családbarát

Ezt a táblát kellene kirakni Svédország határainál. Több okból is.

Még a gyermektelen párok is tudják, hogy Svédország a családok mekkája.

apa is tud pelust cserélni (forrás: Per-Anders blogg)

Mert nincs olyan étterem, bár, kávézó, könyvtár, vagy bármilyen nyílvános intézmény, ahol ne lenne egy pelenkázó kialakítva (persze uniszex módon, mert a pelenkázás nem csak anya dolga), és mert majd minden nyilvános intézményben van gyerek- vagy játszósarok (bárok és az éttermek ezzel néha hadilábon állnak).

A szemfüles járókelő azt is tudja, hogy anyukáknak és apukáknak a babakocsival városban manőverezni két (vagy több) gyerekkel nem lehetetlen, mert az útszegélyek akadálymentesítettek (értsd: nincsenek útszegélyek ahol nem feltétlenül szükségesek), mert a buszok alacsonypadlósak és hidraulikával süllyednek ha megnyomod a babakocsis leszállógombot, és mert a nagyobb gyereket egy kétkerekű, gördeszkának látszó tárggyal (svédül tesódeszka) tovaguríthatod a babakocsiban ordító angyalhajúval együtt.

tesódeszka reklámformában (forrás: lekmer.se)

Ha betévedtek egy étterembe, akkor az ikeás etetőszék többnyire elérhető (nem, nemcsak az ikea éttermében), és a bébiételt is szívesen megmelegítik neked a mikróban (kivéve ha a mikró önkiszolgálós módon van elrejtve az evőeszközös pulton, a szalvétáktól balra). Sok étteremben dívik a gyerekmenü, kisebb adaggal, kisebb áron, gyerekbarát(?) helyi klasszikusokkal (úgy mint paradicsomos tészta, palacsinta, hamburger és társaik).

Persze azért a nagy családalapításosdihoz az állam is jelentősen hozzáteszi a részét, mama és papaszabikkal, gyerek betegszabis napokkal (amiket szülőként akkor vehetsz ki, ha azért kell otthomaradnod mert Pöttöm Panna elkapta a téli hányos hasmenős helye-hulyát), és a gyerkőcök számával egyenes arányban emelkedő összegű családi pótlékkal. És persze papaszabis napokkal, amik révén az egész model elhíresedt (aki egyszer is járt már itt északon és látta a játszótereken babakocsival és 1,5 éves gyerekekkel bandázó latte apukákat, az tudja miről beszélek).

tanulmányt lehetne róluk írni – és sokan írtak is (forrás: Imperial College London)

Kisgyerekes szülőként mondjuk már biztos olvastatok a svédeket (és legyünk nagylelkűek – a skandináv országokat amblokk) jellemző családcentrikusságról; nekem most két dolog kapcsán jutott eszembe megírni ezt a poszt: egyrészt tadááám, február van, az itteni kisgyermekes családok rémhónapja, amikor mindenki a gyerekre felvigyáz otthon, az ömlengő vírusok és az említett betegszabis napok  révén (aminek nevéből ered a hónap gúnyneve – a VABruari); másrészt az egyik hazai hírportálon kijött egy igen jó irás erről a svéd modellről, egy igen jó fotósorozat kapcsán.

Klikk a linkekre (és a képekre) további olvasnivalókért!

a sor szent és sérthetetlen

Bárhol álltam eddig sorban svédekkel (értsd sorszámos vagy sorszám nélküli sorban), mindig felbukkant egy vagy több sorban álló skandináv, aki a sor helyességét firtatja (különösen spontán, sorszám nélküli sorok esetén). A sor helyességét firtató kérdések közül az alábbiakat tekinthetjük klasszikusnak:

  • Står du/ni i kön? – A sorban áll/sz?
    [Sztor dü/ni i kö ; abban az esetben, ha nem lenne egyértelmû hogy ott állsz]
  • Köar ni till Eddie Izzard biljettsläpp/flyg till Budapest? – Az Eddie Izzard jegyekért/ A budapesti járathoz álltok sorba?
    [Kôar ni till Eddie Izzard biljettslepp/ flüg till Budapeszt; ha nem lenne egyértelmû, hogy ez az a sor, ahol te is állni szeretnél]
  • Ursäkta men jag tror jag var före dig. – Elnézést de azt hiszem én elôtted voltam (a sorban)
    [Ürsekta men ja tro ja var förre déj – a klasszikus sormorált firtató kérdés, azt megelôzendô, hogy valaki beálljon eléd a sorba]
  • Ursäkta men hon/han/jag var här tidigare. – Elnézést de ô/én elôbb voltam itt (idôben) [Ürsekta men hon/han/ja var her tídigáre – lásd az elôbbi mondatot]
  • Finns det kölapp eller bara köar ni här? – Van sorszám vagy csak úgy sorban álltok itt?
    [Finnsz her kôlápp eller ni bara kôar her – Minden spontán sorformálódástól irtózó skandináv kötelezô kérdése]

Ahogyan a fenti példákból is láthatjátok, a svédeknél a sor és a sorban elfoglalt helyed szent. Nem hívod magad mellé a sorban 20 hellyel hátrébb álló haverodat jófejségbôl, hogy “hé, álljunk sorban együtt” hacsak meg nem beszéled a sorban utánad következôvel hogy ez neki OKé. Nem engedsz magad elé senkit – ha csak jó alapos (értsd logikus) magyarázatot nem kapsz arra, hogy miért álljon valaki pont eléd. Ès mindig, mindig meggyôzödsz arról, hogy van e sorszámozó gép a közelben (még akkor is, ha az emberek elötted kontinentális értelemben véve klasszikus sorban állnak és semmi jel nem utal arra hogy sorszámot kell húznod)

a legjobb barátod a sorban: a klasszikus szorszámozó gép

highlights of living in Sweden nr. 5 – midsummer

Not sure where to start about Midsummer, one of the most important celebrations in Sweden. Instead of listing all the ingredients and traditions you probably already have read, why not have a look at what the country’s official cultural PR agency thinks and communicates about Midsummer.

Nem is tudom mit írhatnék a svédek legklasszikusabb ünnepérôl, a midsommar-ról, amit valahol, valakitôl már ne hallottatok volna, úgyhogy szócséplés helyett nézétek meg hogy hogyan látja és láttatja a midsommart az ország hivatalos kulturális PR ügynöksége  a kívülállókkal és -élôkkel.

Glad midsommar till er!

a legek országa

Megihletôdtem a Happiness Report kapcsán megjelent Independent írást olvasván és rátaláltam egy régi vázlatra amit eleddig nem sikerült közzétenni.

Anno valamelyik hotelben várva bambultam a hotel belsô csatornáján a “Gyere Svédországba mert itt minden annyira fantasztikus” alcímet is viselhetô túrista – propagandafilmet, amibe kis szegmensekre lebontva ecsetelték miért is olyan fantasztikus itt élni. A végtelenített play-re hangolt videó minden egyes fejezete azzal kezdôdött, hogy Svédországban van a leg… és bár a legek terén nem mindig a legcukormázasabbakat emelték ki a filmben, de azért minden fejezet azzal végzôdött, hogy ez így tök jó és fantasztikus, és gyere és próbáld ki te is (ahogy egy jól szerkesztett túrista-propaganda filmben ez lenni szokott).

Szóval szó mi szó elmentettem a legeket és végre eljött az idô hogy megosszam veletek
Note: a linkelt cikkek nem alátámasztani, hanem illusztrálni kívánják a legeket. Az eredeti propagandfilm hiányában be kell érjétek ezekkel a linkekkel.

Svédországban adják ki évente (az ország népességére lebontva) a legtöbb szakácskönyvet és a lakosság számát nézve a világon itt a legnagyobb az értôírás- és olvasáskészséggel bírók készségkészlettára.

A világban megtalálható multinacionális cégekbôl Svédországban van a legtöbb (számszerileg, ill a lakosság számát nézve) és itt dolgozik a legtöbb diplomás nô a világon – arról nem is beszélve, hogy százalékosan itt a legmagasabb a nôi képviselôk száma a parlamentben.

Ebben az országban van a legtöbb egyszemélyes háztartás – értsd a népességet nézve ez az ország a világon, ahol a lakosság legnagyobb része él egyedûl. (szerintem ez egy tök szomorú statisztikai adat, de ôk ezt is tök heppin állították be a népbutító tursztikai mûsorban).

Szintén lakossági százalékot nézve a világon itt él a legtöbb nem-házas ember (nem, nem egyedülálló, hanem nem-házas). Ebbe a körbe beletartoznak az élettársi viszonyba élô hetero- és homoszexuális párok akik házasemberekhez hasonlóan együtt élnek a párjukkal, viszont sose házasodtak meg, mert hisznek abban, hogy élettársi szerzôdéssel ill házasság nélkül is élet az élet.

Ennyit a legekrôl, most irány az orgona illatû, napsütéses, 25 fokos város, ahol a grillezett chorizok füstös illata jelzi hogy nyááár van nyááár – és itt a grill meg az eperszezon, ollé!

Ps.: Ha rálelek az eredeti videóra, akkor megkapjátok azt is. Idôvel.

a trónörökös keresztelője

Nagy nap ez a mai, már aki közelrôl figyeli a svéd királyi udvar történéseit. Hála az égnek az ember körbe van véve egy csomó hercegnôvel a munkahelyén, akik mindennel és mindenkivel képben vannak a királyi ház kapcsán, így esélyem sincs lemaradni Estelle keresztelőjéről.

Akinek igazán nincs jobb dolga, az például egész délelôttöt nézheti a köztévé internetes felületén a keresztelő elôtti és utáni pillanatokat – hogyan foglalnak helyet az érkezô vendégek, ki – kicsoda és ki mit visel, hogy fog viselkedni a bébi, mit gondol a keresztelőről az főérsek, melyik igét fogják felolvasni a keresztelő során – és még sorolhatnám.

Róla szól ma minden

A királyi család happeningjei körül kb ugyanolyan nagy az őrület, mint Nagy Brittaniában, csak mindent kicsit skandinávabbul reagálnak le – beleértve a médiát és utca emberét is. Arról nem is beszélve hogy minden alkalommal rojalisták és anti rojalisták kommentáradatába torkollik minden esemény körül megjelenő cikk és írás, de egy kiegyensúlyozott, demokratikus alapokon nyugvó alkotmányos monarchia médiájában nincs is ezzel semmi hiba.

A svédeknek minden alkalomra van valami édességük, beleértve a trónörökös keresztelőjét is. Mivel a csöpp kiscsaj Östergötland hercegnőjévé lett kinevezve, így a környékünkön minden cukrászda tele van (vagy talán csak volt) az Estelle sütivel, amit a hétvégén (a közelgő keresztelő kapcsán) minden mennyiségben és minőségben árultak országszerte (torta formában is).
Háttérinfó: az Estelle sütit a trónörökös születése kapcsán kreatívkodták ki Östergötland cukrászai, a nyertes süti a Lanemo cukrászdából került ki, és a leányzó születése után (illetve most, a keresztelő kapcsán) ezzel a sütivel van tele egész Östergötland (míg az ország többi része a jóöreg Prinsess tortával kell hogy beérje, muahhhaha – bár az is nagyon finom, meg tejszínes).

Ès persze mint minden királyi happeninget, a keresztelőt is körbeveszi a modern társadalom kritikája. Az egyébként igen kedves-rendes papát és mamát, akik szupernagy felhajtás közepette házasodtak meg, anno azèrt kritizálták, hogy a mennyasszonyt a papa vezette a trónhoz (ami egy egyenlőségen alapuló társadalomban azért rendesen kicsapja a biztosítékot) és nem egyedül, önálló nôként vonult végig a templomban, és nem is a leendô férjét karöltve. A keresztelő kapcsán a vallásos felhangok csaptak fel, miszerint milyen dolog, hogy egy egyenlősegen és szabad akaraton alapuló társadalomban ezt a kislányt belekényszerítik a svéd egyházba, ahelyett hogy megvárnák, hogy önálló kislényként eldöntse, hogy miben is akar hinni.

Mindegy.

Az egész posztot annak kapcsán kezdtem el írni, amit a főérsek mondott a köztévének adott interjújában a keresztelő kapcsán. Nézzétek el nekem hogy nem a svéd eredeti szöveget idézem, hanem annak a szabadfordítását.

“A tradíció nem egy múzeum, a tradíció egy olyan entitás, ami magában rejti a változás lehetôségét. A tradicíót örököljük és átadjuk a következô generációnak – és amin rajtahagyjuk a saját nyomunkat is. Ès azt hiszem ez így van jól, a tradíciónak változniuk kell.” (Anders Wejryd, a Svéd Egyház főérseke)

Tartsátok ezt az idézetet észben amikor a tradíciókról beszélgettek vagy olvastok legközelebb. Èrdekes fénybe helyez ez a gondolat számos, társadalomba beágyazott hagyományt és tradíciót amit sokszor képtelenek vagyunk újra- vagy átértelmezni.