Svédország, női szemmel

Az angol nyelvû, svéd híreket terjesztô (és sokszor szemöldököt borzoló hülyeségeket publikáló) The Local magazin összeszedett néhány nyalánkságot a külföldi nők svédországi tapasztalásairól. Afféle best of első benyomások.

Hülyeség lenne tagadni hogy, nem ez így nem igaz, de azért gondoltam az orrotokra kötök néhány kiegészítést a cikk kapcsán:

  • magas férfiak – stimmel, de higgyétek el 184 centimmel nem érzem úgy hogy jegenyefaerdőben bandukolnék ha az utcán végigsétálok
  • papaszabis apukák – mindenfele, amerre a szem ellát – mert itt anya és apa ugyan annyi időt van gyesen (nem kötelezô, de általában a tb által biztosított papa és mamaszabikat az elsô két évben a legtöbb család felezi); a legtôbb szülôi feladatot egyébként nem is úgy kezelik hogy “ezt egy anyának kell ellátnia” – a szülői feladatkör szülői feladatkör, függetlenül attól, hogy apa vagy, vagy anya
  • a lovagiasság hiánya – ezen az egyponton nem értek egyet a cikkel; a lovagiasság nem hiánycikk, hanem redundáns fogalom mivel a nemeket egyenlően kezelik errefelé; triviális példával élve ha kérsz, kapsz segítséget bőrönd cipelésben, de senki nem feltételezi rólad, hogy ajh, gyenge nő, biztos nem bírja kinyitni az ajtót, kivenni a bôröndjét a tárolóból, levenni a 6kg-os mosóport a legfelső polcról az üzletben, és még sorolhatnám
  • női vezetôk – mindenfele és mindenütt – és bár az üvegplafon itt is bejátszik, és a keresetek az egyenjogúság nagybirodalmában sem egyenlőek férfiak és nők között, azért jó látni, hogy a hímsoviniszta “úristen mi lesz ha nőknek adjuk át a vezetést” vesszőparipán itt nem hogy senki nem lovagol, de általában elismerik, hogy mennyivel jobb ha egy project (köz- vagy versenyszféra, mindegy) női kezekben van
  • funkcionális divat – letagadhatatlan és bár a fél világ árgus szemmel nézi és követi hogy a H&M (és minden más divatmogul aki skandináviából ered) mit diktál, azért elmondom nektek hogy a vízálló Gore-Tex és a különféle időálló viseletek (légáteresztő és lélegző szupermûanyagok, élet és strapaképes bőrcipôk, szószerint rohadásig viselhető Converse-k) sokkal előbb lesznek hiánycikkek szezonban, mint a legújabb divatkreációk
  • szépség luxusáron – és nem csak a spaban és a mûkörmösnél; a svéd átlag drogéria átlagárukészlete nagyjábol megfelel az európai márkakínálat luxustermék szegmensének (hangúly a nagyjából szón legyen);
  • női sportok – nincs, hangsúlyozom nincs olyan sportág, aminek ne lenne női kiadása Svédországban vagy ahol az élsportolók nőként ne kapnának ugyananyi figyelmet mint férfi társaik (és ha valaki jön a kedvenc “pfff, bezzeg a női foci” kommenttel, annak szólnék, hogy ezzel a faroklebegtetô macsó hozzáállással nem vinnétek sokra idekint (pláne mivel nagyvalószínûséggel simán belefutnátok egy harcos(abb) feministába majdnem minden sportkocsmába, aki jól helyretenne benneteket))
  • ölelkezô férfiak – higgyétek el, kevesebb szebb dolog van ennél a világon – és tudjátok mi a legszebb benne? Hogy senki sem kezd el ordenálé buzizásba fújolásba. Mert mindenki tudja mekkora ereje van egy ölelésnek, függetlenül attól, hogy azt egy nő egy férfi, vagy két nő, vagy két férfi váltja. És amúgy is itt mindenki ölelkezik mindenkivel (miután ugye áttörték azt a legendás svéd hideg acél arcélt és közelebb engedtek magukhoz), úgyhogy tényleg senki nem rökönyödik meg azon, amikor két férfi találkozik és ölelve köszöntik egymást
  • meztelenség – ha valaha is meg akarjátok érteni a skandinávok generációkon átívelô meztelenséghez való természetes viszonyát, akkor ajánlom figyelmetekbe a 70-es években megfilmesített Astrid Lindgren könyvadaptációkat – nem hiszem hogy gyermekeknek készült filmekben valaha is láttatok ennyi fedetlen mellett és feneket. De ha belegondoltok hogy generációk nőttek fel ezzel a természetes testképpel, akkor egyáltalán nem meglepő hogy miért tudnak a svédek az uszodában meztelenül szaunázni vadidegenekkel, miközben kedélyesen csevegnek az aktuális időjárásról.
  • színes alsók – maradjunk annyiban, hogy mindenki tudja, hogy a Björn Borg alsók honnan erednek, így talán nem olyan meglepô hogy az emlitett cikk kiemeli a színes alsók kultuszát (amit köszönhetôen a félseggig viselt farmerkultusz visszatérésének, egyszerûen nyomon követhet mindenki az északi utcákon sétálva)

Annyira de annyira…

…szeretem a malmöi Moderna Museet elképzeléseit az életről, a művészetről és a múzeumpedagógiáról.
Jelenleg az ingyenes tárlatmegnyitókon kívül a mai napra esedékes szinglitárlat miatt állnak a kedvenc listám élén.

Igen, szinglitárlat – művészet mindenkinek, aki éppen nem párban él és hisz benne hogy egy galériában belebotolhat élete párjába. Ha nem élnék a svédemmel, naívan biztos ezen a tárlaton lógnék ma este avval a reménnyel, hogy Mr Darcy, de legalább egy elmétrengető és művészetpártoló facér svéd pont azelőtt a festmény vagy installáció előtt álmélkodik merengve, aminek én állok a másik oldalán – és pont ott, és pont én, és pont ő.

Ha emlékeztek azokra a Szépművészetis tárlatokra megboldogult egyetemista korotokból, ahol a látens nagy ő-t vélted látni két Monet között pont úgy ahogy anno a sok népbutító amerikai filmben láttad – szóval ha erre emlékszel, akkor pontosan érted hogy miért rajongok a malmöi Moderna zseniális Valentin napi programja iránt.

Ha nem érted, nem baj.

képaláírás

Az alábbi szívet gyönyörködtetô grafikát a Bandirepublicon keresztül találtam, és meg kell hogy mondjam, néhány ponton teljesen hiteles az útmutató:

Forrás – Etsy

Képaláírásként néhány elemzô gondolat.

Ami nem stimmel:

  • Ivás: szerda és péntek szombat. Ez a dolgozó emberek ivós estéje. Ez persze nem azt jelenti hogy mindenki birka módjára és nagy tételben. Mivel a pia drága és életkorhoz kötött, így az ivás státuszszimbólum, amivel nagyjából azt üzened a világnak, hogy azért iszok/részegedek le, mert elég idôs vagyok és mert megtehetem. Mindenki döntse el hogy mit kezd ezzel az élet bölcselettel.
    Igazándiból még nem látom át mi a jobb: a tiltás és az ebbôl eredô feszült és kényszeredett ivás kultúra (lásd Skandinávia) vagy az hogy bárki bárhol bármilyen fajsúlyú piától lehet taccsrészeg korhatár nélkül (lásd Magyarország).
  • Tojás mindennap: ez nem tudom honnan jön. Tény hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás nem divat, hanem életmód, amit a háztartástan órákon keresztül szívnak magukba a svéd fiúk-lányok, dehogy ehhez hogy jön a tojás azt nem tudom.
    Lábjegyzet: imádom, hogy minden svéd tud kenyeret sütni, by default és mindenki tudja, ismét csuklóból, és nem Norbitól vagy Rékától, hogy nem gyógyszerektôl és tápszerektôl lesznek egészségesek, hanem a táplálkozástól és a testmozgástól.

Ami stimmel:

  • Kávé – a svédek után csak a finnek isznak több kávét a világon. Minden minôségben és mennyiségben. Néha úgy érzem, hogy sok kollégám víz helyett is kávét iszik, akár este nyolckor is. Kedvenc kávés WTF momentem elsô nyaram során adódott, amikor a házibulájban este 11 kor jött a kérdés, hogy akkor kávét ki kér…Rajtam kívül mindenki kért…Azóta nem lepôdöm meg ezen a kérdésen, bármely napszakban is ér utól.
  • Csillagok az ablakban – minden karácsonykor, illetve adventkor. Leginkább a fény miatt. Meg szerintem tök szép hogy pszichedelikusan villogó színes szarok helyett fehéres sárgás fények töltik be a tényleg sötét decemberi nappalokat (sötét decemberi nappalok=háromkor sötét van)
  • Gyertyák az asztalon – a svédek nagy királyok dekorációban. A “gyertyák mindenütt” ennek a birodalomnak a része. Nem beszélve a tucatnyi lakberendezési micsodáról, amivel shabby chic vagy oltárian hip lesz az otthonod (ha csak nem a skandináv minimalizmust nyomod).
    Tény: a világ bármelyik táján keletkezett design blogban fogtok találni blogposztonként minimum egy svéd lakberendezési darabot.
  • Csíkos pulcsi – nekem errôl általában a skandináv tavaszi divat jut eszembe, ami minden évben a farmer-csíkos póló-aktuális divat szín triászából áll, de jobban belegondolva az év minden szakában nyomul a csík, mint mintakirály.
  • Fjäll Räven Kånken (az ábra jobb felsô sarkában) – ez a táska kicsit olyan a svédeknek, mint nekünk a Tisza cipô. Suttyó korunkban mindenkinek volt ilyenje, mert ez volt a standard, felnôtt korunkra meg hirtelen újraéledt a márka és hirtelen mindenkinek aki hipszter és divatos kell hogy legyen Kånken tatyója, meg Tisza cipôje
    (én a kultúrkombinációs hipszter ágban nyomom, mert se Kånkenen, se Tisza cipôm nincs, viszont van Tisza válltáskám :D)
  • Fika – azaz kávészünet, jobb esetben valami édességgel kiegészítve. Errôl ideje lenne már egy mûfaji áttekintôt írjak (vagy betagelni a régebbi posztokat hogy hivatkozhassak rájuk rendesen). Elöljáróban legyen annyi elég, hogy az elsô munkanapodon az új munkahelyeden az elsô dolog amit kézhez kapsz a belépôkártyád mellé az a céges fika rend lesz (ami nagyjából délelôtt 9.30-ra és délutány 14.30-körülre datálódik). Ès a céges fika akkor is szent és fontos, ha nem kávézol meg ha marha sok dolgod van.
    Mert fikázni kell.
  • Dánokra morogni – ez egy ilyen kölcsönös, jól bevált szociális játék Skandináviában: a dánok furcsálják a svédeket, a norvégok csóró munkaerônek tartanak mindenkit (mert rohadásnyi pénzük van az olajból), míg a svédek vidéki furanépnek kezelik a norvégokat és furcsálják, hogy a dánok olyan szabadosak (értsd nem csinálnak mindent szabályszerûen a svédek által kitalált nagy könyv szerint). Ès ami a legszebb, hogy mindhárom nép tök furcsának és érthetetlennek tartja a finneket, miközben nekünk, skandináviában élô magyaroknak nagyjából mind a négy nemzet egyformán fura és skandináv 😀
    Hja, és persze ezeket a csípkelôdéseket és nemzeti anyázásokat az ég világon senki nem veszi komolyan. Mintahogy senki nem veszi magát túl komolyan itt északon (amit ôszintén szólva exportálni kellene több országba – irdatlanul sokat segít az életben az önreflexió és az önmagunkon való röhögés belénknevelt képessége.)
  • Gombászni – menô. Ès amúgy minden gyümölcsszedô tevékenység menô, még városi kiadásban is. Például szedhetsz almát és meggyet minden fáról ami az utadba téved (és nem valami kerítés mögött van). Senkit nem fog zavarni, hogy a köztéri park szilváit fényes nappal leszüreteled és hazaviszed és megeszed.
  • Kötött sapi – menô. Minden kiadásban és viselési stílusban.
    Ès kötni is menô. Pár éve elterjedtek a kötô kávéházak, ahova azért mentél el kismamaként vagy hipszterként, hogy a kötögetô barátnôiddel együtt kötögess és kávézz. Nem tudom mi a helyzet most ezekkel a kávéházakkal, de gyanítom hogy még mindig mûködnek.

Ami szerintem hiányzik az ábráról:

  • Bicikli – mint ûber-környezettudatos közlekedési eszköz
  • Szelektív hulladékgyûjtés – szintén az ûber-környezettudatosság jegyében. Tudtátok hogy az EU több országa adja el a szemetét a svédeknek feldolgozásra, mert hogy a svédek annyi mindent újra hasznosítanak, hogy a szemétégetôkbôl származó energiát (amit például a távhôhöz használnak több városban) már nem tudják kinyerni a saját szemétmennyiségükbôl? Vagyis amit ti például Nagy Brittaniában kidobtok a kukába, és amivel az angol monarchia szemétként nem tud mit kezdeni, az jó eladási árért a mi melegvizünket teszi olcsóvá. Muahahaha.

ma van a napja

Idén úgy elszaladt velem az élet, hogy a hétvégén vettem észre, hogy menten húshagyó kedd, aka az idei semla (szemla) szezonnak menten vége és én még végig se kóstoltam a város szemláit.

irodai szemla

irodai szemla

Szerencsére az irodába elért az egyik pékség szemla különítménye (az UPS hozta és portás híjján én vettem át – kecskére káposztát :D), úgyhogy minden jó ha jó a vége.

Jöhet a böjt – már akinek fûllik ehhez a foga.

A maga részérôl a következô napokban megpróbálom végig enni a legjobb helyi szemlákon.

Dolce vita – édes élet.

Aki pedig nincs körülvéve skandináv édességekkel, annak uccu az internet, és az elsô kivitelezhetônek tûnô recept. 2 óra idôbefektetést igazán megér ez a mesés mandulakrémes kardamomos buci.

végig lehet követni a TV elôtt

szmörgószbord*

Két okból jeles a mai nap. Egyrészt a többi Judittal együtt anukám is ma ünnepli a névnapját 🙂 másrészt Nobel est van.

Itt Svédországban ez sokkal nagyobb esemény, mint a világ többi részén, érthetô okokból. A díjakat – melyeket egy külön ceremónia során jelentenek be október elsô hetében – Alfred Nobel halálánk napján (ma!) adják át a stockholmi Konserthuset-ben (mely elôtt “kedvenc” svéd szobrászom, Carl Milles alkotása díszeleg).

A díjátadò hete, csakúgy, mint a díjazottak bejelentésének idôszaka Nobel hétként ismeretes a helyi médiában. Ezen a héten a díjazottak nyílt elöadásokat tartanak a szakterületükhöz kapcsolódó témában, mindeközben a helyi média az események közvetítése mellett leginkább avval van elfoglalva, hogy ki-mit fog viselni a díjátadón és az azt követô vacsorán, illetve, hogy a díjátadò ceremónia milyen programot tartogat majd.

A Nobel nap, azaz december 10.-e eseményeit nagyjából végig lehet követni a TV és az internet elôtt. A királyi televízió élôben közvetíti mind a díjátadó…

View original post 163 more words