nagy tervek és néhány apróság

Minden jó blogoshoz híven az év elején én is tele vagyok nagy tervekkel, hogy milyen lesz a blog 2014-ben.

A blog fantasztikus lesz, tele lesz új bejegyzésekkel nap mint nap, több nyelven, több témában, több szerzőtől, tele svédségekkel és minden vidámsággal.

És a fejemben tényleg ilyen blogot tervezek.

Minden évben.

A valóság persze ennél szürkébb és egyszerűbb.

De tervek vannak (semmi fantasztikus világmegváltó blog, csak néhány apróság), és szokásokat építeni jó, úgyhogy ezzel a lendülettel látok neki ennek az új évnek itt a blogon. 

Majd látjuk mi lesz belőle.

A svédségek biztos megritkulnak a blogon, és valószínű több szó esik majd családról, utazásról és futásról. Nektek, aki a sztorik svéd részét követitek itt a blogon ez nem a legigéretesebb hír, dehát ez van. Lassan öt kicsi évvel a hátam mögött itt északon már nem feltétlenül minden olyan színes, szagos és hiperkülönleges mint amikor ideköltöztem. Az egzotikusságok mindennapokká váltak időközben, ráadásul egy olyan kontinentális városban, mint Malmö teljesen más mennyiségben érnek a svédségek (értsd: alig).
Ami nem baj, de ez azzal jár, hogy más dolgok inspirálják az agyam mesélősebb részét.

De inspiráció van, van egy jó terv (kevesebb Facebook bejegyzés, több blog), és va néhány elfekvő ötlet ami ki kívánkozik a fejemből.

Mindez továbbra is a szürke hétköznapok nyolc (kilenc vagy tíz) órás munkanapjaiból, egy félmaratonnal a naptáromban és néhány utitervvel a fejemben (értsd: nem, továbbra sem főállásban írok; illetve de, de mégsem)

Advertisements

utolsò ördögûzô ritusok

Azt hiszem rituális emberfajta vagyok. Vannak ilyen aprò, nem mindennapi, de ritusaim az életben.
Néha idegesìtôek, leginkább annak aki éppen velem egy fedél alatt él. De az illetô általában tudja és hagyja hogy önmagam legyek, az összes hülyeségemmel egyûtt.

Szeretem például ha egy házibuli után, mielôtt eltakarodunk szétinni magunkat az éccakába a lakás nem egy nagy disznóól, csak egy fél. Azt is szeretem ha a karácsony elôtt a lakás nagyja tiszta és puccba van vágva.

Ezt a svédek is szeretik, olyannyira hogy egész decemberben pirosba öltöztetnek mindent a lakásban. Sokan lecserélik a függönyeiket karácsonyi függönyre, az asztalokon megjelennek az adventi koszorúk és a pirosabbnál pirosabb kiegészítôk, gyertyák, téli figurák. Az ablakokba kikerülnek a karácsonyi fények, Luca nap környékén Lucia koncertekre járnak és sáfrányos kalácsokat sütögetnek és esznek az emberek, és nagyjából ilyenkor kezdenek el minden karácsonyi édességet (knäck-et és ischoklad-okat) készíteni, hogy 24.-ére minden kész legyen. Van aki olyannyira belelkesûl, hogy advent elsô hétvégéjén már felállítja a karácsonyfáját.

Az idei karácsonyi készülôdésünk ismét kurtára sikeredett. Luca kalácsot Luca után egy héttel ettûnk, knäck nem volt, a karácsonyfánkra (ami idén legalább volt! *örül*) tegnap került izzó (mert errôl tökre megfeledkeztûnk, mármint hogy ilyenünk nincs), és a lakás is csak mára lett olyan tiszta amilyen karácsony elôtt kellett volna lennie.

Szar dolog az ünnepek körül betegnek lenni. Pláne ha valami aljas vírus is tekereg benned, ami csak néha lázasít be, de az erôdet elveszi mint az istennyila mindennap. Azt hiszem az újévet már nagyjábòl egészségesen fogom kezdeni, mostmár csak az étvágyamat kell visszavarázsolni, meg az utolsò ördögûzô ritusokkal elkergetni a nyavalyám maradékát.

A rituális újévi lencsét még ma megfôzzûk (asszem), valamelyik Bolagetben még felkutatunk egy ûveg pezsgôt, mert koccintani kell (ritus), asszem az adósságaim is rendben vannak (nem viszünk adósságot az új évre, kivéve a diákhiteleket ugye…), és ha jól emlékszem még egy listát ki kell írjak magambòl.

Most pedig irány a bútorbolt.