ezt a dalt Svédországban írták

Van egy rakás dal ami retróspektíve talál meg és amirôl úgy érzem, hogy a dalszerzô vagy élt Skandináviában és átesett azokon a hullámvölgyeken, amin én is átestem, vagy maga is svéd valahol a lelke legmélyén (egyébként mindannyian azok vagyunk).

Szóval íme a szigorúan szunjektív “szerintem ezt a dalt Svédországban írták”  listám:

  1. David Bowie – Everyone Says Hi (YouTube / Spotify / Dalszöveg)
    Leginkább amiatt mert itt északon mindenki mindenkit az angol ‘Hi’-nak megfelelo ‘Hej’ felszólítással üdvözöl. Mindig. Mindenütt.
    Kedvenc mellbevágó dalszövegmorzsa:
    “Don’t stay in a sad place
    Where they don’t care how you are
    Everyone says hi”

  2. Zorán – Ne várd a májust (YouTube / Spotify / Dalszöveg)
    Errôl a dalról anno írtam, hogy miért nagyon skandináv nekem.
    Kedvenc mellbevágó dalszövegmorzsa, ami brilliáns kompaktsággal összefoglalja a minimum öt hónapos tél tüneteggyütteseit mondjuk úgy október – november magasságában:
    “Ne várd a májust, hiszen közelít a tél,
    Ne várd a májust, kedvesem,
    Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz,
    S ha fázol, bújj az ágyba velem”

  3. Bródy János – Személyi igazolvány (YouTube / Spotify / Dalszöveg)
    Kedvenc mellbevágó dalszövegmorzsa, amirôl korábban már meséltem:
    “Személyi igazolvány, van, tehát én létezem,
    Személyi igazolvány, az egyetlen igazolvány*
    mellyel hitelt érdemlően igazolhatom,
    hogy azonos vagyok velem.”

    *Persze ez a modern idôkben nem teljesen igaz, ámbátor feltenném azt a költôi kérdést, hogy hány olyan külhonban élô, nyílván nem-turista egyén van, aki mindig magánál hordja az útlevelét, mert hátha (amúgy meg nem).
  4. Björk – Hunter (YouTube / Spotify / Dalszöveg)
    Kedvenc mellbevágó szövegmorzsa (ami mindent elárul arról hogy miért van a dal a top ötben)
    thought that I could organise freedom
    how Scandinavian of me”

  5. David Bowie – Love is Lost (Spotify / Dalszöveg)
    Ez még friss, és csak az iTunes-on érhetô el, de még pár nap és lesz új (!!!) Bowie lemez (minden imám meghallgattatott: Bowie újra alkot).
    Kedvenc mellbevágó szövegmorzsa:
    “Your country’s new
    Your friends are new
    Your house and even your eyes are new
    Your maid is new and your accent too
    But your fear is as old as the world”
Advertisements

nagyon svéd és nagyon ôszi

A blogger jelentkezik, mert bár a svenskalandozás csendben van, azért az élet zajlott és zajlik nagy sebbel-lobbal a sorok írója körül.

Miközben a blog kussolt és a blogger befejezte a nagy nyári utazgatós hétvégéit, addig munkakörileg a veggie brunette átváltozott document managerré pedig nem az és megpróbált koordinálni egy kis csapatot és a velejáró összes dokumentációs – publikációs procedúrát a közeledô szállításra. Ez így leírva tökjól hangzik, és izgalmas, dehogy erre a munkakörre ennél a cégnél én kb 2 év múlva lennék alkalmas egészséges gyomormûködéssel, az is biztos.
Sebaj, már leszálló ágban van az átmeneti karrierturném, megtapasztaltam, hogy erre is képes vagyok, és tudom, hogy van élet miután lelép a szenior kollegád és itt hagy a szarban és már látom a fényt az alagút végén (új kolléga, ALIEN!), úgyhogy mostmár lágyabb apátiával élem meg, hogy itt van az ôsz.

Mikor beugrottak hozzánk az elsô éjszakai fagyok október 7.e magasságában akkor rákérdeztem a kékszemûre, hogy ugyan árulja már el hogy hány klasszikus svéd költôbálna írt arról, hogy milyen csodaszép az ôsz? Mert ugye nekünk van Petôfi Sándorunk, meg Tóth Àrpádunk, meg Vas István, meg egy rakás versíró / költô / költôbálna, aki elmesélte különféle verslábakon hogy mitôl szép az ôsz, de vajon léteznek e klasszikus svéd ôszi versek a természet ilyentájt elôbukkanò szépségeirôl? Nem meglepô módon nemleges választ kaptam a kérdésemre, és hát némiképp nem is meglepô, hogy az esôvel társulò, hüvös szeles alig hét fokban az északi poéták nem esnek hanyatt a falevelek színkavalkádjától amit kábé két és félhétig lehet élvezni, mert utána csak a legfagytûrôbb fákon ácsingózik néhány hullásra várò levél. Persze lehet hogy csak mi vagyunk irodalmilag alultápláltak.

Szóval kevés pozitív dolog szól az ôsz mellett. Vízálló dzseki, lehetôleg béléssel, hogy meleget is adjon, tapta, tabát (sapka, kabát), amit rövidesen lecserélhetsz a téliesebb kiadásù kabátodra, és egy reményteljes napszemüveg arra a néhány napra, amikor a nap még próbálkozik némi meleget adni. Èrtékelem a próbálkozásait, és a szines leveleket is szeretem, de a pozitív, pán-naív gondolatok nem változtatnak a tényen, hogy az anyatermészet, mint kéjéhes vamp vetkôzteti a fákat csupaszra secc-perc alatt az éjszakai fagyokkal.

A klasszikus svéd ôszi képek keveset adnak vissza abból a hangulatból, ami az utcán megtalál amikor a leveleket gépiesitett seprûvel terelik össze a közterületisek és ahogy egykedvû beletôrôdéssel az utolsó fûtött teraszokat is elpakolják a vendéglátósok. Viszont van egy dal a Zorántòl, ami napok óta bevillan ahogy átsuhanok az ôszi városon. Ha van Spotify hozzáférésetek, akkor ezt a linket ajánlom, ennek hiányában szerezzetek egy tisztességes Zorán albumot amin rajta van a Ne várd a május címû dal mert a youtube-on elérhetô változatok simán elrontják azt az életérzést amit az album verzió visszaad. Meg vagyok gyôzôdve róla, hogy a Bródy valahol Szentpétervár magasságában turnézott egyedül és átérezte, hogy ez a hulló levél – szürke ég – metszô szél kombináció valamilyen félô dolgot rejt magában, amely ellen a Május 1 ruhagyárban készült szövetkabát mit sem ér, és megírta ezt a dalt a Zoránnak, mert tudta, hogy ehhez a dalhoz az ô búgása kell, nem másé.

Hallgassátok meg ezt a dalt, mert szép. Nem vidám, de nagyon svéd és nagyon ôszi.