Visszanézve az idei blogtermést (ami egymás közt is nagyon szegényes volt) már már felmerülhet az olvasóban, hogy mégis hol él ez a blogger ezzel sok pesti poszttal a tollában.
Megsúgom, még mindig északon (tudom, tudom, ez nagyon arcosan hangzik Svédország legdélibb csücskéből), bár tény, hogy a skandináv happeningek nem mindig érintenek meg ugyanolyan súllyal, mint hat-hét évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ide lejegyezni a gondolataimat. De ez már csak így van amikor beépülsz a rendszerbe – már nem húzod fel a szemöldöködet annyira azon, hogy jé, itt ez így működik. Mert a skandináv furcsaságok a mindennapjaid részei lettek (és már nem annyira furcsaságok – bár tény hogy egy mesét azért megérnének).
De gondoltam ennyi kitérő után gyorsan megosztom veletek, hogy mi tartja ébren a bloggert (az aktuál menekülthullámon kívül ami a svéd közvéleményt és a híradásokat is rendesen megbolygatja).
Naná, hogy a skandináv krimidráma!
Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem vagyok hű követője az irodalmon átsöprő skandi krimi hullámnak. Nagyjából azért, mert azt a hűs melankóliát amit Camilla Lackbergtől, Jo Nesbotol és mindenki Stieg Larssonjától (rip) kaptok, azt én októbertől áprilisig napi szinten élem meg skandináv ősz és skandináv tél címszó alatt (szerencsére a gyilkosságokat és a haláleseteket nem, bár ilyen téren Malmönek is meg van a maga életmódja a mindennapi krimik terén). Másrészt a krimidrámak főhősnői és főhősei a közös skandináv képzelet és éntudat szülöttei, akik (számomra) kiábrándító módon nem élnek köztünk. Szeretném hinni, naívan, hogy egyszer lesz egy rakat tökös Kurt Wallander aki rendet csap a különféle rendőrségi akták közt Malmöben, és néha oktalanul el kezd kiabálni a kollégáival, hogy ezt így nem lehet csinálni, de a média szűrőfilterén átfolyó képből azt veszem le, hogy a helyi rendfenntartó és nyomozószervek más stratégiával dolgoznak és a Wallanderek eljövetelét még várni kell egy darabig (már ha tényleg kellenek a valóságba).
Amit viszont követek, és szeretek, és életben tart a hűs őszi esteken, az a megfilmesített skandináv krimidráma, illetve szelektíven egy, csak egy sorozat: a Bron/The Bridge/A híd – kinek hogyan ismerős. Aki élt már filmes helyszínen, az tudja, hogy tök jó dolog egy olyan sorozatot követni, amit a szomszéd utcában forgattak (hello, Sorgenfri!) – vagy legalábbis az általad lakott város beazonosítható közterein.
A Bron nekem ezért élmény, mert minden hulla valami híres malmöi vagy koppenhágai sarkon/alagsorban került elő – amire természetesen a helyi turizmus le is csapott, így akit érdekel, az például bejárhatja Malmö azon részeit, ahol a sorozat első két évadának a fontosabb eseményei játszódtak.
Aki ennél is többre vágyik, annak a lehetősége van a helyi közlekedési múzeum helytörténeti részében filmes relikviák között sétálnia. A kiállítás anyagát jelenleg az első két évad történetszálaihoz kötődő filmes ereklyék teszik ki (beleértve Saga Porsche-ját is), de ahogy a harmadik évad vasárnaptól elénk tárul (legalábbis itt északon, ahol a svéd, dán és a finn TV egyszerre kezdi vetíteni a haramdik évadot) úgy fog bővülni a kiállítás is a harmadik évad szerzeményeivel is (amit a közeli Ystad-beli filmstúdióból szerzett meg a múzeum; abból a stúdióból ahol anno a BBC meg Kenneth Branagh is dolgozott amikor pár éve ellepték dél svédországot és leforgatták a BBC Wallander sorozatát – aminek köszönhetően a mai napig kilószámra lepik el a brit turisták nyáron Ystad kisvárosát és járják be a város és a környék Wallander túráját).
De addig is, amíg abba a 160 országba akik megvették a sorozatot elér a harmadik évad első filmkockája, vagy amíg ti elértek az első TPB kikötőig, addig nyálcsorgatónak és ízelítőnek trailer!
szmörgószbord* 