A Guardian pár hete lehozott egy válogatást a kortárs skandináv nôi popról, úgyhogy gondoltam kiegészítem a listát a saját skandináv kedvenceimmel (a linkekre kattintva zenét is kaptok a szöveg mellé)
Nina Persson
Miután szanaszét énekelte a 2000-es éveimet a The Cardigansban, Nina Persson a férjével alakított A Camp-ben dalolta szét a világot. Az A Camp számomra igazi búskomor, szatirkus, nagyon svéd zene (igaz a svédeknél azért fogyott anno az album, merthogy Nina).
Amanda Jenssen
Helyi Idol üdvöske, igazán tökös színpadi attitûddel és nagyon vagány hangkészlettel. A Killing my Darlings albumát gond nélkül tudom végtelenített módban hallgatni.
Sophie Zelmani
Skandinávia (de lehet hogy a világ) talán legvisszahúzódóbb dalszerzô pacsirtája, aki a színpad helyett legszívesebben elbújna egy sarokba, ahol néha valaki véletlenszerûen megtalálhatja és rögzítheti a dalait, hogy más is meghallgassa ôket. A dalok kicsit álomszerûek, olyan mintha reggel ébrednél és még álmosan pusmorognál valamit, csak gitárral. A szövegek erôsek, a hangulat általában merengôs-elgondolkodós-andalgós. Télen, egy meleg szobábaban, takaró alatt becsomagolva, hó és napsütés társaságában ajánlott. (Èn mondjuk nyáron szoktam ôt hallgatni, mert télen a falnak megyek ha a szezonális melankóliám mellé még betársítom ezeket a dalokat).
Laleh
Laleh pár éve került a szemem és a fülem elé egy helyi TV mûsor kapcsán, míg a svéd zenei közéletbe 2005be robbant be a debütáló lemezéve. Laleh szívcsücsök, a svéd dalai szerintem markáns pop remekek, nem a mainstream kategóriából, jóllehet a lány erôsen rádióbarát.
Ès akikrôl érdemes tudni a gitáros-dalszerzôs-poppos kategóriából még akkor is ha a blogger nem hallgatja őket túl sokszor:
Lykke Li
Marit Bergman
Lisa Ekdahl
Ane Brun
Miss Li
Anna Ternheim
First Aid Kit
szmörgószbord* 