keddi morgós kerékpáros

A gyógytornászokkal és katéteres szívhekkelésekkel teljes őszben megihletett a Cyclechic cuki posztja a téli bringázás kapcsán. Egy pár szöges (bicikli) gumival eltöltött tél után, bájos mosollyal az arcomon olvastam a blog sorait illetve álmélkodtam a képeken.

Szóval attól, mert hideg van és száraz az időjárás (ahogy az egyik posztolt képen, ahol annyira metsző a hideg, hogy a fotón szereplő kis család még kesztyű nélkül is bírják a strapát), tadáááááám még lehet bringázni.

A koppenhágai kampányvideóban szereplő frissen szállingózó, még nem szétfagyott (illetve az esetek legtöbbjében jól takarított) hóban sem lehetetlen a küldetés, pláne akkor, ha mint Koppenhágában, legalább 1,5 méter széles, rendszeresen takarított bicikliúton kell “lavíroznod” (ahol a busz vagy a hülyeautós nem darál be). A nagy titkot (igen, igen, a kis szöges gumi télire a kis kétkerekűdre) persze egyik fotón és videón se látjátok, mert az olyan lenne mint ha a photoshop réteget levakarnánk a divatfotókról…mindegy.

A téli Koppenhágával példálozni azért is cuki dolog, mert a dán fővárosban kb olyan durva a tél, mint amit a videón láttok. Pont olyan, mint a kis svéd elővárosában, Malmöben, ahol sok helyen a kerékpárutakat korábban takarítják, mint a járdákat, és ahol a tél csak nyomokban tartalmaz havat, vagy ahol a mínuszok nem maradnak sokáig.

Kedvenc svéd típusvárosom (és korábbi otthonom), Linköping például jó példa lenne a téli közlekedés know-how-jára, mert ott ahol novembertől árpilisig tél van, átlag 20 cm-es hóval spékelve, ott lehet csak igazán téli bringás balesetekre tapasztalatokra szert tenni.

Hogy az anyáink által hajtogatott réteges öltözködés az életbenmaradás kulcsa, vagy hogy miért lenne hasznosabb fogvédővel ellátott hagyományos biciklisisakokat gyártani és beszerezni, vagy hogy mire jó és mire nem jó a téli gumi a bringán (amit biztos vagyok benne hogy nálam szakavatottabbak már gyártanak otthon a sufniban, ahelyett hogy a nokian-ra költenének).

De maradjunk annyiban hogy ha minden jeges körülötted és bordásra van fagyva minden járható út és bicikliút, akkor azért gondolj a csuklód (2011), a kulcscsontod (2015), és a bűbájos mosolyod épségére (2011) mielőtt mindenáron nyeregre pattannál.

Minden más esetben: nyeregre fel, és csak ésszel.

 

 

mindeközben Svédországban

Hóembereket  fogtak el a rendőrök. A mai hírek szerint.

Képünk csak illusztráció. Forrás: Expressen/Mikhail Metzel

Csütörtökre virradó éjjel két hóember “bukkant fel” az E4-es autópályán Uppsala magasságában.  A hóemebereket járőrök fedezték fel, és rendőri segítséggel sikerült őket eltávolítani.

– A hóembereket kilapítottuk, mondta Torbjörn Karlsson, az Uppsala-i rendőrség ügyeletes tisztje.

Bűncselekmény gyanúja nem áll fennt, de az ügyet nem nézi jószemmel a rendőrség.

– Elég buta dolog ez. Végzetes baleset is lehetett volna abból ha a hóembereket nem tudja kikerülni egy arra haladó autós.

Forrás: TT/Sydsvenskan

A hír itt ér véget, de én még mindig ott tartok, hogy ez tényleg hír (komolyan, wtf?!), amit a helyi MTI (TT) országos hírként szórt szét az online napilapokban. Dehát Torbjörn is megmondta, hogy elég buta dolog ez, szóval summa summárum, nem tréfa dolog a tél, pláne nem egy hóembernek az E4-esen…

a hideg és én

Bár maga a svéd is belátta, hogy néhány skandináv év után a hidegtűrő képességem (önmagamhoz képest) sokat fejlődött, azért helyi viszonylatban még mindig fázósnak számítok.
Elskandinávosodás ide vagy oda, az alábbi lista minden pontja érvényes rám itt északon – különös tekintettel a hatosra (még akkor is ha ezeket a sorokat épp az utóbbi évek legenyhébb őszén írom).

Hazaérkezve persze átesek a ló túloldalára, és én vagyok a Balaton menti germán turista, aki már 12 fokban fagyizik és nem is érti miért van az embereken még farmer amikor már 16 fokban rövid nyári nadrágot is lehet hordani – de ez majd egy másik poszt tárgya lesz.

meg is érkeztek

Az utobbi napokban felutotte a fejet a tavasz.
Egyreszt egy hete napos ido van, ugyhogy minden eddigi morci arcu sved mosolyt varazsolt az arcara. Masreszt megszaporodtak a bringasok a varosban, mert a nagyobb bicikliutakrol vegkepp eltunt a ho. Ugyhogy lassan itt lesz az ideje nekem is nyeregere pattanom es elohozni a P-husbol a lovamat.

Arrol nem is beszelve, hogy a mokusok is kezdenek elobukkani.
Nekem ok itt olyanok lesznek mint Csaban a golyak: ha jonnek, akkor jon a tavasz is hamarosan.
Hihetetlenul jo erzes latni, hogy olvad a ho (epp most zugott le hat tonnanyi belole a tetorol), hogy mar van olyan hely a varosban ahol a jardan megyek es nem az olvadt slush-ban vagy jegen; hogy mar lehet latni a cserepeket a teton, mert mar nem borit be mindent a ho. Mondjuk jeg meg van, mert ejjel meg nulla ala kusznak a minuszok, ugyhogy nem baj ha van az ember zsebeben egy par tigristappancs, amit szukseg eseten fel lehet szerelni a cipore.

Ezek ilyen apro dolgoknak tunnek, de 40 centi ho utan ez maga a megvaltas, de fontosak, es jobban erzem magam toluk.

Arrol nem beszelve amikor hireket kapok az Annakrol, Misikrol, Verakrol es Bukrol, hogy uton vannak vagy mar meg is erkeztek.

Ilyenkor nem tudnak meghatni azok a göteborgi telefonhivasok, hogy kossz nem kellessz, mert nem vagy BSc. Ezt mielott felhivtak volna, akkor is tudtam. Masreszt ha nem vagyok BSc, akkor minek tartanak bent egy haromkoros interju utolso fordulojaig, nem ertem.

De sokmindent nem ertek. Itt sem. Mindegy.

Jön a tavasz, meg a sok pici bebi a barati korben; ez meg a napsutes most jo erzessel tolt el es probalom a kozvetlen eletem kisebb nagyobb gondjait egy par napra felretenni.

március másodika

Tegnap buszra ultem, mert dolgom volt Göteborgban es ahogy haladtunk az uton azon toprengtem, hogy lattam vajon eletemben ennyi frissen hullott havat marcius masodik napjan*, vagy sem.

De nem.

Emlekszem hideg telekre pottom korombol, meg arra is, hogy sokszor volt nagy ho Bekescsaban, illetve hogy egyszer marciusban par eve nagyon megfaztam mert irto hideg volt es en mar csak dacbol de leginkabb hulyesegbol sem akartam teli kabatot viselni marcius idusan, de ennyi ho nem remlik.

Itt, ahol elek, ilyen hideg es havas telet a helyiek sem lattak 84-85-ota (ez vigasztaloan hat), es tobb hirforras emlegette hogy ez a tel kozel jart a rekord hideg es rekord havas 1966-os telhez.

Anyukam csak annyit fuzott hozza a helyzethez, hogy
“Nem baj. Most megtapasztaltad, ennel mar csak jobb lehet.”

Igaza van amugy (mint sokszor 🙂 ).

A tavasz egyebkent olyan errefele, mint a Tibi csokiban a mogyoroszarmazek: nyomokban fellelheto.

Mult het vegen peldaul mar volt ilyen szakado esos ido, mert vegre december eleje ota eloszor nulla fok kozelebe, illetve egy par fokkal fole kuszott a homerseklet. De ez persze csak ahhoz volt eleg, hogy szarrá ázzak iskolából gymbe tipegve hogy a puha 60 centis hotakarot a het elejere kemeny 30 centis jegpancella varazsolja.

Erre a pancelra szakadt ra hetfon ujabb 20 centi ho abbol Xynthia nevezetu viharbol, ami szerencsere csondesebb uzemmodban vonult keresztul az orszagon, es “csak” négy oran keresztul tombolt ho es szel formajaban korulottunk.

A Nap amugy mar probalkozik a sugaraival. Igaz egyenlore csekély sikerrel, mert meg mindig minusz van, es tel, es ho, es hideg.

Szoval nem tudom elvezni az “Eljen, tavasz van!” bejegyzeseket a kulonfele kozossegi szájtokon, förlåt.

Marcius huszadikat varom.
A helyi meteorologusok szerint akkor jon a tavasz.

Ami biztos hogy jo lucskos es vizes lesz – barmennyire is probaljak ezt a varosokban megakadalyozni azzal, hogy teherautokkal szallitjak el a havat mas helyekre.

Szoval addig is amig nem jon ide is el a tavasz, addig vadaszok a lehetoleg fun gumicsizmamra es fenntartom magamnak a morgasi jogot az “Eljen, tavasz van!” bejegyzeseken.

MERT MEG NINCS TAVASZ

pont

* A kekszemu felhivta a figyelmemet hogy szerinte husvetkor sem lattam meg annyi havat amennyit iden husvetkor fogunk latni a snowboard palyakon Trysilben. Igaza van, de mondtam neki, hogy a skiholiday mas mufaj idojarasilag mint a mindennapok. A skiholiday legyen havas. Kulonben is, abbol a fajta telbol hazajossz 3 nap utan es kesz.