úgy en bloc

Pár napja/hete az Àgi megosztott egy tanulságos sztereotíp listát arról, hogy milyenek a finnek egy pár éve ott élô magyar szemszögébôl nézve.

Végigolvasva a listát három dolog jutott eszembe:
– jé, a svédek tök ilyenek
– marhaság sztereotípiákról írni és beszélni, mert ha beilleszkedsz (már amennyire engednek) akkor rájössz, hogy milyen szûklátókörû dolog sztereotípiákban élni és beszélni, és ha jobban megismered a kultúrát rájössz, hogy mindennek meg van az oka – akár érted a miértet, akár nem
– ennek ellenére ellopom ezt a listát és átültetem svédre, mert érdekes.

Szóval Kedves Olvasó, mielôtt lejjeb görgetsz, olvasdd el a finn listát elôször (amit a fenti linken megtalálsz), mert anélkül igencsak érdektelen ez a blogpost.

***

Èszak és dél.

Jelenleg Svédország közepén élek. Ha megkeresitek a térképen Linköpinget, jobbára elcsodálkoztok ezen az állításon, de ha megnézzük a lakosság eloszlását, akkor az állítás igaz. Az ország legsûrûbben lakott része az Öresund és a Mälardalen környéke (aka Malmö és Stockholm vonzáskörzete), szemléletes példával élve a teljes lakosság 85%-a él a Stockholmtól délre elterülô országrészen. Míg az ország legnagyobb területû és legészakibb közigazgatási egységén, Norrbotten területén a népsûrûség mindössze 7,21 lakos/km² (kb 248 000 fô 26.000 km²-en) 421 élnek, addig az ország legdélibb részén, Skåne területén a népsûrûségi ráta 113 lakos/km² (kb 1.3 millio fô 11.000 km²-en). Összehasonlításképpen Magyarország népsûrûsége 108,4 lakos/km².

Èszaki és déli svéd között számos különbség található, a legszembetûnôbb talán (az eltérô dialektuson kívül) a beszédesség, illetve annak hiánya az ország északibb lakosai között (tisztelet a kivételeknek). A svéd nyelv úgy en bloc praktikus, rövid szavakbòl és egyszerû nyelvtani szerkezetekbôl, logikusan felépített nyelvként jellemezném. Ezzel összehasonlítva az északi lakosság körében elôforduló dialektusok megengedik hogy a “A folyón van egy sziget” egyébként roppant hasznos kifejezést hat magánhangzóval fejezd ki (I åa e i ö.). Szép, nem?

***

A büszke svéd

A svéd büszke, magabiztos nép. A svéd hazaszeretet nem politikai kérdés, nem találkoztam még egy helyi lakossal, aki ne emelt fôvel beszélt volna arról, hogy ô svéd. Az is köztudott (svéd körökben), hogy tulajdonképpen az összes szomszédos ország a nagy svéd birodalom leszármazottja. Ebbôl a büszke svéd szemszögbôl nézve, minden norvég, dán és finn kezdeményezés (a mindennapi élet homályos horizontján szemlélve) “érdekes”, de úgyis tudjuk, hogy minden tôlünk, svédektôl ered (kivéve ami nem, de arról meg nem beszélnek).

Ennek tudatában nem meglepô, hogy hazai terméket vásárolni nem valamiféle demonstráció, hanem a normális élet része. Csak egy egyszerû példával élve ôsszel vajválság söpört végig Svédországon, mert a helyi vaj elôállításba becsûszótt némi baki. A boltok polcairòl eltûnt a vaj, legalábbis a svéd. A finn Valio (egyébként laktoz és minden allergia szempontjából állati jó tejtermékeket gyártò) cég tejtermékei elérhetôek voltak, volt finom francia President vaj is, ennek ellenére Svédországban vajválság volt. Mert nem volt svéd vaj, és hát finn vagy francia vajat venni már mégiscsak nonszensz…

Minden svéd háztartásban van Orrefors és/vagy Kosta Boda üvegtermék a kivilágított vitrinben, a márkajelzô papírcimkével együtt, hogy mindenki aki kezébe veszi a nemes üvegdarabot (legyen az pohár, tál vagy dísztárgy) tudjon arról, hogy tulajdonképpen milyen nemes üvegtárgyat is tart a kezében.

***

A házak előtt nincs kerítés.

***

Stockholm annyira különbözik a “vidéktől”, hogy itt külön stockholmi beszédstílus alakult ki, amit minden svéd már a telefonon keresztül felismer az affektáló hanghordozásról és a szleng kifejezések túlburjánzásáról.

***

A svéd gép- és sportmániás nép. Nincs olyan munkafolyamat amit ne automatizáltak volna, és nincs olyan agyament sport, ami ne lenne népszerû itt északon (kedvenc példám a bandy (aka floorball) és a freesbee golf. Arról nem is beszélve, hogy szószerint nincs olyan sport vagy hobby tevékenység aminek ne lenne elérhetô szaklapja egy átlag városi könyvtárban. Kedvenc példám a Svéd Szakszövettség kéthavonta megjelenô sakkszaklapja…De biztos vagyok benne, hogy vannak (a finn példához hasonlóan) népszerű traktormagazinok is…

***

Minden allergiára van megoldás. A boltok polcain nem nehéz laktóz, glutén, szója, fehérje, stb mentes termékeket kapni, viszont ahhoz képest, hogy milyen népbetegség a cukorbetegség (egyes típúsú), nincsenek a boltokban diabeteses kajákkal teli polcok.

***

A svédek hisznek az egészséges táplálkozásban. Az általam eddig hallott úti beszámolókban a legnagyobb hangsúlyt a reggeli kapta, mindig, éltkortól, nemtôl és diétás szokásoktól függetlenül. Ha egy svéd nem jut elegendô tápanyaghoz (rost, szénhidrát, fehérje, vitamin) a reggeli során, az aggodalomra ad okot. Legalábbis számukra mindenképp. Nem számít, hogy mennyire all-inclusive a nyaralóhely, ha a reggeli túl cukros/túl zsíros/túl finom. Ha nem egészséges, akkor minden turisztikai próbálkozás hiábavaló, és az ùtibeszámoló arról fog szólni, hogy szép, volt, jó volt, de a reggeli az valami…

***

A lazac és a szivárványos pisztráng nem luxus termék, hanem a mindennapi konyha része.

***

A pizza egy méretben jön házhoz, nem érdemes reménykedni a kicsi/közpes/nagy méretválasztékban vagy azon álmélkodni, hogy vastag vagy vékonytésztás pizza jön a futárral. A pizza vékonytésztás edition-ben jön, egy méretben, káposztasalátával. Pont.

***

Minden menzán (legyen az munkahelyi vagy egyetemi) a saláta az étel része. Szabadszedéses, nem méregetôs-különfizetôs, mint ahogy a magyar munkahelyi menzákon megszoktuk. A salátabár kínálata naponta változik de a reszelt répa és a jégsaláta állandónak mondható. Kenyérből 2-3 féle választható, a hozzávalò vaj vagy vajkrém szintén a salátabár része.

Vegetáriánusnak lenni nem nagy ügy. A hal/szárnyas és sertés/marha ételek mellett a vegetáriánus opció mondhatni kötelezô a menzákon. A vega kaják általában Quornnal turbózott quinoa / kuszkusz / tészta ételek.

Ès a fentiek az éttermek kínálatára is vonatkoznak.

***

A svédek kávéivásban a világ élmezőnyébe tartoznak; csak a finnek isznak több kávét a svédeknél.
A helyi kávéipar annyira erôs, hogy a világszerte sikeres kávézóláncok (Starbucks, Costa, McCafé) nem is próbálkoznak markáns piaci jelenléttel a svéd piacon. A McCafé ötlet eleve bukott miután a helyi gyorsétteremlánc, a Max évek óta kenterbeveri a McDonalds láncot (vannak városok ahol a McDonaldsok egész egyszerûen bezártak, mert a Max kínálatával és népszerûségével nem tudtak versenyezni), a Costa nem is próbálkozik a két nagy skandináv lánc (Espresso House és a Wayne’s Coffee) által uralt piacra betörni; az agyon hájpolt Starbucks annak ellenére hogy az utóbbi két évben folyamatosan növekvô tendenciát mutat az európai piacon, Skandináviát elég óvatos léptekkel próbálja bevetni. (az elsô skandináv Starbucks a stockholmi Arlanda reptéren nyílt tavaly, jövöre terveznek újabb kávézókat nyitni pályaudvarokon (STO – GTB – MLM))

***

A svédek édesszájúak, ezt már itt-ott megemlítettem. Èdességterén nem válogatnak, persze a helyi márkák mindig elônyben részesülnek, de a helyi Marabou kínálat egész egyszerûen nem tudja kenterbe venni a Fazer Geisha és a Marianne népszerûségét (szvsz) – még ha ezek finn márkák is…

***

A svéd férfiak emancipált világban élnek, illetve nôttek fel generációk óta. Senki nem lepôdik meg azon, ha egy nô próbál kezdeményezni a bárban egy sármôr svéd férfi láttán. Vica verza senki nem lepôdik meg azon, hogy a férfiak nem engednek elôre, vagy nem nyitják ki az ajtót egy nô elôtt udvariasan (ezek a formális gesztusok ugyanis mind abból a koncepcióból indulnak ki, hogy te, a nô gyenge és esetlen vagy és segítségre szorulsz).

***

Jólöltözött svéd nőt és férfit is láttam már fényes nappal részegen dülöngélni az utcán.

***

A svédek imádják a fekete ruhákat és imádnak egyformán öltözni. A farmer és fekete póló valakinek egy életre elegendő színvariácót jelent, a tavasz érkezését pedig a keresztbecsíkos pamutpulcsik megjelenésével lehet definiálni. A nemzeti színek viselete (kék-sárga) nem jelent politikai hitvallást, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy szereted azokat a színeket amik a nemzeti lobogódon is szerepelnek.

***

Télen nem ritka a városokban síléceken közlekedôket látni. Néha praktikus okokból, néha téli edzésformaként. Az sem meglepô ha a hó eltûnèsével a síelôk tovább riogatják a biciklisek életét. A Vasaloppetre készülôk ugyanis egész éven át tudnak a görgös síléceken edzeni az évvégi derbyre.

***

A svédek nyolc órát dolgoznak, és a nyolcóráért kapott fizetésbôl élnek (ehm, ezt az állítást az elmúlt heteimet elnézve már most simán meg tudnám cáfolni, de majd máskor nyávogok). Nem túlóráznak (de, sôt ha kell, a hétvégen is dolgoznak), ha csak nincs elôre lerögzítve, hogy milyen módon lesznek kompenzálva az extra órákért (órában vagy pénzben; megjegyzem az elôbbi sokkal gyakoribb). A hálapénz nem létezô fogalom, az éttermi borravalót csak akkor adnak, ha a szervízzel valóban megvoltak elégedve.

***

Skyddsrum skylt Minden svéd lakókörnyezetben van itt-ott eldugva egy óvóhely. Az óvóhelyeket anno a hidegháborús para idején létesítették, mára jobbára biciklitároló helyekké és raktárhelységekké váltak, eredeti funkciójukról csak egy apró háromszög árulkodik – sejtésem szerint nem véletlenül. A városban, ahol élek minden harmadik hónap elsô hétfôjén három órakor menetrendszerûen tesztelik a légvédelmi szirénákat. Èrdekes élmény ez, de egy haditechnikai gyár és egy hadászati reptér szomszédságában végül is érthetô ez. Ezért is gondolom, hogy ezek a jelek nem véletlenül díszelegnek még mindig az egykori òvohelyek bejáratánál. Sosem lehet tudni…

***

P.S.: December negyedike van, és az idén még egy szem havat nem láttam. Ez az elmúlt két év novemberi teléhez képest felüdülés. Szóval az élet szép, a munka ellep (ezért is nem írok ide mostanság) és én meg kurva álmos és fáradt vagyok. De az adventi kalendáriumok nyitogatásával napról-napra közeledik december 25.e, úgyhogy ez életben tart, arról nem is beszélve, hogy az év glöggös-mézeskalácsos-sáfrányos kelttésztás idôszakába léptünk (nyammm)

Advertisements

mamlasz módszer

Szilvásgombócot kellene enni.
Èpp mérges vagyok a szomszédainkra, mert olyan kis kedvesek és lelkesek és próbálják megmenteni a szilvafájukat amit a gondos korábbi ittlakók leszartak és így elég töppedt állapotban van, és megjegyzik egy hónapja, hogy dejó, mert pár szilva lesz rajta, és az hú de milyen jó, most meg látom hogy ott van az összes szilva lehullva a fa alatt, kábé már három napja.

Kérdem én mennyibôl telik kimenni és felszedni a földrôl azt a 20 szem szilvát amit annyira vártak???

Pupákok.

Hát igen, ez van ha nem ismerik a szilvásgombócot mint mûfajt, mert akkor tudnák, hogy mennyi mindenre jó a szilva. 🙂

Pár héttel ezelôtt két kolléga aggódva konstatálta, hogy ótejóég mennyi szilvájuk lesz idén és ótejég mihez is kezdjünk velük.

Kaptak tôlem két linket az aggályaik csillapítására:
http://vonsachsen.blogspot.com/2007/10/hungarian-szilvsgombc-plum-dumplings.html
http://en.wikibooks.org/wiki/Cookbook:Silvash_Gombotz

Kíváncsian várom hogy tesztelik e, vagy ôk is a szomszédainkhoz hasonló mamlasz módszerrel járnak el szilva ügyben.

kis okosak

Vannak olyan helyzetek, gyakran, amikor így látens zombi módjára rácsodálkozok az agyakra körülöttem.

Sokszor próbáltam megérteni, hogy hogyan fér el ennyi tudás ilyen arányosan tervezett, cseppet sem nagy vagy vízfejekben, mint amilyenekkel a svéd nyakak meg vannak áldva, de eddig még nem jöttem rá a titkukra.

Van egyetem, és van gyakorlati tudásra fókuszáló közoktatás – de ilyen másutt is van.

Van gyermek- és emberközpontù szemlélet úgy amblokk az itteni életben, ami nyílván segít abban, hogy a fejek a nyakakon ne hülye parasztokká váljanak.

Sok módosított cukorféleséget esznek és a világon ôk isszák majdnem a legtöbb kávét. A kávéval nem tudom mi a helyzet, viszont hogy vezetô helyen állnak az egyes típusú diabetesben, az tény.

Az is tény, hogy mindenre allergiásak: pollenre, tejcukorra, tejfehérjére, hisztaminra, gluténre, napsütésre, állatszôrre – hogy csak a legnépszerûbbeket említsem.

Szeretnek inni (jó sok szart, de mindegy) és énekelni (egyszer posztolok majd egy jó hosszú listát arról, hogy minden sikeres zenész svéd), de mulatni más is tud.

Valahogy az sem árt nekik, hogy az év felét sötétben töltik…Lehet hogy azért mert az év másik felét meg grill füstben pácolódva és napon aszalódva élik a növekvô, ám még mindig inci-finci veszéllyel járò napsütésben? Vagy azért mert amikor csak tehetik elhúznak a világ másik felére (hogy ne itt legyenek)?

Vagy a sport a titok? Az hogy mindenki fut/bandyzik/csapatsportol – egyszóval mozog.

Vagy az egészséges, ám egyszerû és praktikus ételek, amiket elôszeretettel terjesztenek közért számra?

Nem tudom.

Viszont ma megint olyan helyzetbe kerültem, amikor csak ülök, nagy barna szemekkel az egész napos meetingen, és csodálom az embereket akik körülöttem ülnek.

Mert olyan kis okosak.

oktondi

Imádom ahogy az életet szuperkomplikálják a bürokrata szarrágók.

Világszerte, itt is, meg ott is, de most épp az ottaniakra vagyok pipa.

Miért van az hogy egy sza@ros egyenleg lekérdezéshez az anyukámtól az adószámomig mindent tudni akar az inci-finci help desk kisasszony?

Miért kell nekem az adószámomat fejbôl tudnom?

(és miért van az hogy minden svéd tudja fejbôl a tizensokjegyû bankszámlaszámát bármilyen helyzetben?)

Miért nem lehet engem lakcímanyjaneve alapján azonasítani ahhoz, hogy megtudjam hányadán áll az egyenlegem?

A legszebb egyébként az, hogy megtudhatod az egyenleged automatikusan is, ha nem akarsz a Spanish Inquisiton-nal beszélni.

Ehhez csak egy négyjegyû kódra van szükséged (amit nyílván hajlamos vagy elfelejteni egy olyan azonosítás kedvéért amin évente egyszer esel keresztül – ha olyan kis oktondi kíváncsi vagy mint én, ami nyílvánvalóan HIBA), ami ha elvész vagy elfelejtôdik, akkor beállíthatod újra. Ezt úgy teheted meg, hogy felhívod a Spanish Inquisition-t, aki talán még a BH méretedet is tudni szeretné ahhoz, hogy megadjon neked egy új négyjegyû kódot ahhoz, hogy ne kelljen ôket felhívnod újra.

Nem, nem jobb a svéd bürokrácia sem, de kétségtelenül praktikusabbak.

Például nincs adószámom, sem TAJ számom, sem adóazonosító jelem, sem e-svédországhoz hozzáférést biztosítò azonosító rettenetem.

Van viszont egyetlen egy darab személyi számom, amivel az összes fenti rémséget ki lehet váltani.

Tanulság – van több is.

1) Ma megtanultátok, hogy mit jelent a BH (béhó) szó svédül. Hasznos tudás ez szerintem.

2) Ismét bebizonyosodott hogy a help desk bármivel is fogalkozik, szuperkomplikál mindent.

3) Megtudtátok, hogy a diákhitel help deskje (lásd fent esetet) sem különb a 2)es pontban leírtaktól.

4) A személyi szám jó és hasznos és amíg ezt az egyszámos azonosítást nem vezetik be állampolgárságom helyszínén, addig én, a megáltalkodott, nem tudom értelmezni azt a szószerkezetet, hogy egyszerûsített államháztartás.

5) Ha skandinávia Svédország nevû szögletébe sodródtok, akkor tudjátok fejbôl a svéd banki azonosítótokat. Mert ez itt szokás.

6) Sem a 6)-os pont miértjét nem tudom, sem a svéd banki azonosítómat.

szigorú meg titkos

Péter megosztotta velem az alábbi kis filmet ma.
A videó elsô pár percében szétnézhettek az éppen havas Linköpingben turisztikai jelleggel, a riport többi része meg azoknak lehet érdekes, akik nagyon szeretik ezeket a gépeket. Vagy bármennyire is érdekli ôket, hogy lesznek e a magyar légierônek újabb Grippenjei, vagy sem.

Szerettem volna a vidéòt kommentelni az adott helyen, de egy idô után meguntam a NOL honlap tökéletlenkedését, úgyhogy íme egy poszt a videó kapcsán, amit árgus szemekkel figyeltem ám, hisz mégiscsak a mostani homeswedishome-ról van benne szó – szegrôl végrôl. Ès hát jó médiatermékhez híven elhangzott persze néhány gondolatébresztô rész benne.

Meg néhány pontatlan információ is…Mert az a legendás gép, ami az itteni múzeumban látható az nem egy D30-as, hanem egy DC-3as, és a gépet a látogatók két év helyett tavaly nyár óta láthatják az egyébként igenkurvajó Flygvappenmuseum-ban. Azt meg hogy a gép nem egy D30as, nem azért tudom, mert okos vagyok, hanem mert tudok olvasni. Például a múzeumban találhatò táblákról, vagy a múzeum internetes honlapjáról:

A másik dolog, hogy a SAAB gyár mennyire titkos. Nem azért kap kisérôt a média szakértô, mert hasonlìt egy japán kémre, hanem azért mert egy szigorúan titkos R&D területre teszi be a kis oktalan lábát – és van, ahol ezeket a dolgokat (márhogy szigorú, meg titkos, meg R&D) komolyan veszik…

A SAAB területére nem akárkit engednek ám be, és ezt kivételesen személyes tapasztalatból tudom. Ha szeretném megnézni azt, hogy a kékszemû most épp hol dolgozik, akkor az nagyjából lehetetlen lenne. 🙂 A SAAB gyàrban ugyanis két fajta ember dolgozik: SAAB alkalmazott es konzulens. Mindkét alkalmazotti státuszhoz minimum három biztonsági beléptetô szint tartozik, és nyílván aki nem saját alkalmazott(aka konzulens), annak még kevesebb belépési joga van. Daniel nem a legszupertitkosabb részen dolgozik, nem is SAAB alkalmazott, így csak olyan helyeken járkálhat, ahol az ô színkódja szerinti kártya érvényes. Ès látogatót (aka engem) sem vihet be – ùgyhogy a magyar ùjságíró csak örüljön hogy betehette a kis idegen lábát egyáltalán a gyár bármelyik területére…

(Pedig a SAAB bízhatna bennem, sok mindent tudnak rólam ám! Mert ahhoz, hogy most a kékszemû ott termelje a GDP-t nem csak az kellett hogy ôt jól átvilágítsa a svéd titkosszolgálat, hanem engem is jól átvilágítottak – svéd és magyar téren egyaránt.)

A harmadik dolog meg a korrupció és az átláthatóság. Ha a tisztelt újságíró kicsit olvasottabb lenne a svéd nép terén és nem csak az ABBA-t meg a Swedish chef-et ismerné a Muppets-bôl (akit egyébként imádok 🙂 ), akkor tudhatná, hogy a svédek kudarc- és konfliktuskerülô népek (errôl majd egyszer írok jó hosszan egy posztban), így ha el is követtek volna valamit – valaha – valaki ellen, azt is úgy próbálnák beállítani, hogy hát mit volt mit tenni. Ès nagyjából igazuk is lenne, mert hát a két rossz közül az ember általában a kisebbiket választja.
A svédek is.

Szóval az egyik ok, hogy miért nem beszélnek róla, az ebben kereshetô.

A másik dolog, hogy nem hülyék. Èpp a brazil bizniszt próbálják véglegesíeteni/helyrehozni, meg puhatolnak a magyar fronton is megint – nyílván nem fogják a figyelmet a mini média vizit alkalmával a kényes kérdésekre terelni.

A sorok között meg a kedves ùjságíró bácsi is olvashatna és akkor kicsit megértené, hogy mirôl is van itt szó. A jóarcú svéd SAAB guide ugyanis elmondja szépen részletesen hogy mennyire átláthatò a SAAB teljes tevékenysége, és hogy erre mennyire kényesen odafigyelnek. Ès ebben nem is érdemes kételkedni, mert ez az ország nem a korrumpálhatóságáról híres. Viszont az összes szervezet akit megemlít, az mind svéd és a jogi háttér, aminek meg kell 100%-osan felelniük az a svéd jog. Ami tény hogy nem egy szedett-vedett jogi struktúra, dehát mégis csak arról van szó, hogy a saját országom saját szabályai és frázisai mögé bújva magyarázkodom…

Az összeesküvés elméleteket meghagyom másnak, és hogy akkor korrupt a SAAB vagy sem azt majd eldöntik azok, akik értenek hozzá (vagy érdekeltek a kérdésben), csak azt az egyet nem kell elfelejteni, hogy ahogy a riporter bácsi is elmondta, itt irdatlan pénzekrôl van szó.

Azt meg sok más mellett a Lovasi is megírta, hogy mi mindent csinálnak az emberek a pénz miatt