zéró megeröltetés

Ismétlésképpen nézzük át gyorsan néhány ôsrégi (tavalyi) fotó segítségével, miért szeretek adótbevallani Svédországban.

Az adóbevalláshoz szükséges okmányok egy alig 4 grammos csomagban érkeznek, és nem tesznek ki több mint 8 oldalt (elgondolkodtatok azon valaha, hogy hány oldalt illetve kiló papírt veszteget el az anyaországotok egy fô adóbevallásához szükséges papírok postázásával?).

Az adóbevallás nem túl ördöngôs feladat, függetlenül attól, hogy milyen adókategóriába tartozol és mennyire vagy gyors a számok világában (lásd a képen látható adófizetôt). Miután kibontottad az adócsomagodat, igazándiból csak néhány roppant egyszerû lépés választ el az adóbevallásodtól.

  1. Nézzd át az összesítô adatokat – ez nagyjából az adózott kereset és a levont adó összegét jelenti; max nyolc sornyi adatról van szó a standard adófizetô brossúrájában.

    még a hülye is megérti

  2. Döntsd el, hogy elégedett vagy a számokkal, vagy sem (értsd: megfelel a te valóságodnak az adóhivatal által közölt valóság vagy sem).

    “Jé, adóvisszatérítés!”

  3. Döntsd el, hogy milyen formában tudatod az adóhivatallal, hogy az adatok stimmelnek.

    DSC_9020_E9

    Ha hiszel a papírnélküli életformában, akkor e-mailen, telefonon vagy sms-ben is elküldheted a bevallásodat.

  4. Cselekedj, illetve valld be, amit be kell vallanod!

    adóbevallás sms-ben: egy kód és más semmi

  5. Gyôzödj meg róla, hogy az adóhivatal megkapta a bevallásodat

    az APEH szólt, hogy megkapta az adóbevallásod

  6. Azt hiszem ennyi. Nem maradt más hátra mint élvezni az élet apró szépségeit – beleértve a zéró megeröltetést igénylô adóbevallást.

    the joy of simplicity

Advertisements

szegecses tél

Ha tél, akkor szegecsek. Nem, nem a bôrkabátokon (amiben november közepe óta/után amúgy is megfagyna majd mindenki) hanem az autókon, a kerékpárokon (idén már az enyémen is!), a cipôkre csatolhatóan, vagy esetleg a cipôkbe építve. A klasszikus három réteges öltözködési szabály (és az ezt megcélzó számtalan bolti leértékelés) mellett a legnépszerûbb téli kiegészítök a szegecsek. A cipôre csatolható fajták kaphatók a patikákban(!), a cipôkbe építettekbôl van kifejezetten téli futásra alkalmas kiadás, a kerékpárra szerelhetôkbôl van minden minôségû és kiadású bringára(kevés szegecses és sok szegecses), az autókra meg ugye egyrészt a józanész, másrészt a KRESZ diktálja hogy egy idô után felkerüljenek a téli gumik.

Persze ne úgy képzeljétek el a svéd téli mindennapokat, hogy mindenki vadul karistolja a betont/havat/jeget a kis vasszögecses talpával. Vannak normális cipôk és csúszós járdákon/bicikliutakon manôverezô emberek/biciklisták (arról nem beszélve hogy a városokban majd minden utca és környék szanaszét van salakolva – attól függôen hogy mennyire népszerû helyen laksz) és persze felcsatolható szegecsekkel sétálni a városban amúgy is über-unszexi és egyáltalán nem divatos, de aki kicsit is tudja milyen testrészt törni (legyen az kéz, kar, láb, fej, fog, váll, csukló, boka, esetleg idôsebb korban combcsont vagy combnyak), az valószínûleg azok táborához fog tartozni, aki vastappancsokkal a talpán, és apró szegecsekkel a bringáján fog tovalavírozni mellettetek  (ahogy jelen sorok írója is teszi, aki a tavalyi télröl szeptemberig elhúzódó fogászati és fiziológiai kalandjai után az idei télen bekeményített és szegecsekkel felfegyverkezve próbálja állni a mínuszokat és az egyre növekvô hóréteget, amit szerencsére gondosan takarítanak a forgalmasabb közúti és bicikli utakról).

úgy en bloc

Pár napja/hete az Àgi megosztott egy tanulságos sztereotíp listát arról, hogy milyenek a finnek egy pár éve ott élô magyar szemszögébôl nézve.

Végigolvasva a listát három dolog jutott eszembe:
– jé, a svédek tök ilyenek
– marhaság sztereotípiákról írni és beszélni, mert ha beilleszkedsz (már amennyire engednek) akkor rájössz, hogy milyen szûklátókörû dolog sztereotípiákban élni és beszélni, és ha jobban megismered a kultúrát rájössz, hogy mindennek meg van az oka – akár érted a miértet, akár nem
– ennek ellenére ellopom ezt a listát és átültetem svédre, mert érdekes.

Szóval Kedves Olvasó, mielôtt lejjeb görgetsz, olvasdd el a finn listát elôször (amit a fenti linken megtalálsz), mert anélkül igencsak érdektelen ez a blogpost.

***

Èszak és dél.

Jelenleg Svédország közepén élek. Ha megkeresitek a térképen Linköpinget, jobbára elcsodálkoztok ezen az állításon, de ha megnézzük a lakosság eloszlását, akkor az állítás igaz. Az ország legsûrûbben lakott része az Öresund és a Mälardalen környéke (aka Malmö és Stockholm vonzáskörzete), szemléletes példával élve a teljes lakosság 85%-a él a Stockholmtól délre elterülô országrészen. Míg az ország legnagyobb területû és legészakibb közigazgatási egységén, Norrbotten területén a népsûrûség mindössze 7,21 lakos/km² (kb 248 000 fô 26.000 km²-en) 421 élnek, addig az ország legdélibb részén, Skåne területén a népsûrûségi ráta 113 lakos/km² (kb 1.3 millio fô 11.000 km²-en). Összehasonlításképpen Magyarország népsûrûsége 108,4 lakos/km².

Èszaki és déli svéd között számos különbség található, a legszembetûnôbb talán (az eltérô dialektuson kívül) a beszédesség, illetve annak hiánya az ország északibb lakosai között (tisztelet a kivételeknek). A svéd nyelv úgy en bloc praktikus, rövid szavakbòl és egyszerû nyelvtani szerkezetekbôl, logikusan felépített nyelvként jellemezném. Ezzel összehasonlítva az északi lakosság körében elôforduló dialektusok megengedik hogy a “A folyón van egy sziget” egyébként roppant hasznos kifejezést hat magánhangzóval fejezd ki (I åa e i ö.). Szép, nem?

***

A büszke svéd

A svéd büszke, magabiztos nép. A svéd hazaszeretet nem politikai kérdés, nem találkoztam még egy helyi lakossal, aki ne emelt fôvel beszélt volna arról, hogy ô svéd. Az is köztudott (svéd körökben), hogy tulajdonképpen az összes szomszédos ország a nagy svéd birodalom leszármazottja. Ebbôl a büszke svéd szemszögbôl nézve, minden norvég, dán és finn kezdeményezés (a mindennapi élet homályos horizontján szemlélve) “érdekes”, de úgyis tudjuk, hogy minden tôlünk, svédektôl ered (kivéve ami nem, de arról meg nem beszélnek).

Ennek tudatában nem meglepô, hogy hazai terméket vásárolni nem valamiféle demonstráció, hanem a normális élet része. Csak egy egyszerû példával élve ôsszel vajválság söpört végig Svédországon, mert a helyi vaj elôállításba becsûszótt némi baki. A boltok polcairòl eltûnt a vaj, legalábbis a svéd. A finn Valio (egyébként laktoz és minden allergia szempontjából állati jó tejtermékeket gyártò) cég tejtermékei elérhetôek voltak, volt finom francia President vaj is, ennek ellenére Svédországban vajválság volt. Mert nem volt svéd vaj, és hát finn vagy francia vajat venni már mégiscsak nonszensz…

Minden svéd háztartásban van Orrefors és/vagy Kosta Boda üvegtermék a kivilágított vitrinben, a márkajelzô papírcimkével együtt, hogy mindenki aki kezébe veszi a nemes üvegdarabot (legyen az pohár, tál vagy dísztárgy) tudjon arról, hogy tulajdonképpen milyen nemes üvegtárgyat is tart a kezében.

***

A házak előtt nincs kerítés.

***

Stockholm annyira különbözik a “vidéktől”, hogy itt külön stockholmi beszédstílus alakult ki, amit minden svéd már a telefonon keresztül felismer az affektáló hanghordozásról és a szleng kifejezések túlburjánzásáról.

***

A svéd gép- és sportmániás nép. Nincs olyan munkafolyamat amit ne automatizáltak volna, és nincs olyan agyament sport, ami ne lenne népszerû itt északon (kedvenc példám a bandy (aka floorball) és a freesbee golf. Arról nem is beszélve, hogy szószerint nincs olyan sport vagy hobby tevékenység aminek ne lenne elérhetô szaklapja egy átlag városi könyvtárban. Kedvenc példám a Svéd Szakszövettség kéthavonta megjelenô sakkszaklapja…De biztos vagyok benne, hogy vannak (a finn példához hasonlóan) népszerű traktormagazinok is…

***

Minden allergiára van megoldás. A boltok polcain nem nehéz laktóz, glutén, szója, fehérje, stb mentes termékeket kapni, viszont ahhoz képest, hogy milyen népbetegség a cukorbetegség (egyes típúsú), nincsenek a boltokban diabeteses kajákkal teli polcok.

***

A svédek hisznek az egészséges táplálkozásban. Az általam eddig hallott úti beszámolókban a legnagyobb hangsúlyt a reggeli kapta, mindig, éltkortól, nemtôl és diétás szokásoktól függetlenül. Ha egy svéd nem jut elegendô tápanyaghoz (rost, szénhidrát, fehérje, vitamin) a reggeli során, az aggodalomra ad okot. Legalábbis számukra mindenképp. Nem számít, hogy mennyire all-inclusive a nyaralóhely, ha a reggeli túl cukros/túl zsíros/túl finom. Ha nem egészséges, akkor minden turisztikai próbálkozás hiábavaló, és az ùtibeszámoló arról fog szólni, hogy szép, volt, jó volt, de a reggeli az valami…

***

A lazac és a szivárványos pisztráng nem luxus termék, hanem a mindennapi konyha része.

***

A pizza egy méretben jön házhoz, nem érdemes reménykedni a kicsi/közpes/nagy méretválasztékban vagy azon álmélkodni, hogy vastag vagy vékonytésztás pizza jön a futárral. A pizza vékonytésztás edition-ben jön, egy méretben, káposztasalátával. Pont.

***

Minden menzán (legyen az munkahelyi vagy egyetemi) a saláta az étel része. Szabadszedéses, nem méregetôs-különfizetôs, mint ahogy a magyar munkahelyi menzákon megszoktuk. A salátabár kínálata naponta változik de a reszelt répa és a jégsaláta állandónak mondható. Kenyérből 2-3 féle választható, a hozzávalò vaj vagy vajkrém szintén a salátabár része.

Vegetáriánusnak lenni nem nagy ügy. A hal/szárnyas és sertés/marha ételek mellett a vegetáriánus opció mondhatni kötelezô a menzákon. A vega kaják általában Quornnal turbózott quinoa / kuszkusz / tészta ételek.

Ès a fentiek az éttermek kínálatára is vonatkoznak.

***

A svédek kávéivásban a világ élmezőnyébe tartoznak; csak a finnek isznak több kávét a svédeknél.
A helyi kávéipar annyira erôs, hogy a világszerte sikeres kávézóláncok (Starbucks, Costa, McCafé) nem is próbálkoznak markáns piaci jelenléttel a svéd piacon. A McCafé ötlet eleve bukott miután a helyi gyorsétteremlánc, a Max évek óta kenterbeveri a McDonalds láncot (vannak városok ahol a McDonaldsok egész egyszerûen bezártak, mert a Max kínálatával és népszerûségével nem tudtak versenyezni), a Costa nem is próbálkozik a két nagy skandináv lánc (Espresso House és a Wayne’s Coffee) által uralt piacra betörni; az agyon hájpolt Starbucks annak ellenére hogy az utóbbi két évben folyamatosan növekvô tendenciát mutat az európai piacon, Skandináviát elég óvatos léptekkel próbálja bevetni. (az elsô skandináv Starbucks a stockholmi Arlanda reptéren nyílt tavaly, jövöre terveznek újabb kávézókat nyitni pályaudvarokon (STO – GTB – MLM))

***

A svédek édesszájúak, ezt már itt-ott megemlítettem. Èdességterén nem válogatnak, persze a helyi márkák mindig elônyben részesülnek, de a helyi Marabou kínálat egész egyszerûen nem tudja kenterbe venni a Fazer Geisha és a Marianne népszerûségét (szvsz) – még ha ezek finn márkák is…

***

A svéd férfiak emancipált világban élnek, illetve nôttek fel generációk óta. Senki nem lepôdik meg azon, ha egy nô próbál kezdeményezni a bárban egy sármôr svéd férfi láttán. Vica verza senki nem lepôdik meg azon, hogy a férfiak nem engednek elôre, vagy nem nyitják ki az ajtót egy nô elôtt udvariasan (ezek a formális gesztusok ugyanis mind abból a koncepcióból indulnak ki, hogy te, a nô gyenge és esetlen vagy és segítségre szorulsz).

***

Jólöltözött svéd nőt és férfit is láttam már fényes nappal részegen dülöngélni az utcán.

***

A svédek imádják a fekete ruhákat és imádnak egyformán öltözni. A farmer és fekete póló valakinek egy életre elegendő színvariácót jelent, a tavasz érkezését pedig a keresztbecsíkos pamutpulcsik megjelenésével lehet definiálni. A nemzeti színek viselete (kék-sárga) nem jelent politikai hitvallást, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy szereted azokat a színeket amik a nemzeti lobogódon is szerepelnek.

***

Télen nem ritka a városokban síléceken közlekedôket látni. Néha praktikus okokból, néha téli edzésformaként. Az sem meglepô ha a hó eltûnèsével a síelôk tovább riogatják a biciklisek életét. A Vasaloppetre készülôk ugyanis egész éven át tudnak a görgös síléceken edzeni az évvégi derbyre.

***

A svédek nyolc órát dolgoznak, és a nyolcóráért kapott fizetésbôl élnek (ehm, ezt az állítást az elmúlt heteimet elnézve már most simán meg tudnám cáfolni, de majd máskor nyávogok). Nem túlóráznak (de, sôt ha kell, a hétvégen is dolgoznak), ha csak nincs elôre lerögzítve, hogy milyen módon lesznek kompenzálva az extra órákért (órában vagy pénzben; megjegyzem az elôbbi sokkal gyakoribb). A hálapénz nem létezô fogalom, az éttermi borravalót csak akkor adnak, ha a szervízzel valóban megvoltak elégedve.

***

Skyddsrum skylt Minden svéd lakókörnyezetben van itt-ott eldugva egy óvóhely. Az óvóhelyeket anno a hidegháborús para idején létesítették, mára jobbára biciklitároló helyekké és raktárhelységekké váltak, eredeti funkciójukról csak egy apró háromszög árulkodik – sejtésem szerint nem véletlenül. A városban, ahol élek minden harmadik hónap elsô hétfôjén három órakor menetrendszerûen tesztelik a légvédelmi szirénákat. Èrdekes élmény ez, de egy haditechnikai gyár és egy hadászati reptér szomszédságában végül is érthetô ez. Ezért is gondolom, hogy ezek a jelek nem véletlenül díszelegnek még mindig az egykori òvohelyek bejáratánál. Sosem lehet tudni…

***

P.S.: December negyedike van, és az idén még egy szem havat nem láttam. Ez az elmúlt két év novemberi teléhez képest felüdülés. Szóval az élet szép, a munka ellep (ezért is nem írok ide mostanság) és én meg kurva álmos és fáradt vagyok. De az adventi kalendáriumok nyitogatásával napról-napra közeledik december 25.e, úgyhogy ez életben tart, arról nem is beszélve, hogy az év glöggös-mézeskalácsos-sáfrányos kelttésztás idôszakába léptünk (nyammm)

amit a svedek nem ismernek…

Szereny, mintaveteli szempontbol minosegileg es mennyisegileg hianyos ismereteim alapjan az alabbi dolgokat figyeltem meg ropke sved kinttartozkodasom alatt/ota.

-az eves es az ivas teren tett megfigyeleseimet mar jeleztem; a hiba nyilvan az en keszulekemben is van, hogy nem birom veluk tartani a tempot – egyik teren sem; es hat biztos lehet Nora valami a hulye halakban is :), meg abban a tenyben is, hogy mig a kis magyar realityben azon gondolkozol, hogy kellene egy vendegszoba ha mar epitkezel, ok itt a szaunat tartjak megfontolando opcionak; es ismerik a mozgas fogalmat

-a zsebkendot; vagyis hat, lehet hogy ismerik, mert a boltban aruljak, es nyilvan van is ra kereslet, de ettol fuggetlenul (explicit content kovetkezik) siman teliturhaznak egy ekkora varost is, mint LKP; es nem gyerekek, vagy siheder fiatalok; a buszmegalloban siman elofordul, hogy anya turhazik egy orbitalisat kop egyet mig felteszi a csoppet a buszra, vagy hogy azt, amit otthon zsepibe csomagolsz, nos, azt itt valahogy nem…hadd ne menjek reszletekebe, mindannyian utaztatok mar BKVn

-a rendszertelenseget; itt a menetrend valoban menetrend (kepes a busz 2percet allni a megalloban, hogy akkor induljon, amikor az elektronyos kijelzon ki van irva), a nyomogombos zebran tenyleg csak akkor mesz at ha zoldre valt, meg akkor is, ha a keresztezodeshez legkozelebbi gepjarmu LKP hataraban van

-a keszpenzt; effektive egy toi-toi tipusu WC hasznalatert is fizethetsz kartyaval, itt szerencsere 20SEKes fizetesnel sem megy esemenyszamba a kartyahasznalat. Ezert tudok hazavinni szuvenirbe majd 20SEK-es bankjegyet, melynek egyik oldalan Selma Lagerlof van, masik oldalan pedig Nils Holgerson, aki ott repul a Marton ludon. 😀
Szerintetek kis magyar hazankban mikor jon el az az ido, amikor a papirpenzeink barmelyiken feltunik a kis Vuk, a masik oldalan meg Dargay Attila? Es akkor meg Pom-Pomot nem is emlitettem!

-a valtozatos kifejezes modot; mert effektive tok mindegy hogy hova megyek be, mindenutt, korra, nemre, kornyezetre, korulmenyre valo tekintet nelkul az udvozlesi forma a “Hej!”, a bucsu forma pedig ennek ketfele (!) kombinacioja “Hej Hej” vagy “Ho Hej” formaban :s

-a nem dolce vitat; itt minden edes, meg a kenyer is – meg jo hogy wasa-bol es finn crisp-bol vagonszamra lehet itt kapni – my heroes!

TBC/Folyt. kov.