három év munkakeresés után

Gondoltam megosztok veletek egy történetet, ami az egyik helyi napilap (Sydsvenskan) hasábjain jelent meg a héten.
(A cikk svédrôl magyarra fordítása a blogger mûve. Ha valami hatalmas marhaságot észleltek a szövegben, jelezzétek és javítom.)

“Irina képzett közgazdász, hét nyelven beszél, és 20 éves tapasztalattal rendelkezik különböző vezetői pozíciókból Moldáviában, ahol felnőtt.

Öt évvel ezelôtt járt Lundban, látogatóban a nôvérénél, ahol egy kerti partin eltalálta Ámor nyila. Ezután nemsokkal költözött  Malmöbe.

[…]Irina rekordsebességgel túljutott a beilleszkedést segítendô svéd nyelvórákon, érvényesítette a diplomáit hogy azokat a svéd rendszer is elfogadja és elismerje, és több mint 100 állásajánlatra küldte el az önéletrajzát – anélkül hogy behívták volna egy interjúra is. Az ok: túlképzett. Amikor felajánlotta hogy akár gyakornokként is dolgozna [fizetés nélkül], akkor is elutasították.

‘200 állásajánlat után abbahagytam a számolást. Csak tapasztalatot akarok szerezni, hogy bejussak a rendszerbe. Ezért döntöttem úgy, hogy beiratkozom egy ügyintézői szakképzésre. Ez sokat segített.’

A megoldás végül nem a Munkaügyi Szolgálaton keresztül jött, hanem egy ismerôs ismerôsén keresztül, akinek ügyintézôre és pénzügyi asszisztensre volt szüksége.

‘A legtöbb pozíciót így töltik be. De frissen Svédországba érkezettként nincs meg az embernek ez a kiépített hálózata. És így nagyon nehéz.’

Iva Parizkova Ryggestahl, aki végül [három év munkakeresés után] felvette Irinát a saját ügyvédi irodájába, 87-ben érkezett Svédországba az egykori Csehszlovákiából. Jól lehet akkor volt már egy diplomája, mégis elment jogásznak tanulni Lundban.

‘Az egyik tanárom tanácsolta akkor, hogy változtassam meg a nevem; azt mondták hogy [a jelenlegi nevemmel] sose hívnának be interjúra. Ez azóta sincs másképp.’

Iva tapasztalata szerint a munkáltatók kiszortírozzák az idegen neveket – és minden álláskereső aki akcentussal beszéli a svédet tetemes hátránnyal indul egy telefonos interjún.

‘Szerintem a helyzet valamennyivel romlott mióta a Svéd Demokraták bekerültek a parlamentbe [1988-ban alapított nemzeti-szocialista párt, amely 2005 óta rendelkezik parlementi mandátummal], azóta felsôbb szinten elfogadotabbá vált a rasszista megnyílvánulás.’

‘De én reménykedem a fiatalokban. A fiam legjobb barátai Irakból, Brazíliából és Svédországból érkeznek, de ôk nem élik meg ezt a problémát. Az emberek csak emberek, függetlenül attól hogy honnan jöttek.’ ”

A cikk itt ér végett.

A történethez csak annyit, hogy Irinához és a bloggerhez hasonlóan (aki kevésbé erôs portfólióval és nagyobb svéd ismerôsi hálózattal nagyjából ugyanezeken a buktatókon esett át és ugyanúgy évekig volt munkanélküli idekint) külföldrôl érkezô és nyelvórákon megismert fiatalok és kevésbé fiatalok tömkelege élte és éli meg ezeket a történeteket. Hogy túlképzett vagy; hogy nem vagy elég képzett; hogy nem beszéled elég jól a nyelvet, hogy nem vagy mérnök, hogy nem ismerjük el azt az egyetemet vagy szakképzést amit hosszú évek során megszereztél; hogy elismerjük ugyan a diplomád, de ugyan szerezz még minimum 180 kreditet ahhoz hogy itt dolgozhass és ha lehet, úgy en block, legyél inkább svéd.

Sarkítás? Lehet. De amíg a jószándékú és közeli svéd ismerôseidtôl azt a tippet kapod munkakereséshez, hogy

  • vedd fel a svéd párod nevét, mert attól minden más lesz;
  • szülj egy vagy több gyereket, így amíg nem kapsz munkát legalább könnyebb jutsz pénzhez és szert tehetsz arra a bizonyos ismerôsi hálóra, ami mindennek a kulcsa…

…nos addig úgy gondolom hogy valami nagyon neccesen mûködik a svéd munkaerôpiacon.

Mondom ezt egy nagyon átlag családnévvel amit az aputól örököltem és amit két éven keresztül próbáltam átpaszírozni a svéd munkaerôpiacon.

Advertisements

már alakulok

Hát beindultunk.

Daniel visszatért a dolgozó fiatalok közé, én meg próbálom felvenni az ütemet az új munkarendemmel.

A.k.a a nagyjából fôállásù tanulással.

Jelentem még akadozok, de már alakulok.

Egy kurzus kivételével minden elkezdôdött.

A jó hír – elsôsorban magamnak – hogy a svéd elôadásokat és órákat értem. Persze a temérdek ìrásbeli beadandòval nem számoltam, de akkor nem is én lennék ugye…

A társadalomtudomány órák egyenlôre izzasztóak, mert rögtön a svéd választási rendszerrel kezdtünk. Ami nem gáz, de a sok politikatudomány termonológiába svédül azért el lehet kicsit veszni…

Az info technológia kurzus jól indult, Växjö egy cuki kis hely, és életrevalónak tûnik a 30 fôs csoport is. A tanárok jó fejek, a követelmények meg magasak. Azt hiszem most öt beadandó van elôttem, és a következô alkalomig még lesz három. Persze mind svédül, mert az jó…

A drámakommunikáció óráról majd mesélek ha két hét múlva beindult. Legalább az angolul lesz. Felüdülés.

Ès persze folytatjuk a svédet. Mert az jó. Meg kell.

Ès mindeközben folytatjuk az élet kevésbé fun tevékenységeit
– vadásszuk azt a kurva munkahelyet, rendületlenül,
és folytatjuk az élet izgalmasabb tevékenységeit – mint például a lakberendezést.

A héten végre leülhettünk a szép-és-cuki-és-pont-olyan-mint-amilyet-szerettünk-volna kanapénkra, a függönyök nagyja is lassan megérkezik szépen lassan, úgyhogy most lehet karnisokat vásárolni és szerelni.

Mihelyst Daniel túl van a hétvégi alumni partiján… 😀

meg is érkeztek

Az utobbi napokban felutotte a fejet a tavasz.
Egyreszt egy hete napos ido van, ugyhogy minden eddigi morci arcu sved mosolyt varazsolt az arcara. Masreszt megszaporodtak a bringasok a varosban, mert a nagyobb bicikliutakrol vegkepp eltunt a ho. Ugyhogy lassan itt lesz az ideje nekem is nyeregere pattanom es elohozni a P-husbol a lovamat.

Arrol nem is beszelve, hogy a mokusok is kezdenek elobukkani.
Nekem ok itt olyanok lesznek mint Csaban a golyak: ha jonnek, akkor jon a tavasz is hamarosan.
Hihetetlenul jo erzes latni, hogy olvad a ho (epp most zugott le hat tonnanyi belole a tetorol), hogy mar van olyan hely a varosban ahol a jardan megyek es nem az olvadt slush-ban vagy jegen; hogy mar lehet latni a cserepeket a teton, mert mar nem borit be mindent a ho. Mondjuk jeg meg van, mert ejjel meg nulla ala kusznak a minuszok, ugyhogy nem baj ha van az ember zsebeben egy par tigristappancs, amit szukseg eseten fel lehet szerelni a cipore.

Ezek ilyen apro dolgoknak tunnek, de 40 centi ho utan ez maga a megvaltas, de fontosak, es jobban erzem magam toluk.

Arrol nem beszelve amikor hireket kapok az Annakrol, Misikrol, Verakrol es Bukrol, hogy uton vannak vagy mar meg is erkeztek.

Ilyenkor nem tudnak meghatni azok a göteborgi telefonhivasok, hogy kossz nem kellessz, mert nem vagy BSc. Ezt mielott felhivtak volna, akkor is tudtam. Masreszt ha nem vagyok BSc, akkor minek tartanak bent egy haromkoros interju utolso fordulojaig, nem ertem.

De sokmindent nem ertek. Itt sem. Mindegy.

Jön a tavasz, meg a sok pici bebi a barati korben; ez meg a napsutes most jo erzessel tolt el es probalom a kozvetlen eletem kisebb nagyobb gondjait egy par napra felretenni.

passzív-agresszív

Reg irtam ide.

De ezt leszamitva egyebkent szorgosan irok.

Valaszolok levelekre (ehm, tudom, lehetnek gyorsabb is…), levelezek munkahelyekkel (oneletrajzok formajaban), es hazikat irok.
Ez utobbit sved formatumban.

Par hete beutalodtam (mert ugyes voltam egy teszten, bibibibiiiiii) egy intenzivebb sved kurzusra, ugyhogy termeszetesen most ettol varom a csodat.
Meg az allasborzetol, amin ma-holnap voltam.

Hatha.

Holnap megyek a szokasos fejtagitasra a jobbcoachomhoz (naja, ilyenem is van), kivancsi vagyok mi ujat tud meg mondani nekem.

Probalok kitarto, lelkes, rém pozitiv es rém energikus lenni es mindent ugy csinalni mintha nem lenne hiabavalo.

Agyalok hogy milyen kaput nem probaltam meg meg kopogtatassal kinyitni, melyik ajton erdemes kicsit hangosabban dörömbölni es hogy egyaltalan hol vannak foldrajzilag azok a kurva hulye ajtok amik elott erdemes varni es kopogtatni.

Mindekozben probalok nem panikolni a fuggoleges T-lift elott a kozeli sipalyan (nem ment, panikoltam, nem mertem ra “felszallni”) es meltosagomat megorizve benazni a 3eves sibajnokok kozott a gyerekpalyan (mikozben a szulok argus szemmel izgatottan nezik a csemeteiket, szoval baszhatom a meltosagomat ennyit a meltosagrol); rendes baratno lenni es nem sokat nyavalyogni a munkabol hazatero bojfrendnek (ebben egyre jobb leszek); rendes diak lenni es haladni a kurzussal amibe belevagtam (ennek jegyeben ma ugyesen a halado csoport beszedorajara estem be – Sweden’s got a talent…) – es szerdankent nem belefulladni a vizbe.

Ravettem magam a szokasos 10 evenkenti uszotanfolyamomra, ugyhogy szerda estenkent 7 es 8 ora kozott probalok nem meghalni voluntary jelleggel.
Hulyen hangzik, nem?
De legalabb a tarsasag jopofa, a uszoiskola fele ugyanott tanulja a svedet ahol en.

hétvége

Kirándultunk a hétvégén Uppsala-ba egyet, ahol csinaltam par kepet, amibol parat feltoltottem ide, meg irtam hozza nehany soros elmenybeszamolot ugyhogy azzal nem untatlak benneteket itt.

A mai nappal elkezdtuk a koran kelest. B matol kezdve Jonkopingbe ingazik, ami nincs kozel, de legalabb munka, es legalabb az autokoltseget fizeti a cege. Ami jo. Arrol nem is beszelve hogy egy kva jo Audival fog jarkalni. Eljenek a ceges berelt autok.

Holnap megyek a helyi munkaugybe, kivancsi vagyok hogy milyen okosaggal latnak el amit eddig ne tapasztaltunk volna meg a munkakereses nagy zold mezejen. Mindegy, allami szolgaltatas, kivarjuk es meghallgatjuk, hogy mit tudnak mondani. Aztan csutortoktol turizmust jatszunk, jonnek mammáék latogatoba. A tervek szerint megetetjuk oket sved etelekkel es megmutatjuk nekik a kornyekbeli latnivalokat. Jo lesz oket mar latni.
Aztan johetne valaki megint latogatoba, mert kicsi az esely, hogy az osztalytalalkozomra hazajutok, karacsony meg soka lesz.