régen minden jobb volt

December elsejétöl nagyjából december 23.áig tartó gondolatmenetem olvasható alább, ami még januárban is megállja a helyét, pláne reggelente, amikor nyolcszázötven rétegbe csomagolom be magamat hogy azalatt az alig két kilóméteres úton amig elbicajozok a munkába ne faggyak szanaszét. Szigorúan retrospektíven.

Szóval bezzeg tavaly…

…amikor nem érdekelt hogy mi lesz karácsonykor az asztalon…
…amikor december eleje óta tudtam, hogy nem lesz karácsonyfa a nappaliban…
…amikor nem fájt a fejem a karácsonyi ajándékok kapcsán…
…amikor naptejet vettem kilószámra decemberben – és nem három réteg cicanacit…
…amikor bikiniket és rövid nadrágokat pakoltam – és nem a karácsonyi dekorációkat…
…amikor hidegen hagyott a hó látványa mert tudtam, hogy pár hét, és mindent itthagyok…
…amikor két héttel utazás elôtt akkorát taknyoltam a szétfagyott betonon hogy a fogsorom bánta…
…amikor Mexikóban jártam és nem a havas téli utakon…

…sóhaj…

Tipp, tôlem nektek, szeretettel: ha egyszer az életben lehetôségetek van kicserélni a telet a nyárra, hátrahagyni a karácsonyi mizériát és elszaldni a világ elôl valahova jó messzire, ahol sós a nagy kék víz, és ahol puha a homok a lábatok alatt, akkor menjetek.
Minden pénzt/idôt/energiát/védôoltást/szúnyogcsípést/napégést megér.

Mexico

Tavalyi élménybeszámolók és képek szívfájdításképpen errefele találhatóak.

novemberi nyársirató – nr 3: helló turiszt

Minden napra egy mese – meg néhány kép. Most hogy rámszakadt a november épp itt az ideje elôvenni a lélekmelengetô nyári képeket. Ha lemaradtál volna a korábbi kurta nyári élménybeszámolókról, akkor keresd a nyársirató taggel felszarvazott posztokat.

* * *

Veszprémbe letévedni mindig élmény, még akkor is, ha tulajdonképpen semmi nem változik/zott a városban. Ugyanazok az éttermek, ugyanazok az arcok, ugyanazok az utcák – csak minden és mindenki kicsit más. Mindenki ide tartozik és mindenki itt él, de valójában te is meg én is csak hazajáró lelkek vagyunk az egykori egyetemi városban.

Zsolesz idegenvezetôvé válik

Azt hiszem ezen a fotón az egész nyár legjobb gyümilevesére várunk a nyár legszarabb kiszolgálóhelyén, elernyedten, és izzadtan. Zsoleszt kineveztük idegenvezetôvé (egyszer mindenkinek ki kell próbálnia Zsoleszt, mint idegenvezetôt a veszprémi várnegyedben), a mellettem ülô Balázs pedig épen azon lelkendezik, hogy dejó, mert lehet hogy megy Pozsonyba (ment is pár héten belül). Ès mindeközben körülöttünk zsibong a tömeg és hömpölyöhnek az emberek az utcán és utcazenefesztiváloznak.
Èletemben nem láttam ennyi embert Veszprém belvárosában. Már-már természetellenes a látvány.

téli szünet

Az idei karácsonyi készülôdés nálunk minimál módban telt. Volt adventi koszorú, csillagok az ablakban és képeslapküldözgetés, de az ajándékvásárlási roham, a karácsonyfaállítás és az “ótejóégmitégyünkkarácsonykor” karácsonyi menü összeállításból is kimaradtam, és nem értettem azt sem hogy a kollégáim miért keseregnek azon, hogy milyen szegényes a roskadó ikea polcokon a karácsonyi dekoráció kínálat.

Helyette viszont – miközben hülyére dolgoztam magam a kedvenc projektemben – elkezdtem egy hosszas nemvidám fogászati procedúrát (éljen a bürokrácia, meg ami egy ilyen hajcihôvel jár, de erröl majd egy késôbbi blogpostban), beoltattam magam Twinrix-el, vettem egy csomó útikönyvet és bikinit, és próbáltam felkészültem arra, hogy mit szeretnék megnézni a Yucatán félszigeten. Bármennyire nézegetem a képeket meg a videókat, valahogy még nem állt össze a fejemben ebben a vérzivataros és igen lagymatag szürke decemberben, hogy én valahogy pár nap múlva ott, pedig tényleg.

Szóval bogárkák a svenskalandozás elmegy téli szünetelni egy picit. Valamikor januárban jövök, és élménybeszámolok, hacsak közben el nem kap a szélessáv és a krónikus közléskényszer külhonból, mert akkor kaptok blogposzt hamarabb.

Nem szeretnék frappáns boldog karácsonyokat lövöldözni a levegôbe, különben is, a Hírcsáda karácsonyi gyöngyszeménél nehezebb szebbet – jobbat – viccessebbet kanyarítani egy magamfajta miniblogba.

Egyetek bejglit, igyatok mértékkel és szeressetek mértéktelenül.
(Ha politikailag aktívak vagytok, akkor pedig foggal körömmel tiltakozzatok az ellen, ami készülôdik, de ezt mindannyiótok lelkiismeretére bízom így zárójelben)

Feliz navidad!

return of the Hejs

Visszatertem.

Blogba es Svedbe egyarant.

Utolso percben valo pán-kapkodos pakolassal – dehat egy jo koncert, egy vagy ket jo tarsasag, es egy hosszura nyult szulinap mindent meger.

Meg azt is hogy meg mindig nem aludtam ki magam, mert jo magyar szokashoz hiven minden csoda harom napig tart. A szulinap is.

Holnap folytatodik a dinom danom – az itteni magyar kollegakkal. Utalom/Imadom a szemelyi kultuszomat. Ami meg a repteren is megtalal, ahol becsekkolasnal siman felkoszontenek. Egy mondattal, de akkor is. Jol esik. Ahogy az osszes jokivansag amit kaptam toletek (ezzel kellett volna kezdjem). Koszonom.

Az ut rendben ment – majdnem.

1) Rohadtul nincs az rendben hogy siman vegig alszok (majdnem) egy felszallast!!!! Mikor az az egesznek a lenyege!
2) Termeszetesen ablak mellett ulve vegig felhos idoben utaztunk – zero legifotozas, again. 😦
3) Ezuton koszonet a Chelebinek, vagy barki alkalmazottja az, aki a check in pultban van, es MEGKERDEZI hogy hova adhatja az ulohelyemet, folyosora vagy ablakhoz.
4) Kapja be a káelem, mert ha alszok akkor nem adnak fincsi karamelles kekszet a joarcu legiutaskisero bacsik, pontosabban az az egy.
A szallasom ugyanott van, ahol legutobb voltam, csak a szomszed apartmant kaptam, es hat lam csak lam, meg a multkori wifi is megvan – barkie is legyen, koszonet erte.

Ahogy az orara nezek ma sem lesz bepotolva a hetvegi kialvatlansagom, de erre mar utaltam (3 nap alatt 10 orat aludni repulouttal megspekelve nem finom).

Visszaterek.