vizilabda északi szemmel

Mit ne mondjak senkit sem hat meg itt északon hogy vizilabda EB van és hogy nyerünk mint állat.

Ès úgy en bloc maga a vizilabda, mint sport sem hatja meg az északi szíveket. Az átlag svéd kb annyit tud errōl a sportról amennyit a lelkes magyar kis száj elmesél neki hébe-hóba.

Erre nagyjából akkor jöttem rá amikor anno Linköpingben a svéd-finn nemzeti válogatott rangadóját az uszoda lelátójának első sorából néztem végig.

Kb 20 nézővel együtt.

Ingyért – mert a szervezők örültek ha látnak néhány drukkolót a lelátón. A nagy népnemzeti meccsen – ami bármi más sport esetében egy egész hetes sport-orgia.

Emlékszem sokkos állapotban néztem végig az amúgy rémunalmas és vontatott meccsett. Fura volt megélni, hogy ami otthon lázba hoz és lelkesít egy fél országot az itt kb 20 embert érdekel.

És ez a rácsodálkozás minden vizilabdavilágesemény környékén utólér.

Pedig 77-ben még rendeztek is vizes EB-t – vizilabda meccsekkel együtt-  errefelé (Jönköping-ben), amit persze hogy naná meg is nyert az akkori magyar válogatott.

Mindenesetre legalább van remény – még a svédeknek is.
Úgy hívják őket hogy ifi vizilabdázók.

Tinédzser életkorú csapatok, helyi versenyeken és kupákon remekelnek (alacsony popularitás mellett, nem válogatott szinten, de akkor is!), teli vannak halálmagas lányokkal (és bizonyára fiúkkal is, de én a lányos vonalat ismerem) – és tadám: magyar edzőkkel.
Amelyik csapatnak nincs magyar vonatkozású edzője, annak van éves magyarországi edzőtábora Hódmezővásárhelyen.

Imádat ahogy a svéd anyukák és apukák izzadnak azzal hogy elmondják hol van a lányuk/fiúk edzeni.

Az kevésbé imádnivaló hogy minden évben úgy jönnek vissza a gyerekek az edzőtáborból, hogy nem értik miért kell mindenütt készpénzzel fizetniük (és nem kártyával) és miért van az hogy minden évben valaki át akarja őket vágni valamelyik étteremben, de ez egy másik poszt tárgya lesz.

A lényeg hogy jó kezekben vannak a svéd fiatalok és nekik köszönhetően egyszer talán majd lesz olyan vizilabda EB (néhány évtized múlva) , amit majd a svéd nemzeti TV képernyőjén lehet megint követni.

Addig marad a stream, a rádio, a VLV és az összes emlék amit a Hajósban drukkolva szerzett az ember lánya. Anno.
Na meg a Malmsten kapuk – amiket persze a svédektől szereznek be minden LEN-es viziversenyen.

Advertisements