krimikörút Malmöben

Visszanézve az idei blogtermést (ami egymás közt is nagyon szegényes volt) már már felmerülhet az olvasóban, hogy mégis hol él ez a blogger ezzel sok pesti poszttal a tollában.
Megsúgom, még mindig északon (tudom, tudom, ez nagyon arcosan hangzik Svédország legdélibb csücskéből), bár tény, hogy a skandináv happeningek nem mindig érintenek meg ugyanolyan súllyal, mint hat-hét évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ide lejegyezni a gondolataimat. De ez már csak így van amikor beépülsz a rendszerbe – már nem húzod fel a szemöldöködet annyira azon, hogy jé, itt ez így működik. Mert a skandináv furcsaságok a mindennapjaid részei lettek (és már nem annyira furcsaságok – bár tény hogy egy mesét azért megérnének).

De gondoltam ennyi kitérő után gyorsan megosztom veletek, hogy mi tartja ébren a bloggert (az aktuál menekülthullámon kívül ami a svéd közvéleményt és a híradásokat is rendesen megbolygatja).

Naná, hogy a skandináv krimidráma!

Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem vagyok hű követője az irodalmon átsöprő skandi krimi hullámnak. Nagyjából azért, mert azt a hűs melankóliát amit Camilla Lackbergtől, Jo Nesbotol és mindenki Stieg Larssonjától (rip) kaptok, azt én októbertől áprilisig napi szinten élem meg skandináv ősz és skandináv tél címszó alatt (szerencsére a gyilkosságokat és a haláleseteket nem, bár ilyen téren Malmönek is meg van a maga életmódja a mindennapi krimik terén). Másrészt a krimidrámak főhősnői és főhősei a közös skandináv képzelet és éntudat szülöttei, akik (számomra) kiábrándító módon nem élnek köztünk. Szeretném hinni, naívan, hogy egyszer lesz egy rakat tökös Kurt Wallander aki rendet csap a különféle rendőrségi akták közt Malmöben, és néha oktalanul el kezd kiabálni a kollégáival, hogy ezt így nem lehet csinálni, de a média szűrőfilterén átfolyó képből azt veszem le, hogy a helyi rendfenntartó és nyomozószervek más stratégiával dolgoznak és a Wallanderek eljövetelét még várni kell egy darabig (már ha tényleg kellenek a valóságba).

Amit viszont követek, és szeretek, és életben tart a hűs őszi esteken, az a megfilmesített skandináv krimidráma, illetve szelektíven egy, csak egy sorozat: a Bron/The Bridge/A híd – kinek hogyan ismerős. Aki élt már filmes helyszínen, az tudja, hogy tök jó dolog egy olyan sorozatot követni, amit a szomszéd utcában forgattak (hello, Sorgenfri!) – vagy legalábbis az általad lakott város beazonosítható közterein.
A Bron nekem ezért élmény, mert minden hulla valami híres malmöi vagy koppenhágai sarkon/alagsorban került elő – amire természetesen a helyi turizmus le is csapott, így akit érdekel, az például bejárhatja Malmö azon részeit, ahol a sorozat első két évadának a fontosabb eseményei játszódtak.

Aki ennél is többre vágyik, annak a lehetősége van a helyi közlekedési múzeum helytörténeti részében filmes relikviák között sétálnia. A kiállítás anyagát jelenleg az első két évad történetszálaihoz kötődő filmes ereklyék teszik ki (beleértve Saga Porsche-ját is), de ahogy a harmadik évad vasárnaptól elénk tárul (legalábbis itt északon, ahol a svéd, dán és a finn TV egyszerre kezdi vetíteni a haramdik évadot) úgy fog bővülni a kiállítás is a harmadik évad szerzeményeivel is (amit a közeli Ystad-beli filmstúdióból szerzett meg a múzeum; abból a stúdióból ahol anno a BBC meg Kenneth Branagh is dolgozott amikor pár éve ellepték dél svédországot és leforgatták a BBC Wallander sorozatát – aminek köszönhetően a mai napig kilószámra lepik el a brit turisták nyáron Ystad kisvárosát és járják be a város és a környék Wallander túráját).

De addig is, amíg abba a 160 országba akik megvették a sorozatot elér a harmadik évad első filmkockája, vagy amíg ti elértek az első TPB kikötőig, addig nyálcsorgatónak és ízelítőnek trailer!

egy nyár este margójára

Hej, azok a régi-régi
Duna-parti esték,
amikről én nem is tudhatok,
hiszen még nem éltem –
…azokról hallgatok.
(Laár András)

image

Érik egy kéktúrás poszt, meg egy rakat mindenmás amiről nem meséltem az elmúlt hónapokban.

De mindaddig amíg idekerülnek ezek a sorok, bombázzatok meg az összes gyógytornász, ortopéd főorvos, csodamasszőr vagy sámán nevével és címével akik helyre tudnak pofozni egy sérült tibialis posteriort pronto (rohadjon meg minden aerobic óra amire azt gondolom hogy el kell menjek).

Köszi, előre is!

a haditengerészet gyöngyszemei…

…parkoltak be Malmö docknegyedébe tegnap, (majdnem) vadiúj lopakodó Visby korvettek formájában. A szerencsésebbek (akik ma nem irodában rohadtak, hanem a 1,5 órás sorban) ma 10 és délután 5 között bekukkanthattak az állítólag radarokon alig látható hajók belsejébe (parkolni ezek is böszme hangosan parkolnak ha engem kérdeztek), ahol a tengerész kadettek lelkes hada vezette körbe a látogatókat a keskeny hajótérben.

IMG_20140805_123007~2

A sorban állókat és a hoppon maradt látogatókat (14.40kor bezárt a bazár mert sokan voltunk és a haditengerészeknek öttôl dolguk van) a kadett-band szórakoztatta.

A repertoáron volt Smashing Pumpkins, Guns’n Roses és Bruno Mars is.
Sweden’s got a talent – ha engem kérdeztek.

További infó:

> svéd haderő
> svéd haditengerészet
> HMS Nyköping és HMS Karlstad
> Visby korvettek

pannkaka et circenses

A hetvegen megzavarodtunk.
Ez amugy minden normalis parkapcsolatban elofordul, es nem is annyira mi zavarodtunk meg, sokkal inkabb a kornyezetunkben levo varos. Legalabbis szerintunk. 🙂

Szombaton lementunk a varosba, mert palacsinta templomot igertek nekunk az ujsagok.
Mi, a ket igen edes szaju jott-ment letekertunk a helyszinre, hogy megnezzuk hogyan szeletelnek fel egy palacsintabol keszult templomot. Mi legalabbis erre szamitottunk a leiras alapjan (Pannkakskyrkan).

Persze a valosag nemikepp maskepp festett, de a lenyeg, hogy ettunk palacsintat. 🙂

A valosag az, hogy templomot nem keszitettek palacsintabol, de osztogattak palacsintat. Finomat. Meg osztogattak okos szavakat. Meg lufikat. Meg szeretet. Meg tudom is en.

Az egeszben a zavaro az volt, hogy mindezeket az osztogatasokat Jezus nap cimszo alatt hirdettek, es mi a kekszemuvel ezt nem ertettuk, hogy mi tortent Jezussal oktober 9-en ami miatt kulon napja lett neki. En azt hittem hogy karacsony Jezus napja, Daniel a hitvilaganak megfeleloen azt gondolta, hogy a zombieljovetel napja (kozhiedelemben Punkosdkent ismert unnep) a Jezus nap.

De nem. Tevedtunk.

Oktober 9.e, Linköping – ez Jezus napja. Legalabbis iden az volt. Persze mire jol lakottan es osszezavarodva “most akkor mi van” hazaertunk, addigra kiderult hogy mi volt ez az egesz kereszteny akciodrama a varos terein. Stephen Fast tavaly mar csinalt egy ökomenikus Jezus happeninget Stockholmban, egy ahhoz hasonlo happening volt ez a hetvegi itt, Stockholmtol nehany milre. Mindenutt lehetett Bibliat olvasni, meg adakozni, meg arcot festeni (ezt peldaul nem ertettem soha hogy hogy jon a Bibliahoz az arcfestes, de biztos nem vagyok eleg ökomenikus hogy ezt ertsem 🙂 ), meg Jezussal baratkozni. Ez is egy kicsit furan hangzott leirva, mondjuk persze mi mindent kicsit furcsa szemmel tudunk nezni es olvasni, ezt vallalom.

Szoval egy fura otletbol kiindulva keresztenykedett az egesz varos az oszi napsutesben szombaton.
Nemikepp vicces volt hogy mit keres oktoberben Jezus Linkopingben, de vegul is a sved unnepkor (vilagi es vallasi egyarant) igen szegenyes a Midsommar es a Luca nap kozott (ehm, a hetvegeken kivul semmi nem tortenik, hja, vagyis de! Egyre sötetebb lesz… :-/), ugyhogy nyilvan kell valami cirkusz(a.k.a circenses) a nepnek.

Meg palacsinta!!! A.k.a pannkaka 🙂