képaláírás

Az alábbi szívet gyönyörködtetô grafikát a Bandirepublicon keresztül találtam, és meg kell hogy mondjam, néhány ponton teljesen hiteles az útmutató:

Forrás – Etsy

Képaláírásként néhány elemzô gondolat.

Ami nem stimmel:

  • Ivás: szerda és péntek szombat. Ez a dolgozó emberek ivós estéje. Ez persze nem azt jelenti hogy mindenki birka módjára és nagy tételben. Mivel a pia drága és életkorhoz kötött, így az ivás státuszszimbólum, amivel nagyjából azt üzened a világnak, hogy azért iszok/részegedek le, mert elég idôs vagyok és mert megtehetem. Mindenki döntse el hogy mit kezd ezzel az élet bölcselettel.
    Igazándiból még nem látom át mi a jobb: a tiltás és az ebbôl eredô feszült és kényszeredett ivás kultúra (lásd Skandinávia) vagy az hogy bárki bárhol bármilyen fajsúlyú piától lehet taccsrészeg korhatár nélkül (lásd Magyarország).
  • Tojás mindennap: ez nem tudom honnan jön. Tény hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás nem divat, hanem életmód, amit a háztartástan órákon keresztül szívnak magukba a svéd fiúk-lányok, dehogy ehhez hogy jön a tojás azt nem tudom.
    Lábjegyzet: imádom, hogy minden svéd tud kenyeret sütni, by default és mindenki tudja, ismét csuklóból, és nem Norbitól vagy Rékától, hogy nem gyógyszerektôl és tápszerektôl lesznek egészségesek, hanem a táplálkozástól és a testmozgástól.

Ami stimmel:

  • Kávé – a svédek után csak a finnek isznak több kávét a világon. Minden minôségben és mennyiségben. Néha úgy érzem, hogy sok kollégám víz helyett is kávét iszik, akár este nyolckor is. Kedvenc kávés WTF momentem elsô nyaram során adódott, amikor a házibulájban este 11 kor jött a kérdés, hogy akkor kávét ki kér…Rajtam kívül mindenki kért…Azóta nem lepôdöm meg ezen a kérdésen, bármely napszakban is ér utól.
  • Csillagok az ablakban – minden karácsonykor, illetve adventkor. Leginkább a fény miatt. Meg szerintem tök szép hogy pszichedelikusan villogó színes szarok helyett fehéres sárgás fények töltik be a tényleg sötét decemberi nappalokat (sötét decemberi nappalok=háromkor sötét van)
  • Gyertyák az asztalon – a svédek nagy királyok dekorációban. A “gyertyák mindenütt” ennek a birodalomnak a része. Nem beszélve a tucatnyi lakberendezési micsodáról, amivel shabby chic vagy oltárian hip lesz az otthonod (ha csak nem a skandináv minimalizmust nyomod).
    Tény: a világ bármelyik táján keletkezett design blogban fogtok találni blogposztonként minimum egy svéd lakberendezési darabot.
  • Csíkos pulcsi – nekem errôl általában a skandináv tavaszi divat jut eszembe, ami minden évben a farmer-csíkos póló-aktuális divat szín triászából áll, de jobban belegondolva az év minden szakában nyomul a csík, mint mintakirály.
  • Fjäll Räven Kånken (az ábra jobb felsô sarkában) – ez a táska kicsit olyan a svédeknek, mint nekünk a Tisza cipô. Suttyó korunkban mindenkinek volt ilyenje, mert ez volt a standard, felnôtt korunkra meg hirtelen újraéledt a márka és hirtelen mindenkinek aki hipszter és divatos kell hogy legyen Kånken tatyója, meg Tisza cipôje
    (én a kultúrkombinációs hipszter ágban nyomom, mert se Kånkenen, se Tisza cipôm nincs, viszont van Tisza válltáskám :D)
  • Fika – azaz kávészünet, jobb esetben valami édességgel kiegészítve. Errôl ideje lenne már egy mûfaji áttekintôt írjak (vagy betagelni a régebbi posztokat hogy hivatkozhassak rájuk rendesen). Elöljáróban legyen annyi elég, hogy az elsô munkanapodon az új munkahelyeden az elsô dolog amit kézhez kapsz a belépôkártyád mellé az a céges fika rend lesz (ami nagyjából délelôtt 9.30-ra és délutány 14.30-körülre datálódik). Ès a céges fika akkor is szent és fontos, ha nem kávézol meg ha marha sok dolgod van.
    Mert fikázni kell.
  • Dánokra morogni – ez egy ilyen kölcsönös, jól bevált szociális játék Skandináviában: a dánok furcsálják a svédeket, a norvégok csóró munkaerônek tartanak mindenkit (mert rohadásnyi pénzük van az olajból), míg a svédek vidéki furanépnek kezelik a norvégokat és furcsálják, hogy a dánok olyan szabadosak (értsd nem csinálnak mindent szabályszerûen a svédek által kitalált nagy könyv szerint). Ès ami a legszebb, hogy mindhárom nép tök furcsának és érthetetlennek tartja a finneket, miközben nekünk, skandináviában élô magyaroknak nagyjából mind a négy nemzet egyformán fura és skandináv 😀
    Hja, és persze ezeket a csípkelôdéseket és nemzeti anyázásokat az ég világon senki nem veszi komolyan. Mintahogy senki nem veszi magát túl komolyan itt északon (amit ôszintén szólva exportálni kellene több országba – irdatlanul sokat segít az életben az önreflexió és az önmagunkon való röhögés belénknevelt képessége.)
  • Gombászni – menô. Ès amúgy minden gyümölcsszedô tevékenység menô, még városi kiadásban is. Például szedhetsz almát és meggyet minden fáról ami az utadba téved (és nem valami kerítés mögött van). Senkit nem fog zavarni, hogy a köztéri park szilváit fényes nappal leszüreteled és hazaviszed és megeszed.
  • Kötött sapi – menô. Minden kiadásban és viselési stílusban.
    Ès kötni is menô. Pár éve elterjedtek a kötô kávéházak, ahova azért mentél el kismamaként vagy hipszterként, hogy a kötögetô barátnôiddel együtt kötögess és kávézz. Nem tudom mi a helyzet most ezekkel a kávéházakkal, de gyanítom hogy még mindig mûködnek.

Ami szerintem hiányzik az ábráról:

  • Bicikli – mint ûber-környezettudatos közlekedési eszköz
  • Szelektív hulladékgyûjtés – szintén az ûber-környezettudatosság jegyében. Tudtátok hogy az EU több országa adja el a szemetét a svédeknek feldolgozásra, mert hogy a svédek annyi mindent újra hasznosítanak, hogy a szemétégetôkbôl származó energiát (amit például a távhôhöz használnak több városban) már nem tudják kinyerni a saját szemétmennyiségükbôl? Vagyis amit ti például Nagy Brittaniában kidobtok a kukába, és amivel az angol monarchia szemétként nem tud mit kezdeni, az jó eladási árért a mi melegvizünket teszi olcsóvá. Muahahaha.
Advertisements

ma van a napja

Idén úgy elszaladt velem az élet, hogy a hétvégén vettem észre, hogy menten húshagyó kedd, aka az idei semla (szemla) szezonnak menten vége és én még végig se kóstoltam a város szemláit.

irodai szemla

irodai szemla

Szerencsére az irodába elért az egyik pékség szemla különítménye (az UPS hozta és portás híjján én vettem át – kecskére káposztát :D), úgyhogy minden jó ha jó a vége.

Jöhet a böjt – már akinek fûllik ehhez a foga.

A maga részérôl a következô napokban megpróbálom végig enni a legjobb helyi szemlákon.

Dolce vita – édes élet.

Aki pedig nincs körülvéve skandináv édességekkel, annak uccu az internet, és az elsô kivitelezhetônek tûnô recept. 2 óra idôbefektetést igazán megér ez a mesés mandulakrémes kardamomos buci.

pannkaka et circenses

A hetvegen megzavarodtunk.
Ez amugy minden normalis parkapcsolatban elofordul, es nem is annyira mi zavarodtunk meg, sokkal inkabb a kornyezetunkben levo varos. Legalabbis szerintunk. 🙂

Szombaton lementunk a varosba, mert palacsinta templomot igertek nekunk az ujsagok.
Mi, a ket igen edes szaju jott-ment letekertunk a helyszinre, hogy megnezzuk hogyan szeletelnek fel egy palacsintabol keszult templomot. Mi legalabbis erre szamitottunk a leiras alapjan (Pannkakskyrkan).

Persze a valosag nemikepp maskepp festett, de a lenyeg, hogy ettunk palacsintat. 🙂

A valosag az, hogy templomot nem keszitettek palacsintabol, de osztogattak palacsintat. Finomat. Meg osztogattak okos szavakat. Meg lufikat. Meg szeretet. Meg tudom is en.

Az egeszben a zavaro az volt, hogy mindezeket az osztogatasokat Jezus nap cimszo alatt hirdettek, es mi a kekszemuvel ezt nem ertettuk, hogy mi tortent Jezussal oktober 9-en ami miatt kulon napja lett neki. En azt hittem hogy karacsony Jezus napja, Daniel a hitvilaganak megfeleloen azt gondolta, hogy a zombieljovetel napja (kozhiedelemben Punkosdkent ismert unnep) a Jezus nap.

De nem. Tevedtunk.

Oktober 9.e, Linköping – ez Jezus napja. Legalabbis iden az volt. Persze mire jol lakottan es osszezavarodva “most akkor mi van” hazaertunk, addigra kiderult hogy mi volt ez az egesz kereszteny akciodrama a varos terein. Stephen Fast tavaly mar csinalt egy ökomenikus Jezus happeninget Stockholmban, egy ahhoz hasonlo happening volt ez a hetvegi itt, Stockholmtol nehany milre. Mindenutt lehetett Bibliat olvasni, meg adakozni, meg arcot festeni (ezt peldaul nem ertettem soha hogy hogy jon a Bibliahoz az arcfestes, de biztos nem vagyok eleg ökomenikus hogy ezt ertsem 🙂 ), meg Jezussal baratkozni. Ez is egy kicsit furan hangzott leirva, mondjuk persze mi mindent kicsit furcsa szemmel tudunk nezni es olvasni, ezt vallalom.

Szoval egy fura otletbol kiindulva keresztenykedett az egesz varos az oszi napsutesben szombaton.
Nemikepp vicces volt hogy mit keres oktoberben Jezus Linkopingben, de vegul is a sved unnepkor (vilagi es vallasi egyarant) igen szegenyes a Midsommar es a Luca nap kozott (ehm, a hetvegeken kivul semmi nem tortenik, hja, vagyis de! Egyre sötetebb lesz… :-/), ugyhogy nyilvan kell valami cirkusz(a.k.a circenses) a nepnek.

Meg palacsinta!!! A.k.a pannkaka 🙂

Gyümölcsoltó Boldogasszony=Gofri

Meg mindig nem tertem meg, de oka van, hogy kiterek a katolikus naptarra.

Marcius 25.-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. A kereszteny hit szerint ezen a napon fogantatott meg Jezus Maria meheben – tudomanyosan nyilvan megkerdojelezheto, am vallasos szemszogbol nezve teljesen normalis modon.

A svedeknel az 1950-es evek ota csak a katolikus es az ortodox egyhaz unnepli meg ezt a napot. A nagy allami egyhaz (Svenska Kyrkan, akinek minden sved szuletesetol fogva tagja egeszen addig amig hivatalosan meg nem szakitja a kapcsolatot az intezmennyel) pedig mar nem is tartja nyilvan a hivatalos unnepei kozott.

Helyette, svedekrol leven szo, marcius 25.e a Gofri napja lett. Mivel az a ket szo, hogy våffel (gofri) es vårfru (miasszonyunk, aka Szuz Maria, aka Boldogasszony) olyan hasonloak, hogy akar miert is ne…Szoval korubelul ket het ota boldog-boldogtalan, hivo es nem hivo edesszaju erre a napra keszul. Az uzletekben akciosak a gofrisutok es a gofrihoz szukseges alapanyagok, es mielott valamilyen varazslatos okbol megfeledkeznel arrol, hogy marcius huszonotodike a våffeldag, meg jo par helyen, nyilvan foleg reklamokban, uzletekben es cukraszdakban elobukkan a szo, a datum es a gofri.

Szoval holnap gofri lesz, gondolom minden mennyisegben majdnem mindenutt. Hagyomanyosan itt lekvarral es tejszinhabbal (jo sokkal) szeretik es eszik. Gondolom ebbol is, akar a lösgodisbol* nem keveset.
Mert ok mar csak ilyen edesszaju szeretnivalo nepseg, akik egy homofon jellegu szoparbol egy egesz gofri napot hoznak ki.

***

* A lösgodis minden olyan aprocukorka, karamell, csokigolyo, gumicukor, satobbi edesseg gyujtoneve amit minden sved (es gondolom dan, norveg es finn) uzletben kilora arulnak. Nem elore csomagolt, te valogatod ki, hogy mibol es mennyit es milyen felet. A koncepcio nalunk magyaroknal is megvan, de a svedeket nehez behozni ilyen teren (is). Egyreszt a godis a mindennapok resze, teljesen termeszetes resze a sved etkezesnek (reszben sajna). Masreszt a kornyezo eszaki nepekhez kepest is a svedek vilagelsok: ok eszik a legtobbet ezekbol.

büszkén

Nem mondanam hogy kedvenc helyi lapom, de mindenesetere a gyakran latogatott
a The Local felhivta a figyelmemet, hogy van meg mit bepotolnom kulináris svenskalandozások teren.

A Märtas es a Radiokaka meg kimaradt.

De azert az klassz, hogy a top 10 edessegbol 8-at betéve 😉 ismerek mar alig hat honapnyi ittlet utan. 🙂
Igaz kettorol nem tudtam nevszerint hogy mi, de a leirasbol rajottem hogy mar ettem ilyet, ugyhogy az is szamit.

Arrol nem is beszelve, hogy tegnap volt a nagy nemzeti Semla nap (Hushagyo Kedd aka).
A hagyomanyok szerint ez az utso nap a nagy bojtolgetes elott, vagyis
“a mai nap eppen megfelelo arra, hogy az ember Semlat egyen”
(egbol pottyant kopirájt).

Errol en csak tegnap 2kor ertesultem (ehm, nincs benne a Google Calendar-ban hogy Shrove Tuesday, meg Ash Wednesday, meg hasonlo luteranus finomsagok), amikor a pocóm mar javaban emesztgette az ebed helyett elfogyasztott Semlamat.
Szoval lassan tudatalatt mar a helyi etkezesi szokasok mukodnek.

Legalabb ez. 🙂

Ezek utan büszkén vetem bele magam igy a nemzeti ebedido kornyeken elfogyasztando ebedembe.