város, nagy(?) foci.

A heti aktuális WTF hír például hogy a tavaszi szezon előtt tegnap/ma görgették le a holland szupergyepet a pályán. Nem akármilyen gyepről van ám szó – állítólag az MFF tavaszi meccseit ugyanolyan szupergyepen fogják játszani mint amilyet a berlini BL döntőre görgetnek majd ki június 6.án az ottani olimpiai stadionba. Kis város nagy foci, vagy hogy is volt…

Hogy átérezzétek a hír jelentőségét, belinkelem ide azt a videót amit a helyi lap főoldalán pörgettek élőben a gyepterítésről. Munkagépek, gyephengerek, zöld fű és égkék lelátó.

Mindenki örömére.

Svédország, női szemmel

Az angol nyelvû, svéd híreket terjesztô (és sokszor szemöldököt borzoló hülyeségeket publikáló) The Local magazin összeszedett néhány nyalánkságot a külföldi nők svédországi tapasztalásairól. Afféle best of első benyomások.

Hülyeség lenne tagadni hogy, nem ez így nem igaz, de azért gondoltam az orrotokra kötök néhány kiegészítést a cikk kapcsán:

  • magas férfiak – stimmel, de higgyétek el 184 centimmel nem érzem úgy hogy jegenyefaerdőben bandukolnék ha az utcán végigsétálok
  • papaszabis apukák – mindenfele, amerre a szem ellát – mert itt anya és apa ugyan annyi időt van gyesen (nem kötelezô, de általában a tb által biztosított papa és mamaszabikat az elsô két évben a legtöbb család felezi); a legtôbb szülôi feladatot egyébként nem is úgy kezelik hogy “ezt egy anyának kell ellátnia” – a szülői feladatkör szülői feladatkör, függetlenül attól, hogy apa vagy, vagy anya
  • a lovagiasság hiánya – ezen az egyponton nem értek egyet a cikkel; a lovagiasság nem hiánycikk, hanem redundáns fogalom mivel a nemeket egyenlően kezelik errefelé; triviális példával élve ha kérsz, kapsz segítséget bőrönd cipelésben, de senki nem feltételezi rólad, hogy ajh, gyenge nő, biztos nem bírja kinyitni az ajtót, kivenni a bôröndjét a tárolóból, levenni a 6kg-os mosóport a legfelső polcról az üzletben, és még sorolhatnám
  • női vezetôk – mindenfele és mindenütt – és bár az üvegplafon itt is bejátszik, és a keresetek az egyenjogúság nagybirodalmában sem egyenlőek férfiak és nők között, azért jó látni, hogy a hímsoviniszta “úristen mi lesz ha nőknek adjuk át a vezetést” vesszőparipán itt nem hogy senki nem lovagol, de általában elismerik, hogy mennyivel jobb ha egy project (köz- vagy versenyszféra, mindegy) női kezekben van
  • funkcionális divat – letagadhatatlan és bár a fél világ árgus szemmel nézi és követi hogy a H&M (és minden más divatmogul aki skandináviából ered) mit diktál, azért elmondom nektek hogy a vízálló Gore-Tex és a különféle időálló viseletek (légáteresztő és lélegző szupermûanyagok, élet és strapaképes bőrcipôk, szószerint rohadásig viselhető Converse-k) sokkal előbb lesznek hiánycikkek szezonban, mint a legújabb divatkreációk
  • szépség luxusáron – és nem csak a spaban és a mûkörmösnél; a svéd átlag drogéria átlagárukészlete nagyjábol megfelel az európai márkakínálat luxustermék szegmensének (hangúly a nagyjából szón legyen);
  • női sportok – nincs, hangsúlyozom nincs olyan sportág, aminek ne lenne női kiadása Svédországban vagy ahol az élsportolók nőként ne kapnának ugyananyi figyelmet mint férfi társaik (és ha valaki jön a kedvenc “pfff, bezzeg a női foci” kommenttel, annak szólnék, hogy ezzel a faroklebegtetô macsó hozzáállással nem vinnétek sokra idekint (pláne mivel nagyvalószínûséggel simán belefutnátok egy harcos(abb) feministába majdnem minden sportkocsmába, aki jól helyretenne benneteket))
  • ölelkezô férfiak – higgyétek el, kevesebb szebb dolog van ennél a világon – és tudjátok mi a legszebb benne? Hogy senki sem kezd el ordenálé buzizásba fújolásba. Mert mindenki tudja mekkora ereje van egy ölelésnek, függetlenül attól, hogy azt egy nő egy férfi, vagy két nő, vagy két férfi váltja. És amúgy is itt mindenki ölelkezik mindenkivel (miután ugye áttörték azt a legendás svéd hideg acél arcélt és közelebb engedtek magukhoz), úgyhogy tényleg senki nem rökönyödik meg azon, amikor két férfi találkozik és ölelve köszöntik egymást
  • meztelenség – ha valaha is meg akarjátok érteni a skandinávok generációkon átívelô meztelenséghez való természetes viszonyát, akkor ajánlom figyelmetekbe a 70-es években megfilmesített Astrid Lindgren könyvadaptációkat – nem hiszem hogy gyermekeknek készült filmekben valaha is láttatok ennyi fedetlen mellett és feneket. De ha belegondoltok hogy generációk nőttek fel ezzel a természetes testképpel, akkor egyáltalán nem meglepő hogy miért tudnak a svédek az uszodában meztelenül szaunázni vadidegenekkel, miközben kedélyesen csevegnek az aktuális időjárásról.
  • színes alsók – maradjunk annyiban, hogy mindenki tudja, hogy a Björn Borg alsók honnan erednek, így talán nem olyan meglepô hogy az emlitett cikk kiemeli a színes alsók kultuszát (amit köszönhetôen a félseggig viselt farmerkultusz visszatérésének, egyszerûen nyomon követhet mindenki az északi utcákon sétálva)

Linköping – Färjestad 4:0

Jollehet egesz este nem kellett azt orditani, hogy ELHOOOSZIIIIII (aminek jelenteset egy het utan sikerult megfejtenem, ez pedig LHC – sved spellinggel ejtve…), dehat szo mi szo, jo hulye jatek ez a jeghoki 😀

24 ferfi egy tenyernyi, vagy meg akkora muanyag korongot uldoz egy muanyagszeru utovel, kiparnazott szerelesben egy par millimeteres femen egyensulyozva-csuszkalva 3 × 20 percig. Mindekozben hideg van (mert hat a jegcsarnokban ugye valahogy meg kell maradnia a jegnek), 20 percesek a szunetek, mely alatt a fel csarnok megtellik ketchup szaggal (ami vagy a hamburgerekbol, vagy a hot-dogokbol, vagy a krumpli tetejerol jon), a masik fele pedig popcorn szaggal, a jatek alatt reklamokat adnak a kivetiton, es a musorkozlo is olyan nyelven kommental, amit kevesse beszelsz vagy ertesz.

DE MINDEZ KIT ERDEKEL??? :D:D:D

Bar rovidlatokent nagyon nehez az apro celtargy utjat kovetni a palyan, de ha ez nem megy, mar az elmeny, ahogy egy-egy jatekos (vagy tobb) ugy csapodik a plexiuveg falara, mint holmi szaros kis muslica a szelvedore. Ha mar mason nem is tudsz szorakozni, ez maximalisan kitolti az estedet. De tenyleg!

De az is vicces, ahogy mubol vagy kevesbe mubol kemenykedik ket jatekos, akik ugy ki vannak vedofelszerlessel parnazva mint egy jol tervezett gumiszoba :D, es akiket az inci-finci macinaci felszerelesben korcsolyazo biro-féleseg probal szetvalasztani.

Vagy ahogy hanyag eleganciaval atvetik magukat a palankon a mar emlitett parnazott pacakok, hogy lecsereljek egymast.
Vagy ahogy vilagmegvaltasra keszen kikorcsolyaznak egy-egy harmad elejen a szunetben megtakaritott jegre.
Vagy ahogy egesz egyszeruen azt veszed eszre, hogy az orrod elott par meterrel bent van a korong a kapuban es orulni tudsz ennek.

Nagyon.

Anyira, hogy meccsrol hazajovet mar azzal boszelegsz az utcan beszelgetve, hogy nyertUNK – mintha mindig is ehhez a varoshoz es a csapatahoz tartoztal volna szivvel-lelekkel.

Nem vagyok sportember, es vizilabdan kivul keves jatekot szeretek eloben nezni. A jeghoki bekerult ebbe a listaba. Ha egyszer valaha olyan helyre sodrodtok, ahol lehet ilyet nezni eloben, ugy, hogy az egyik csapat helybeli, ne sajnaljatok ra a penzt, ELMENY – minden szinten (barmelyik ceg is hasznalta ezt a kifejezest marketingkent anno)!