skandi-pop: női kiadás

A Guardian pár hete lehozott egy válogatást a kortárs skandináv nôi popról, úgyhogy gondoltam kiegészítem a listát a saját skandináv kedvenceimmel (a linkekre kattintva zenét is kaptok a szöveg mellé)

Nina Persson 
Miután szanaszét énekelte a 2000-es éveimet a The Cardigansban, Nina Persson a férjével alakított A Camp-ben dalolta szét a világot. Az A Camp számomra igazi búskomor, szatirkus, nagyon svéd zene (igaz a svédeknél azért fogyott anno az album, merthogy Nina).

Amanda Jenssen 
Helyi Idol üdvöske, igazán tökös színpadi attitûddel és nagyon vagány hangkészlettel. A Killing my Darlings albumát gond nélkül tudom végtelenített módban hallgatni.

Sophie Zelmani
Skandinávia (de lehet hogy a világ) talán legvisszahúzódóbb dalszerzô pacsirtája, aki a színpad helyett legszívesebben elbújna egy sarokba, ahol néha valaki véletlenszerûen megtalálhatja és rögzítheti a dalait, hogy más is meghallgassa ôket. A dalok kicsit álomszerûek, olyan mintha reggel ébrednél és még álmosan pusmorognál valamit, csak gitárral. A szövegek erôsek, a hangulat általában merengôs-elgondolkodós-andalgós. Télen, egy meleg szobábaban, takaró alatt becsomagolva, hó és napsütés társaságában ajánlott. (Èn mondjuk nyáron szoktam ôt hallgatni, mert télen a falnak megyek ha a szezonális melankóliám mellé még betársítom ezeket a dalokat).

Laleh 

Laleh pár éve került a szemem és a fülem elé egy helyi TV mûsor kapcsán, míg a svéd zenei közéletbe 2005be robbant be a debütáló lemezéve. Laleh szívcsücsök, a svéd dalai szerintem markáns pop remekek, nem a mainstream kategóriából, jóllehet a lány erôsen rádióbarát.

Ès akikrôl érdemes tudni a gitáros-dalszerzôs-poppos kategóriából még akkor is ha a blogger nem hallgatja őket túl sokszor:
Lykke Li
Marit Bergman
Lisa Ekdahl
Ane Brun
Miss Li
Anna Ternheim
First Aid Kit

Advertisements

a legek országa

Megihletôdtem a Happiness Report kapcsán megjelent Independent írást olvasván és rátaláltam egy régi vázlatra amit eleddig nem sikerült közzétenni.

Anno valamelyik hotelben várva bambultam a hotel belsô csatornáján a “Gyere Svédországba mert itt minden annyira fantasztikus” alcímet is viselhetô túrista – propagandafilmet, amibe kis szegmensekre lebontva ecsetelték miért is olyan fantasztikus itt élni. A végtelenített play-re hangolt videó minden egyes fejezete azzal kezdôdött, hogy Svédországban van a leg… és bár a legek terén nem mindig a legcukormázasabbakat emelték ki a filmben, de azért minden fejezet azzal végzôdött, hogy ez így tök jó és fantasztikus, és gyere és próbáld ki te is (ahogy egy jól szerkesztett túrista-propaganda filmben ez lenni szokott).

Szóval szó mi szó elmentettem a legeket és végre eljött az idô hogy megosszam veletek
Note: a linkelt cikkek nem alátámasztani, hanem illusztrálni kívánják a legeket. Az eredeti propagandfilm hiányában be kell érjétek ezekkel a linkekkel.

Svédországban adják ki évente (az ország népességére lebontva) a legtöbb szakácskönyvet és a lakosság számát nézve a világon itt a legnagyobb az értôírás- és olvasáskészséggel bírók készségkészlettára.

A világban megtalálható multinacionális cégekbôl Svédországban van a legtöbb (számszerileg, ill a lakosság számát nézve) és itt dolgozik a legtöbb diplomás nô a világon – arról nem is beszélve, hogy százalékosan itt a legmagasabb a nôi képviselôk száma a parlamentben.

Ebben az országban van a legtöbb egyszemélyes háztartás – értsd a népességet nézve ez az ország a világon, ahol a lakosság legnagyobb része él egyedûl. (szerintem ez egy tök szomorú statisztikai adat, de ôk ezt is tök heppin állították be a népbutító tursztikai mûsorban).

Szintén lakossági százalékot nézve a világon itt él a legtöbb nem-házas ember (nem, nem egyedülálló, hanem nem-házas). Ebbe a körbe beletartoznak az élettársi viszonyba élô hetero- és homoszexuális párok akik házasemberekhez hasonlóan együtt élnek a párjukkal, viszont sose házasodtak meg, mert hisznek abban, hogy élettársi szerzôdéssel ill házasság nélkül is élet az élet.

Ennyit a legekrôl, most irány az orgona illatû, napsütéses, 25 fokos város, ahol a grillezett chorizok füstös illata jelzi hogy nyááár van nyááár – és itt a grill meg az eperszezon, ollé!

Ps.: Ha rálelek az eredeti videóra, akkor megkapjátok azt is. Idôvel.

nem utópisztikus álomfikció

Ha már Császár kolléga így nekem szegezte a kérdést, akkor kihasználom az alkalamat, hogy egyrészt megosszam a Velvet kivételesen a valósághoz közel álló tartalmát, illetve hogy megerôsítselek benneteket abban, hogy a cikkben leírtak a valóságot tükrözik, és nem holmiféle utópisztikus álomfikció – mint ahogy sokszor sokhelyen megnyílvánulnak Svédországról.

A homoszexualitásról szóló bekezdéshez annyit fûznék hozzá, hogy minden valamire való városban van meleg bár, és a melegek jogait képviselô/védô szervezetek nagyjából mindenütt jelen vannak, sôt, senki nem kezeli ezeket a szervezeteket/aktivistákat fura madárként. Bàr ehhez az is hozzájárul, hogy ezeknek a szervezeteknek az elsôdleges feladata a tanácsadás és a segítségnyujtás, ebbôl kifolyólag nem másznak az arcodba és nem lobogtatnak mindenütt szivárványos zászlókat, mint a cikkben is említett Londonban vagy Amszterdamban (igaz, itt nem kellenek melegnegyedek, mert senki sem firtatja, hogy miért csókolsz meg egy veled azonos nemût az ország bármelyik pontján.