Annyira de annyira…

…szeretem a malmöi Moderna Museet elképzeléseit az életről, a művészetről és a múzeumpedagógiáról.
Jelenleg az ingyenes tárlatmegnyitókon kívül a mai napra esedékes szinglitárlat miatt állnak a kedvenc listám élén.

Igen, szinglitárlat – művészet mindenkinek, aki éppen nem párban él és hisz benne hogy egy galériában belebotolhat élete párjába. Ha nem élnék a svédemmel, naívan biztos ezen a tárlaton lógnék ma este avval a reménnyel, hogy Mr Darcy, de legalább egy elmétrengető és művészetpártoló facér svéd pont azelőtt a festmény vagy installáció előtt álmélkodik merengve, aminek én állok a másik oldalán – és pont ott, és pont én, és pont ő.

Ha emlékeztek azokra a Szépművészetis tárlatokra megboldogult egyetemista korotokból, ahol a látens nagy ő-t vélted látni két Monet között pont úgy ahogy anno a sok népbutító amerikai filmben láttad – szóval ha erre emlékszel, akkor pontosan érted hogy miért rajongok a malmöi Moderna zseniális Valentin napi programja iránt.

Ha nem érted, nem baj.

viharbéli víg napjaim

Hát, ezekkel a viharteljes napokkal nem számoltunk mikor kitaláltuk hogy Skåneba költözünk.
Simone után most éppen Sven tépázza a várost és környékét. Èn jelenleg a város szélvédettebb részén írom ezeket a sorokat, de az iroda, ahol dolgozom most éppen közelít a tengerhez – pontosabban fordítva, a tenger közelít az irodához.

A biciklút, amin az irodafelé tekerek, emellet az építkezés mellett visz.

olvasói fotó a Sydsvenskan-ból

Hazafelé pedig általában ezen a (jelenleg lezárt) hídon keresztül hagyom el a Västra Hamnent.

A hírek szerint Sven (aka Bodil (Dánia) és Xavér (Németország)) által meghozott áradás még tart és a vízszint még emelkedôben van (tetozes várható ideje este 11 óra és kb 1,3 – 1,5 méterrel magasabb vízállást jelent). A képeket nézve a kollégám jut eszembe, aki mikor megtudta, hogy Malmöbe költözünk rámkérdezett, hogy de ugye nem a Västra Hamnnen (nyugati öböl) környékére költözünk, mert ha jön a víz, akkor úgyis az ott lakókat viszi el legelôször.

Mondtam neki hogy nem.

Akkor jót röhögtünk, de most így belegondolva, Klas, igazad volt. Nem éri meg a luxusnegyedbe költözni – pláne nem vihar idején, amikor a víz az úr.

További fotók a városból a Sydsvenskan(helyi napilap) digitális hasábjain találhatóak.

emlékeztetőül…

…és hangulatfestőnek íme egy lista arról, hogy milyen az ősz Malmöben (és Svédország nagyrészén).
Megfejtés: szürke és esős. 
Lábjegyzet: viszont nincs halálosan hideg! Èn, akit négy évig arra nevelt a svéd ősz hogy október közepétôl örülünk az 5 foknak es nem lepôdünk meg a reggeli fagyokon / hózivatarokon most nyakig vigyorral élvezem a néha esős 9 fokokat. Mert NEM FÀZOM! 🙂
Bizony mondom néktek, nagy dolog ez.

kerékpár, orkán, hétfő délután

Ma kipróbáltam azt, hogy milyen kb 25- 30 méter/szekundumos szélben…

  • egy üvegdobozban dolgozni (megvannak ezek a 70-es évekbeli horror filmek mindenféle nyikorgó zörejjel? Kábé olyan, annyival kiegészítve hogy közben 4×4 méteres szuperüvegek remegnek és süvít a ház. Mint egy kismalac, akit kihangosítóra tettek).
  • ajtót nyitni (bicepsznek nagyon jó)
  • egy helyben állni (ez elég vicces, mert szándékaim szerint menni szerettem volna, de nem tudtam)
  • biciklit ellakatolni miközben a szél szétviszi az arcod
  • biciklire ülni (abban a reményben hogy hátha a hátszéllel sikeresen hazajutsz)
  • biciklivel oldalirányban csúszni, jég nélkül (mert az oldalszéllel a szerencsétlen blogger nem számol)
  • biciklivel 5-10 méternyit sétálni (a legközelebbi szélvédett kerékpárparkolóig) miközben a biciklit fel-fel kapja a szél…

25-30 m/szekundum a Google szerint kb 90-108 km/órának felel meg.
Csak viszonyításképpen.

Szintén viszonyításképpen, Malmötôl északabbra, Halland megyében 42 m/s erôsségû szeleket mérnek és mértek (km/óraban azt hiszem ez 150 körül van).

Èn, aki ma kipróbálhattam a 45 fokos szögben sétálást biciklivel, a szerencsésebbek közé tartozom. Nem jött szembe velem tégla (mint egy dánnak, aki a vihar áldozata lett), az ablakaink se repültek ki (mint ahogy a város több lakásában történt), hazajutottam egyben (mert nem vonattal közlekedek – amiket négy órától itt Skåneben teljesen leállítottak), és bár a fák még mindig irdatlanul lengedeznek a házak körül, áram és víz még mindig van nálunk (ellentétben azzal a majd 50000 háztartással Svédországban (27000 körül itt, Skåne-ben) akik víz vagy villany nélkül maradtak ma este).

Simone* holnapra (állítólag) tovább áll, de valószínû hogy a nyomait még napokig fogjuk érezni a megtépázott házakon és városokon. Ha kíváncsiak vagytok, afféle virtuális katasztrófaturistaként, nézzetek szét nyugodtan az Instagram-on és a Twitter-en a  #Simone #Storm kifejezések kombójának segítségével. Amennyiben a vihar angliai részére vagytok kíváncsiak, úgy keressétek a #stjudestorm kifejezést .

*(Valahogy minden nagyobb vihar női nevet kap itt északon. Pár éve Gudrun (neé Erwin), most Simone (née Jude), igaz volt Per is, de ô Gudrunhoz képest inci-fincibb volt.)

“túl sok a bevándorló”

Amikor a svéddel bejelentettük fûnek-fánk, hogy helló Linköping. megyünk Malmöbe akkor a lelkesedésen kívül kaptunk hideget is, meleget is a nyakunkba.

Egyrészt minek költözünk (kábe az elmúlt két évbe próbáltunk kiszakadni a kisvárosi dobozból, azé), másrészt miért Malmö (én nem akartam Göteborgba menni, ô nem akart Stockholmba menni, úgyhogy maradt Malmö – egyszerû ez, nem?), harmadrészt sok a bevándorló meg a bûnözési ráta is nagy, biztos jó lesz nekünk ott?

Biztos csak én vagyok ilyen naív (ne mentegessetek, az vagyok), de engem mindig mellbevág amikor hozzám hasonlóan más országból érkezôk a sok-a-bevándorló problémával példáloznak. Pláne amikor az illetô maga is munka vagy más okból (love refugees rule!) egy másik ország szülöttjeként él és jobb esetben dolgozik itt északon. Èn úgy gondolom, hogy akinek Svédországban élve még nem tûnt fel hogy a lakosság nem homogén, annak ideje belenézni Svédország demográfiai adataiba, vagy beleolvasni kicsit az ország bevándorlópolitikájába. Csak a miheztartás végett. Ha már az utcán sétálva nem áll össze a kép…

A fenti forrásokból (illetve néhány témához kapcsolódó cikk guglizásával) talán feltûnhet, hogy igen, Svédországban élnek elsô és másodgenerációs bevándorlók, akiknek más a kultúrája, a vallása, az értékrendje, az anyanyelve, urambocsá a bôrszíne (ha ez annyira fontos), máshol nôtt fel és mást látott mint te. Ettôl senki nem lesz se jobb, se rosszabb ember. Csak másabb.

Ès ezzel a mássággal Malmö (rövid ittlétem alatt legalábbis úgy látom) tud mit kezdeni. Nem dugja el a külföldi származású lakóít egy teljesen szegregált városrészbe (lásd Stockholm, Göteborg, esetleg Linköping – és gondolom még sorolhatnám), igyekszik reklámozni hogy a kulturád, amit magaddal hozol, az fontos a városnak (triviális példaként most a város étteremkínálatát említeném, de hozhatnám példának az arab filmfesztivált is), hogy a nyelvet, amit magaddal hozol, aziránt más is érdeklôdhet (lásd: nyelvkurzusok Malmöben), hogy te, mint itt lakó, hovatartozástòl függetlenûl számítasz.

Nem akarom azt állítani, hogy nincsenek problémák a városban, hogy nincsenek bûnôzôk, hogy nincsenek betörések és nincsenek problémás utcák, negyedek. De ha körbenézel, és kicsit elgondolkodsz a városról, ahol élsz (legyen az Európa vagy a világ bármelyik pontján), akkor gyorsan beláthatod, hogy betörések, rossz negyedek másutt is vannak. De mindig van egy város, egy kerület, egy csoport, aki a hírekben szerepel – okkal vagy ok nélkül. Aki elviszi a balhét, akirôl állíthatjuk, hogy ô nem olyan mint mi, más, és ezért nyílván sok baj van vele…

Malmö is sokszor kicsit ilyen fekete bárányként szerepel a svéd médiában, illetve sok itt élo fejében. Talán csak azok látják másképp ezt a várost, akik itt élnek, és akik értik és megélik a várost – minden szépségével, furcsaságával és másságával együtt.

Lábjegyzet:

Másodgenerációs bevándorlónak szokták hívni azokat, akik bevándorló szülôk gyerekeként Svédországban született és nevelkedett, de családjuk révén bevándorló múlttal és kultúrával rendelkeznek és gyakran (sajnos) ugyanazok az attrocitások és megkülönböztetések érik, mint más bevándorlót. Pedig ugye teljes jogú svéd állampolgárokról beszélünk.

Némiképp témábavágóan és úgy amblokk, fejtágítónak ajánlanám a svéd drámaíró Jonas Hassen Khemiri New York Times-ban / Magyar Narancsban megjelent írását arról, hogy milyen úgy felnôni, hogy nem vagy más, de mégis nagyon más vagy.

A Khemiri cikk kapcsán, szintén fejtágítóként érdemes lehet elolvasni Emőke blogbejegyzését REVA projectről (ennek a tervezetnek a kapcsán íródott anno Khemiri cikke), illetve arról, hogy miért nagyon veszélyes ezzel az ők és mi cimkével dobálózni.