Orsi was here

Olyan jó barátokat ITT látni.
Meg mindenütt másutt is, de az hogy az Orsi jött, látott, és én láttam ôt, az épp vizesen a fantasztikus svéd nyárban – szóval az, most, nagyon. Pedig még haza sem ért.

öröm

Orsi nem blogol, ezért elmesélem helyette nektek, hogy mit csinált és látott.

Látott Dave Grohl-t, nem csak a Stockholm Stadionban (ami a világ egyik legkisebb olimpiai stadionja 🙂 ), hanem a Foo koncert napján, délután, Stockholm egyik parkjában lófrálva. Mert Orsi szerencsés.

Orsi megtudta azt is, hogy a svéd férfiak szépek mégha a nyálukkal és a taknyukkal nem is tudnak mit kezdeni. Ezt igyekezte számtalan lesifotóban dokumentálni is.

A fent említett koncerten Orsi megismerhette az érzelmi reakciók markánsan eltérô mivoltát észak és dél között. Orsi szerint a svédek nem tudják élvezni a rock zenét és csak állnak töppedten, füldugóval a fülükben. Orsi ámbátor nem vette észre, hogy hogyan hömpölygött a tömeg körülötte a koncert felétôl fogva folyamatosan, hiszen nyílvánvalóan a színpadot nézte és nem a tömeget. Èrthetô okokból.

Orsi megismerte Stockholmot, és megállapította, hogy élhetô nagyváros és hogy nagyvároshoz képest nem is nagyvárosias. Ebben nagyban egyetértek vele, bármelyik svéd bármi mást is mond.

Orsi azt is megtapasztalta, hogy milyen a svéd nyár. Változékony. Perc szinten. Elmondása szerint ilyen sûrûn még nem kellett ki be mászkálnia a pulóverébôl/esôdzsekijébôl egy órán belül.

Orsi találkozott svéd ételekkel és svéd barátokkal. Az ételek meggyôzték arról, hogy van jó és finom dolog a svéd konyhában, mégha ezt a magyar pszichedelikus kulináris kínálat rózsaszín napszemüvegén keresztül sokszor nehéz is meglátni. A svéd barátok jófejek voltak (sôt mitöbb cukik is), mert angolul beszéltek, végig, pedig ez, aki már egyszer is keveredett svéd társaságba az tudja, hogy nem mindig megy – a legnagyobb törekvések ellenére sem.

Kulináris kalandozások terén Orsi felfedezte a Godis világát. Lelkes édesszájú módjára telepakolt két zacseszt mindenféle színezett cuccal, amirôl úgytûnt, hogy jó lehet.

Orsi, az édesszájú akcióban

Természetesen kulináris nagykövetként meggyôztem arról, hogy pakoljon a saltlakrits-ból is (a finn salmiakki svédországi variánsa) és megkértem arra, hogy az ízélmény által kiváltott reakciójáról küldjön majd fénykepes beszámolót.

Ùjszerû tapasztalatként Orsi azt is megismerhette hogy mit tesz az ember barátjával a 3G-s mobilhálózat. A csodálkozás, a meglepôdöttség és a nevetéssel kombinált sokkos állapot a Wikipédia és a Google farzsebbôlvaló elôrántása során azt sejteti, hogy maradandò károsodást szenvedtem az információs társadalombavaló belépésemmel. Ettôl függetlenül büszkén jelentem, hogy szeretem a 3Gs mobilhálózatot használni és szeretem hogy MINDENNEK utána nézhetek pár másodpercen belül. Többek közt olyan, az élet folyását nagyban befolyásoló kérdeseknek is, mint hogy mi a különbség a réti boglárka és a gólyahír között, illetve hogy ki is az a férfi az Absolut vodka üvegén.

Orsi itt volt és jó volt hogy itt volt.

Azon tûnôdöm fülessel a fülemen és pizsiben a konyhában kuporogva, hogy mikor lesz megint ilyen. Hogy jönnek a barátok és nálam/nálunk lesznek és nálunk esznek és együtt sétálunk ebben a nemnagyvárosban, ahol éldegélek, és ha elfáradunk a nagy sétálásban, akkor leülünk egy padra és epret eszünk, majd továbbmegyünk és megint leülünk és valami halálédes svéd édességet tolunk az arcunkba amit nagynehezen kiválasztunk a cukiban, ahol minden édesség neve összevissza van, mert ha ôslakos vagy akkor úgyis tudod, hogy mi micsoda, zsigerbôl, ha meg nem vagy az, akkor meg “Nem mindegy? NEM!!!”, és nézzük a körülöttünk sétáló svéd tömeget és próbáljuk megérteni mindeközben magunkat, ôket, egymást, a világot.

Mert erre valóak a barátok.
Mégha nagyon messze is élnek egymástòl.

Advertisements