önök kérték nincsen

De van Internacionálé , felvonulás, rendőrök, vörös zászlók, “Le a rasszizmussal” és “Szocialista Május 1-jét” molinók és kb három kilóméternyi felvonuló.

És az egész (nekem) nagyon nagyon bizarr, mert leginkább gyerekkorom kényszerített zászlólengetős kommunista ünnepkörére emlékeztet.
Azzal a nagy különbséggel persze hogy a képen vonulók önszántukból vannak itt.

Üdvözlet Svédország legvörösebb csücskéből május legelső napján.

image

image

image

Advertisements

a hét svédje…

…mindenképpen Tommy Krångh kell hogy legyen.

Igen, a helyi Eurovíziós dalverseny egyik jeltolmácsáról van szó, akinek a szívet-lelket beleöntő jelnyelvével van tele az internet, beleértve a magyar bulvársajtót is (helló HVG!).

A jelshow sikere már a szombati döntő ideje alatt elárasztotta a svéd médiát, ahol a Twitter mindenkit arra buzdított hogy az élő adást inkább az SVT24-en kövessék, jelelve, mert a show elképesztő.

A nyertes dal, lejelelve:

Tommy és kollégái 2010 óta jelelik a programot, pontosabban jelnyelven előadják – mert persze egy jól kitalált produkciót láttok a videókon. Az első évekhez képest egyre több mozgást és produkciót dobtak be a dalok értelmezésébe (és egyre jobb technikai feltételek mellett tudtak dolgozni – az első jeltolmácsos döntőt még a Globen mellékhelységéből adták…). A dalokat többször megnézik és meghallgatják, utána olvasnak hogy milyen üzenete van a dalnak, beszélnek az előadókkal a próbákon, szóval tényleg apai-anyait beletesznek hogy a jelnyelvi produkció élmény legyen azoknak, akik nem hallhatják a dalokat.

Tommy Krångh 1985 óta dolgozik szakképzet jeltolmácsként, és elmondása szerint az idei fináléban a számi Jon Henrik Fjällgren joikolása volt a legnagyobb kihívás – mivel a joikában kevés a kiejtett szó.

Számi joika, jelelve.

(Jon nagy kedvenc volt – személyszerint nagyon bírtam volna, hogy egy kolumbiai származású, lappföldön nevelkedett rénszarvaspásztor fiú képviseli egy számi joikával Svédországot az Eurovízión. Ennél autentikusabb multikulti produkciót nehéz kihozni az országból, dehát a népeknek és a nemzetközi zsűrinek a mainstream Måns kellett. Jon a második lett.)

Egyébként a maroknyi jeltolmács csapat szerint az idei év volt az eddigi legsikeresebb produkciójuk. A stúdióban jó volt a hangulat, a dalokat jól sikerül előadniuk és a tudat, hogy halló és nem halló együtt nézte a show-t minden dicséretet felülmúl.

Tommy elmondása szerint jó érzés, hogy egy ilyen esemény kapcsán kerül a svéd jeltolmácsolás mint szakma a figyelem középpontjába.

“(A jelnyelv) Nem csak egy nyelv azok számára, akiknek feltétlenül szüksége van rá. Ez olyan, mint egy színházi előadás, nagyon vizuális nyelv, egyáltalán nem visszafogott vagy unalmas.”

Ha kíváncsiak vagytok a teljes showműsorra az összes dallal, akkor a köztévé idevonatkozó kétórás stream-jét ajánlom (hardcore svéd sláger pop, csak óvatosan, mert néha nagyon fáj(hat)). Mindenmásra ott a youtube.

Tommy és az ő szívcsücsök dala, lassan kétmillió szempárral a nézettségi számlálón.

Forrás – DN

Melodikrysset

Egy facebookos poszt kapcsán jöttem rá hogy nem is meséltem még a szombat reggeli rádiós zenei kvízről. Szóval játék és muzsika néhány percben!

Hogy hogyan akadtam anno a Melodikrysset-re a svéd rádióban, arra nem is emlékszem, de azt tudom, hogy sokkos állapotban voltam amikor először meséltek róla (bár bevallom ez még azelőtt volt, hogy egy bejátszást is láttam volna a Melodifestivalen-ből). Egy rádiós zenei kvíz ez, ami 1965-óta fut (jelenleg) a svéd rádió 3-as csatornáján (az adó kb helyi Petőfinek tudható be, max kicsit modernebb életfelfogással és zenékkel), szombaton 10 órától, 50 éve, megszakítás nélkül, minden héten. Klasszikus műsor ez, ahol a rádióhallgatók különféle, néha nagyon nyakatekert zenei kérdésekre próbálnak keresztrejtvény formában válaszolni. A skandináv (mi más!) típusú betűhálót a nagyobb hetilapokból szerezhetik meg a fejtvényre vágyók, de a modern nagymamák korában persze már erre is van egy jól fejlesztett alkalmazás.

a megfejtés: te vagy az én emberem

A képlet egyszerű: kérdés, zene, kérdés röviden újra, aztán ugrás a következő vízszintes vagy függőleges sorra vagy oszlopra. Hírek félkor, és egy rövid ismétlő kör a játék végen, mert ugye hátha valaki lemaradt valamiről.

Az ötven év során összesen csak négy műsorvezetője volt a Melodikrysset-nek, a jelenlegi MC 96-óta regnál műsorvezetőként és kvízkészítőként is a poszton. Főhősünk 10 hétre előre gyártja le a szombati rejtvényeket, all by himself (gondolom egyrészt a zenei anyagok beszerkesztése kapcsán, illetve valószínű azért, mert még senki nem szólt a stábnak, hogy a digitális szedés és telefonos alkalmazások korában nem feltétlenül kell annyira agyalni a nyomdai határidőkkel), ami azzal jár, hogy a műsorszámok közötti önmaga által írt és szerkesztett poénokon hetvenes évekbeli TV revűket megszégyenítő módon mindig elneveti magát.

a kvízmester

A zenei repertoár széles, van orgonára átírt bármi Västra Götaland-ból, sláger a fesztiválról, Gaga és társai a toplisták éléről, Bellman dalok, operák és klasszikus művek (vesszen a Peer Gynt, ami kapcsán ez a poszt íródott), bármi ami rádióbarát és amit a kvízkészítőnk és a rejtvénysorok megkívánnak.

nem számít hogy eső és 6 fok van…

…ha szombat, akkor kvíz

A vicc azt hiszem az egészben a program kult-státusza, hogy valahogy mindenkiről előbb utóbb kiderül, hogy hallgatja és fejti a programot, rendszeresen. Hogy nem csak nagymamik fejtik a rejtvényt, hanem kétgyerekes 30-asok is. Hogy vannak országszerte kávézók, ahol az egyébként roppant modern és egymással minimális szinten (se) kokketáló svédek összejönnek szombatonként 10-től rejtvényt fejteni. Együtt. Hogy vannak blogok, ahol a hallgatók együtt fejtik a rejtvényt (ami hozzám hasonló zenei síkhülyéknek persze remek puskázási lehetőséget ad). Hogy a programnak roadshow-ja van*, ahol a vidék apraja nagyja találkozhat a kvízmesterrel és a svéd média legrosszabbul (haj)festett közszereplőjével, Anders Eldemannal.
Hogy a nagyobb nemzeti lapokban futótűzként terjedt a hír pár évvel ezelőtt, hogy a rádióhallgatók a SoundHound és a Shazam-hoz hasonló alklamazásokkal fejtik meg a rejtvényt és sokan ilyen úton jutnak hozzá a heti nyereményekhez, ami felettébb nem fair (a játék főnyereménye egy Melodikrysset logóval nyomott törölköző, illetve néhány bögre és kávés tálca – ennek ismeretében remélem átérzitek a morális problémát a belinkelt svéd cikk fordítása nélkül is…).

Csak semmi puskázás!

Ha egyrészt tényleg nem tudtok magatokkal mit kezdeni, esetleg beszélitek az ékes északi nyelvet, akkor halgassatok bele az adásba a svéd rádió honlapján keresztül (azt hiszem geo-korlát nélkül hallgatható a program, de majd látjátok), ha más nem, a zenei egyveleg miatt. Kis szerencsével ugyanolyan maradandó kulturális károsodást fogtok szenvedni, mint a blogíró néni, de ha a program hallgatása során néhány válasszal zeneileg okosabbak is lesztek, akkor már is volt értelme megírni ezt a pár sort. (Ha nem, akkor sincs harag.)

Szóval rejtvényre fel!

*Vallomás: A belinkelt fotók sajátok. Pár éve elrángattam a svédet egy ilyen roadshow-ra, mondtam neki, hogy most vagy soha, ezt az egész cirkuszt látni kell élőben; ez esőben tapsoló 60+osok sikolya amint az Eldemann kilép az esőálló közvetítőkocsi színpadára a mai napig kisért. A hajszínnnel együtt.

rajongók körében

himmelsblått – égkék

Svédország futball fővárosában élek.

Ha nem lenne elég hogy Malmö Zlatan szülővárosa az ezzel járó összes (bár nagyon mérsékelt) memorábiliával ami a városban megtalalálható, akkor tegyük hozzá a képhez hogy a svéd NB1 élcsapata (női és férfi foci terén is – hoppá női foci!) Malmöből került ki (az utóbbi két évben legalábbis zsinórban, de azt megelőzően is az Malmö FF (volt/van/lesz) az ász).

a csillag Malmö első (ca 1300-as) címeréről iheltődött a logóra a 60-as évek során

Itt a városban mindenki, de tényleg mindenki kék-fehér szívvel dobog. Papa, mama, felsővezető és a pék, a zen buddhista és az igazi kétajtós ultra, a báránylelkű kiropraktor(om) és a virágárus, a sebész és a parkolóőr – mindenki kék fehérbe öltözik meccsnapon – beleértve a buszokat is.

Ami nekem itt északon csak azért furcsa mert korábban egy olyan városban éltem, ahol mindenki hokibolond volt, de ugye az a “messze északon” volt (hajrá eLHóCé!), míg itt a mediterrán délen a tél és a vaskos svéd felső tízezer keresete nélkül a tömegeknek marad a foci.

Meg Zlatan, mert Zlatan a minden.

Az MFF és a helyi foci ügye ősszel nagyon nagy hátszelet kapott, amikor a kis kék-fehér svédek a BL-ben próbáltak valamit kezdeni magukkal de nem nagyon sikerült játszottak. Egyrészt egy halom pénzt hozott a szereplés a klubbnak, másrészt hirtelen a fél ország (értsd, aki a nem a nemzeti hokiliga meccsein tombolt) a malmöi BL meccseken lógott a helyszínen vagy a TV előtt (jól tippeltek, kivéve e sorok szerzőjét, akit még az Atletico elleni meccs se vitt ki a pár fokos októberi lelátóra).

Ennek az extra PR-nak és a kék fehérek sportkocsmákban liter sörökben mérhető népszerűségenek köszönhetően az MFFről mindenkinek mindent kell tudnia a helyi sajtóban. Nagy betűs címlapsztoriban általában, mert nyílván ugye kis város, kis foci, nagy(?) város, nagy(?) foci.

A heti aktuális WTF hír például hogy a tavaszi szezon előtt tegnap/ma görgették le a holland szupergyepet a pályán. Nem akármilyen gyepről van ám szó – állítólag az MFF tavaszi meccseit ugyanolyan szupergyepen fogják játszani mint amilyet a berlini BL döntőre görgetnek majd ki június 6.án az ottani olimpiai stadionba. Kis város nagy foci, vagy hogy is volt…

Hogy átérezzétek a hír jelentőségét, belinkelem ide azt a videót amit a helyi lap főoldalán pörgettek élőben a gyepterítésről. Munkagépek, gyephengerek, zöld fű és égkék lelátó.

Mindenki örömére.