apák napja alkalmából…

…megosztok veletek két témába vágó blogot a skandináv típusú apaságról és az apák napjáról (Copyright a Svédasztalnál és a bandirepublicon).
Àllítólag otthon-otthon is van apák napja, de töredelmesen be kell valljam, hogy internetes segédlet nélkül nekem fogalmam sem volt a pontos dátumról. Arra se lennék megesküdve hogy nagyon sokan megünnepelnék ezt a napot, mert amennyire tudom az anyák napjához hasonló felhajtás ezt a jeles napot elkerüli (sajnos).

Remélem ettôl függetlenül azért Kedves Olvasó megadod az apukádnak azt a szeretet és figyelmet amit megérdemel tôled (naptól, évszaktól és távolságtól függetlenül).

Advertisements

nem utópisztikus álomfikció

Ha már Császár kolléga így nekem szegezte a kérdést, akkor kihasználom az alkalamat, hogy egyrészt megosszam a Velvet kivételesen a valósághoz közel álló tartalmát, illetve hogy megerôsítselek benneteket abban, hogy a cikkben leírtak a valóságot tükrözik, és nem holmiféle utópisztikus álomfikció – mint ahogy sokszor sokhelyen megnyílvánulnak Svédországról.

A homoszexualitásról szóló bekezdéshez annyit fûznék hozzá, hogy minden valamire való városban van meleg bár, és a melegek jogait képviselô/védô szervezetek nagyjából mindenütt jelen vannak, sôt, senki nem kezeli ezeket a szervezeteket/aktivistákat fura madárként. Bàr ehhez az is hozzájárul, hogy ezeknek a szervezeteknek az elsôdleges feladata a tanácsadás és a segítségnyujtás, ebbôl kifolyólag nem másznak az arcodba és nem lobogtatnak mindenütt szivárványos zászlókat, mint a cikkben is említett Londonban vagy Amszterdamban (igaz, itt nem kellenek melegnegyedek, mert senki sem firtatja, hogy miért csókolsz meg egy veled azonos nemût az ország bármelyik pontján.