a titkos nyelvek természete

Felszabadító érzés az anyanyelvemen beszélni. Pláne mivel errefelé a világ egyik legtitkosabb nyelvének számít.

Természetesen mint a világ bármelyik pontján, így itt Linköpingben is lépten-nyomon belebukkanhatsz egy magyar családba, tehát nem árt ha az ember nem káromkodja szanaszét magát, merthát mégiscsak ugye a gyerekek lelkifejlôdése és satöbbi. Ettôl függetlenül a mindennapok felszabadító lételeme, amikor az élet apró bosszantókövei mellett elhaladva elhullajtasz egy tisztességes, ízes, vaskos istennyilát, kurvaanyját, bazdmeget kinekmit, úgy, hogy ebbôl a melletted elhaladó gyanútlan svéd mit sem ért 🙂

Az is felszabadító érzés, hogy ha valaki a munkahelyeden ér utól telefonon, akkor nem kell elbújnod hogy pusmorogva megbeszéld, hogy anyu, most nem tudok beszélni, nem érted, vagy hogy Mankaaa, de örülök hogy hívtál mert már épp elakartam mesélni mekkora f@$€fejekkel dolgozom együtt. Sutymorgás és fékevesztett-tipegés-a-legközelebbi-térerôs-privátcsevelyre-alkalmas-helyre helyett

Beszélj magyarul!

A körülötted dolgozók ugyan tudják, hogy milyen nyelven beszélsz, amikor nem angolul vagy svédül szólalsz meg, viszont halvány lila látomásuk sincs arról, hogy mi a beszélgetés témája. A magyar nyelvrôl kevesen tudják errefelé, hogy távoli rokona az észtnek meg a finnek, így amikor ez az információ elhangzik, akkor a svéd fejekben rögtön felvillan a reménysugár, hogy ahhaa, rokonnyelv, akkor ugye értek finnül meg észtül.

Ehm, nem, nem értek.

Szóval mivel kevés a találkozási pont a magyar a szláv és a germén nyelvcsalád között, ezért – ahogy az itteni visszajelzesek tanúsítják – a magyar abszolút titkos nyelv itt Svédországban is. Ellentétben az Európában elôforduló szegrôl végrôl rokonnyelvek hálózatával, a magyar nyelv esetében esélytelenül indulnak a tippelni vágyók, míg ugye a germán és a szláv nyelvek esetében ha egyet vagy kettôt ismersz a családfából, akkor jó esélyed van sikeresen megtippelni hogy mirôl beszél fél Európa.

A nyelvrokonság egyik igen jópofa oldala, hogy némi svéd nyelvtudással tudok norvégekkel és dánokkal is beszélgetni, pedig se dánul, se norvégul nem beszélek. Ez azért elég jópofa dolognak számit egy magamfajta lánynak, aki egy olyan anyanyelvvel rendelkezik, aminek nincsen egy igazi rokona se a környéken. Mint minden nyelvben persze a svéd – norvég – dán lingvisztikai háromszögben is ott vannak a hamis barátok, amik megfájdítják minden nyelvtanuló fejét, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval magyarul beszélni jó, pláne egy olyan országban, ahol nem ez az alap kommunikációs csatorna. Péterrel sokat beszéltünk arról, hogy fontos e magyarnak maradnod egy másik országban, mitôl vagy magyar és hogy hogyan változik a nemzet- és az éntudatod attól függôen hogy hol élsz és milyen, az anyanyelvedtôl eltérô nyelvet vagy nyelveket beszélsz a mindennnapokban. Èrdekes dolgok ezek, a tengerimalacomon sok dolgot figyelhettem meg ezügyben az elmúlt két évben.

Szóval ezekben a sommás beszélgetésekben mindig odajutottunk, hogy magyarnak lenni annyit tesz, mint magyarul beszélni. Persze fontos lehet, hogy szépirodalmat olvass, mert attól nem hal el a szókincsed, meg tartsd képben magad az aktuálpolitikával, mert ugye ennek a lecsapódásában élnek a barátaid és a családod és sokkal egyszerûbb megérteni, hogy mi nyomja mások életét, ha tudod, hogy éppen ki az aktuális köcsögpolitikus; de az igazán fontos az, hogy a gondolataidat és az érzéseidet kifejezhesd az anyanyelveden.

Magasztos, szép dolgok ezek, tudom, de a saját tengerimalaclétembôl tudom, hogy mikor töltôdök el azzal a megfoghatatlan pluszérzéssel, ami helyrebillenti a belsô mérlegemet és helyretesz és képben tart és megadja azt a leírhatatlan egyensúlyérzést, aminek következtében tudom, hogy miért vagyok Szász Edina. Hogy miért van annyi s és z betû a nevemben, hogy miért van ékezet az A betûn, hogy hogy ejtem ki a vezetéknevemet és hogy miért hordom a vezetéknevemet az utónevem elôtt.

Szóval szeretek magyarul beszélni. Szeretem azt a szabadságot amit az anyanyelvem ad. Azt is szeretem hogy minden komplikált az anyanyelvemben és kevés egyszerûsítô szabály létezik – igaz, mindennek lehet rövidített neve, mint például zsepi, maci és bugyi. Az is számottevô, hogy mennyire tükrözi egy nép magatartását az adott ország hivatalos nyelve. Mert ha például belegondoltok, hogy mennyire komplikált és nyakatekert az anyanyelvünk, akkor sokkal egyszerûbb megértenetek, hogy miért szeret mindent túlkomplikálni és mindent túlbonyolítani a magyar köztudat a mindennapokban, legyen az használati utasítás, BKV tájékoztató vagy kormányrendelet.

A titkos anyanyelvemen kívül az utóbbi két évben szert tettem egy másik titkos nyelvre is. Igaz a svéd legalább két ország hivatalos nyelve, és a nyelvrokonságból adódoan a norvégok és a dánok is értik, ha azt mondom hogy DANSK JÄVLAR!, ettôl függetlenül ha hihetünk a nem naprakész statisztikáknak (ezt döntsétek el ti), akkor a magyart még mindig többen beszélik helyben és elszórva, mint a svédet. Megjegyzem érdekes lenneezt a listát megnézni a 2010-es évek tükrében is, nem csak svéd – magyar szempontból.

De a lényeg, és ez jó hír mindenkinek, aki olyan, kevésbé elterjedt nyelveket beszél mint a svéd, a finn, a feröeri vagy az izlandi, esetleg a flamand. A titkos nyelvek hihetetlen szabadságot adnak, leginkább abban, hogy mindig, minden körülmények közt kifejezhesd magad és az érzéseidet anélkül, hogy bárkiben (akarva vagy akaratlanul) rossz érzést kelts.

Mert a PC mégiscsak menô meg vicces dolog

Advertisements

Orsi was here

Olyan jó barátokat ITT látni.
Meg mindenütt másutt is, de az hogy az Orsi jött, látott, és én láttam ôt, az épp vizesen a fantasztikus svéd nyárban – szóval az, most, nagyon. Pedig még haza sem ért.

öröm

Orsi nem blogol, ezért elmesélem helyette nektek, hogy mit csinált és látott.

Látott Dave Grohl-t, nem csak a Stockholm Stadionban (ami a világ egyik legkisebb olimpiai stadionja 🙂 ), hanem a Foo koncert napján, délután, Stockholm egyik parkjában lófrálva. Mert Orsi szerencsés.

Orsi megtudta azt is, hogy a svéd férfiak szépek mégha a nyálukkal és a taknyukkal nem is tudnak mit kezdeni. Ezt igyekezte számtalan lesifotóban dokumentálni is.

A fent említett koncerten Orsi megismerhette az érzelmi reakciók markánsan eltérô mivoltát észak és dél között. Orsi szerint a svédek nem tudják élvezni a rock zenét és csak állnak töppedten, füldugóval a fülükben. Orsi ámbátor nem vette észre, hogy hogyan hömpölygött a tömeg körülötte a koncert felétôl fogva folyamatosan, hiszen nyílvánvalóan a színpadot nézte és nem a tömeget. Èrthetô okokból.

Orsi megismerte Stockholmot, és megállapította, hogy élhetô nagyváros és hogy nagyvároshoz képest nem is nagyvárosias. Ebben nagyban egyetértek vele, bármelyik svéd bármi mást is mond.

Orsi azt is megtapasztalta, hogy milyen a svéd nyár. Változékony. Perc szinten. Elmondása szerint ilyen sûrûn még nem kellett ki be mászkálnia a pulóverébôl/esôdzsekijébôl egy órán belül.

Orsi találkozott svéd ételekkel és svéd barátokkal. Az ételek meggyôzték arról, hogy van jó és finom dolog a svéd konyhában, mégha ezt a magyar pszichedelikus kulináris kínálat rózsaszín napszemüvegén keresztül sokszor nehéz is meglátni. A svéd barátok jófejek voltak (sôt mitöbb cukik is), mert angolul beszéltek, végig, pedig ez, aki már egyszer is keveredett svéd társaságba az tudja, hogy nem mindig megy – a legnagyobb törekvések ellenére sem.

Kulináris kalandozások terén Orsi felfedezte a Godis világát. Lelkes édesszájú módjára telepakolt két zacseszt mindenféle színezett cuccal, amirôl úgytûnt, hogy jó lehet.

Orsi, az édesszájú akcióban

Természetesen kulináris nagykövetként meggyôztem arról, hogy pakoljon a saltlakrits-ból is (a finn salmiakki svédországi variánsa) és megkértem arra, hogy az ízélmény által kiváltott reakciójáról küldjön majd fénykepes beszámolót.

Ùjszerû tapasztalatként Orsi azt is megismerhette hogy mit tesz az ember barátjával a 3G-s mobilhálózat. A csodálkozás, a meglepôdöttség és a nevetéssel kombinált sokkos állapot a Wikipédia és a Google farzsebbôlvaló elôrántása során azt sejteti, hogy maradandò károsodást szenvedtem az információs társadalombavaló belépésemmel. Ettôl függetlenül büszkén jelentem, hogy szeretem a 3Gs mobilhálózatot használni és szeretem hogy MINDENNEK utána nézhetek pár másodpercen belül. Többek közt olyan, az élet folyását nagyban befolyásoló kérdeseknek is, mint hogy mi a különbség a réti boglárka és a gólyahír között, illetve hogy ki is az a férfi az Absolut vodka üvegén.

Orsi itt volt és jó volt hogy itt volt.

Azon tûnôdöm fülessel a fülemen és pizsiben a konyhában kuporogva, hogy mikor lesz megint ilyen. Hogy jönnek a barátok és nálam/nálunk lesznek és nálunk esznek és együtt sétálunk ebben a nemnagyvárosban, ahol éldegélek, és ha elfáradunk a nagy sétálásban, akkor leülünk egy padra és epret eszünk, majd továbbmegyünk és megint leülünk és valami halálédes svéd édességet tolunk az arcunkba amit nagynehezen kiválasztunk a cukiban, ahol minden édesség neve összevissza van, mert ha ôslakos vagy akkor úgyis tudod, hogy mi micsoda, zsigerbôl, ha meg nem vagy az, akkor meg “Nem mindegy? NEM!!!”, és nézzük a körülöttünk sétáló svéd tömeget és próbáljuk megérteni mindeközben magunkat, ôket, egymást, a világot.

Mert erre valóak a barátok.
Mégha nagyon messze is élnek egymástòl.

reality

Képzeljétek el, hogy trükkös helyzetben vagytok, stressz, nyomás, miegymás, és keresitek a szavakat hogy elmondjátok, mit is akartok és hogyan.

Képzeljétek el, hogy trükkös helyzetben vagytok, stressz, nyomás, miegymás, és keresitek a szavakat egy idegen nyelven, hogy elmondjátok, mit is akartok és hogyan.

Képzeljétek el, hogy trükkös helyzetben vagytok, stressz, nyomás, miegymás, és keresitek a szavakat egy harmadik nyelven, amit az idegen nyelven elsajátítása után tanultatok meg, hogy elmondjátok, mit is akartok és hogyan.

Megsúgom, ez az én reality-m. Persze nem mindennap, de majdnem-néha-úgyérzem.

El kell hogy mondjam, hogy gyönyörû amikor az agy, ez a csodálatos szivacs a fáradtságtól összekuszálódva összevegyít minden nyelvet amit valamennyire aktívan használsz egy, senki számára sem érthetô lingvisztikai maszlaggá és így próbál valamilyen jelentéstartalommal bíró, a kommunikációs helyzetnek megfelelô közléstartalmat kifacsarni belôled.

Ez a pénteki reality-m.

A mai reality-m az egy nagyon hosszú VAT dokumentum, jó sok XML tag, és jó hangos Daft Punk ami úgy zúzza szét a dobhártyámat ahogy azt kell, mindezzel megszabadítva attól a nyolc svédtôl aki egyszerre beszél, más-más vonalon és más – más nyelven a telefonon.

Ès a legszebb ebben az, hogy nem is egy call centerben ülök 😀