himmelsblått – égkék

Svédország futball fővárosában élek.

Ha nem lenne elég hogy Malmö Zlatan szülővárosa az ezzel járó összes (bár nagyon mérsékelt) memorábiliával ami a városban megtalalálható, akkor tegyük hozzá a képhez hogy a svéd NB1 élcsapata (női és férfi foci terén is – hoppá női foci!) Malmöből került ki (az utóbbi két évben legalábbis zsinórban, de azt megelőzően is az Malmö FF (volt/van/lesz) az ász).

a csillag Malmö első (ca 1300-as) címeréről iheltődött a logóra a 60-as évek során

Itt a városban mindenki, de tényleg mindenki kék-fehér szívvel dobog. Papa, mama, felsővezető és a pék, a zen buddhista és az igazi kétajtós ultra, a báránylelkű kiropraktor(om) és a virágárus, a sebész és a parkolóőr – mindenki kék fehérbe öltözik meccsnapon – beleértve a buszokat is.

Ami nekem itt északon csak azért furcsa mert korábban egy olyan városban éltem, ahol mindenki hokibolond volt, de ugye az a “messze északon” volt (hajrá eLHóCé!), míg itt a mediterrán délen a tél és a vaskos svéd felső tízezer keresete nélkül a tömegeknek marad a foci.

Meg Zlatan, mert Zlatan a minden.

Az MFF és a helyi foci ügye ősszel nagyon nagy hátszelet kapott, amikor a kis kék-fehér svédek a BL-ben próbáltak valamit kezdeni magukkal de nem nagyon sikerült játszottak. Egyrészt egy halom pénzt hozott a szereplés a klubbnak, másrészt hirtelen a fél ország (értsd, aki a nem a nemzeti hokiliga meccsein tombolt) a malmöi BL meccseken lógott a helyszínen vagy a TV előtt (jól tippeltek, kivéve e sorok szerzőjét, akit még az Atletico elleni meccs se vitt ki a pár fokos októberi lelátóra).

Ennek az extra PR-nak és a kék fehérek sportkocsmákban liter sörökben mérhető népszerűségenek köszönhetően az MFFről mindenkinek mindent kell tudnia a helyi sajtóban. Nagy betűs címlapsztoriban általában, mert nyílván ugye kis város, kis foci, nagy(?) város, nagy(?) foci.

A heti aktuális WTF hír például hogy a tavaszi szezon előtt tegnap/ma görgették le a holland szupergyepet a pályán. Nem akármilyen gyepről van ám szó – állítólag az MFF tavaszi meccseit ugyanolyan szupergyepen fogják játszani mint amilyet a berlini BL döntőre görgetnek majd ki június 6.án az ottani olimpiai stadionba. Kis város nagy foci, vagy hogy is volt…

Hogy átérezzétek a hír jelentőségét, belinkelem ide azt a videót amit a helyi lap főoldalán pörgettek élőben a gyepterítésről. Munkagépek, gyephengerek, zöld fű és égkék lelátó.

Mindenki örömére.

megjegyzem

Három méteres Albert Flórián szobor, az aranycsapat a Szent István bazilika altemplomában, most meg ez.

Megjegyzem Zlatan, a helyi focista istenség svédorszagi szülővárosában (helló Malmö) bezzeg egy rohadt templom sincs ahol aranyba öntött Zlatant lehetne imádni. Emléktábla sincs az egykori háza falán, hogy itt élt a nagy és hős nemzetfi mielőtt nagyobb villára cserélte volna a mai napig űber drága áron eladó és igazándiból senkinek sem kellő malmöi palotáját.

tizenhárom szoba – nem tizenegy férfinak

Két, Rosengårdhoz vezető biciklis aluljáróban illetve nál van megejtve, hogy Zlatan is innen jött, ő is büszke a gyökereire, legyél te is az.

Szabadfordításban:
“Egy srácot ki lehet emelni Rosengårdból.
De Rosengårdot nem lehet kiemelni egy srác (szívébôl) sem.”

(Forrás: http://kistalightnow.blogspot.se)

Nagyjából ennyi.
Meg persze házioltárok minden fociimádó lakásában, mert mindenki arról álmodik hogy ő lesz a következő csodagyerek a város nem legelitebb részéből.

De semmi szobor.

Semmi bazilika.

Semmi barátságos meccs a helyi fradi (értsd MFF) és a Paris Saint German között.
(de csak azért mert rájöttek a szervezők hogy július 10.e körül mindenki Brazíliában tobzódik és magasról nem érdekli egy malmöi barátságos vizit).