keddi morgós kerékpáros

A gyógytornászokkal és katéteres szívhekkelésekkel teljes őszben megihletett a Cyclechic cuki posztja a téli bringázás kapcsán. Egy pár szöges (bicikli) gumival eltöltött tél után, bájos mosollyal az arcomon olvastam a blog sorait illetve álmélkodtam a képeken.

Szóval attól, mert hideg van és száraz az időjárás (ahogy az egyik posztolt képen, ahol annyira metsző a hideg, hogy a fotón szereplő kis család még kesztyű nélkül is bírják a strapát), tadáááááám még lehet bringázni.

A koppenhágai kampányvideóban szereplő frissen szállingózó, még nem szétfagyott (illetve az esetek legtöbbjében jól takarított) hóban sem lehetetlen a küldetés, pláne akkor, ha mint Koppenhágában, legalább 1,5 méter széles, rendszeresen takarított bicikliúton kell “lavíroznod” (ahol a busz vagy a hülyeautós nem darál be). A nagy titkot (igen, igen, a kis szöges gumi télire a kis kétkerekűdre) persze egyik fotón és videón se látjátok, mert az olyan lenne mint ha a photoshop réteget levakarnánk a divatfotókról…mindegy.

A téli Koppenhágával példálozni azért is cuki dolog, mert a dán fővárosban kb olyan durva a tél, mint amit a videón láttok. Pont olyan, mint a kis svéd elővárosában, Malmöben, ahol sok helyen a kerékpárutakat korábban takarítják, mint a járdákat, és ahol a tél csak nyomokban tartalmaz havat, vagy ahol a mínuszok nem maradnak sokáig.

Kedvenc svéd típusvárosom (és korábbi otthonom), Linköping például jó példa lenne a téli közlekedés know-how-jára, mert ott ahol novembertől árpilisig tél van, átlag 20 cm-es hóval spékelve, ott lehet csak igazán téli bringás balesetekre tapasztalatokra szert tenni.

Hogy az anyáink által hajtogatott réteges öltözködés az életbenmaradás kulcsa, vagy hogy miért lenne hasznosabb fogvédővel ellátott hagyományos biciklisisakokat gyártani és beszerezni, vagy hogy mire jó és mire nem jó a téli gumi a bringán (amit biztos vagyok benne hogy nálam szakavatottabbak már gyártanak otthon a sufniban, ahelyett hogy a nokian-ra költenének).

De maradjunk annyiban hogy ha minden jeges körülötted és bordásra van fagyva minden járható út és bicikliút, akkor azért gondolj a csuklód (2011), a kulcscsontod (2015), és a bűbájos mosolyod épségére (2011) mielőtt mindenáron nyeregre pattannál.

Minden más esetben: nyeregre fel, és csak ésszel.

 

 

Advertisements

kerékpár, orkán, hétfő délután

Ma kipróbáltam azt, hogy milyen kb 25- 30 méter/szekundumos szélben…

  • egy üvegdobozban dolgozni (megvannak ezek a 70-es évekbeli horror filmek mindenféle nyikorgó zörejjel? Kábé olyan, annyival kiegészítve hogy közben 4×4 méteres szuperüvegek remegnek és süvít a ház. Mint egy kismalac, akit kihangosítóra tettek).
  • ajtót nyitni (bicepsznek nagyon jó)
  • egy helyben állni (ez elég vicces, mert szándékaim szerint menni szerettem volna, de nem tudtam)
  • biciklit ellakatolni miközben a szél szétviszi az arcod
  • biciklire ülni (abban a reményben hogy hátha a hátszéllel sikeresen hazajutsz)
  • biciklivel oldalirányban csúszni, jég nélkül (mert az oldalszéllel a szerencsétlen blogger nem számol)
  • biciklivel 5-10 méternyit sétálni (a legközelebbi szélvédett kerékpárparkolóig) miközben a biciklit fel-fel kapja a szél…

25-30 m/szekundum a Google szerint kb 90-108 km/órának felel meg.
Csak viszonyításképpen.

Szintén viszonyításképpen, Malmötôl északabbra, Halland megyében 42 m/s erôsségû szeleket mérnek és mértek (km/óraban azt hiszem ez 150 körül van).

Èn, aki ma kipróbálhattam a 45 fokos szögben sétálást biciklivel, a szerencsésebbek közé tartozom. Nem jött szembe velem tégla (mint egy dánnak, aki a vihar áldozata lett), az ablakaink se repültek ki (mint ahogy a város több lakásában történt), hazajutottam egyben (mert nem vonattal közlekedek – amiket négy órától itt Skåneben teljesen leállítottak), és bár a fák még mindig irdatlanul lengedeznek a házak körül, áram és víz még mindig van nálunk (ellentétben azzal a majd 50000 háztartással Svédországban (27000 körül itt, Skåne-ben) akik víz vagy villany nélkül maradtak ma este).

Simone* holnapra (állítólag) tovább áll, de valószínû hogy a nyomait még napokig fogjuk érezni a megtépázott házakon és városokon. Ha kíváncsiak vagytok, afféle virtuális katasztrófaturistaként, nézzetek szét nyugodtan az Instagram-on és a Twitter-en a  #Simone #Storm kifejezések kombójának segítségével. Amennyiben a vihar angliai részére vagytok kíváncsiak, úgy keressétek a #stjudestorm kifejezést .

*(Valahogy minden nagyobb vihar női nevet kap itt északon. Pár éve Gudrun (neé Erwin), most Simone (née Jude), igaz volt Per is, de ô Gudrunhoz képest inci-fincibb volt.)