téli szünet

Az idei karácsonyi készülôdés nálunk minimál módban telt. Volt adventi koszorú, csillagok az ablakban és képeslapküldözgetés, de az ajándékvásárlási roham, a karácsonyfaállítás és az “ótejóégmitégyünkkarácsonykor” karácsonyi menü összeállításból is kimaradtam, és nem értettem azt sem hogy a kollégáim miért keseregnek azon, hogy milyen szegényes a roskadó ikea polcokon a karácsonyi dekoráció kínálat.

Helyette viszont – miközben hülyére dolgoztam magam a kedvenc projektemben – elkezdtem egy hosszas nemvidám fogászati procedúrát (éljen a bürokrácia, meg ami egy ilyen hajcihôvel jár, de erröl majd egy késôbbi blogpostban), beoltattam magam Twinrix-el, vettem egy csomó útikönyvet és bikinit, és próbáltam felkészültem arra, hogy mit szeretnék megnézni a Yucatán félszigeten. Bármennyire nézegetem a képeket meg a videókat, valahogy még nem állt össze a fejemben ebben a vérzivataros és igen lagymatag szürke decemberben, hogy én valahogy pár nap múlva ott, pedig tényleg.

Szóval bogárkák a svenskalandozás elmegy téli szünetelni egy picit. Valamikor januárban jövök, és élménybeszámolok, hacsak közben el nem kap a szélessáv és a krónikus közléskényszer külhonból, mert akkor kaptok blogposzt hamarabb.

Nem szeretnék frappáns boldog karácsonyokat lövöldözni a levegôbe, különben is, a Hírcsáda karácsonyi gyöngyszeménél nehezebb szebbet – jobbat – viccessebbet kanyarítani egy magamfajta miniblogba.

Egyetek bejglit, igyatok mértékkel és szeressetek mértéktelenül.
(Ha politikailag aktívak vagytok, akkor pedig foggal körömmel tiltakozzatok az ellen, ami készülôdik, de ezt mindannyiótok lelkiismeretére bízom így zárójelben)

Feliz navidad!

Advertisements

utolsò ördögûzô ritusok

Azt hiszem rituális emberfajta vagyok. Vannak ilyen aprò, nem mindennapi, de ritusaim az életben.
Néha idegesìtôek, leginkább annak aki éppen velem egy fedél alatt él. De az illetô általában tudja és hagyja hogy önmagam legyek, az összes hülyeségemmel egyûtt.

Szeretem például ha egy házibuli után, mielôtt eltakarodunk szétinni magunkat az éccakába a lakás nem egy nagy disznóól, csak egy fél. Azt is szeretem ha a karácsony elôtt a lakás nagyja tiszta és puccba van vágva.

Ezt a svédek is szeretik, olyannyira hogy egész decemberben pirosba öltöztetnek mindent a lakásban. Sokan lecserélik a függönyeiket karácsonyi függönyre, az asztalokon megjelennek az adventi koszorúk és a pirosabbnál pirosabb kiegészítôk, gyertyák, téli figurák. Az ablakokba kikerülnek a karácsonyi fények, Luca nap környékén Lucia koncertekre járnak és sáfrányos kalácsokat sütögetnek és esznek az emberek, és nagyjából ilyenkor kezdenek el minden karácsonyi édességet (knäck-et és ischoklad-okat) készíteni, hogy 24.-ére minden kész legyen. Van aki olyannyira belelkesûl, hogy advent elsô hétvégéjén már felállítja a karácsonyfáját.

Az idei karácsonyi készülôdésünk ismét kurtára sikeredett. Luca kalácsot Luca után egy héttel ettûnk, knäck nem volt, a karácsonyfánkra (ami idén legalább volt! *örül*) tegnap került izzó (mert errôl tökre megfeledkeztûnk, mármint hogy ilyenünk nincs), és a lakás is csak mára lett olyan tiszta amilyen karácsony elôtt kellett volna lennie.

Szar dolog az ünnepek körül betegnek lenni. Pláne ha valami aljas vírus is tekereg benned, ami csak néha lázasít be, de az erôdet elveszi mint az istennyila mindennap. Azt hiszem az újévet már nagyjábòl egészségesen fogom kezdeni, mostmár csak az étvágyamat kell visszavarázsolni, meg az utolsò ördögûzô ritusokkal elkergetni a nyavalyám maradékát.

A rituális újévi lencsét még ma megfôzzûk (asszem), valamelyik Bolagetben még felkutatunk egy ûveg pezsgôt, mert koccintani kell (ritus), asszem az adósságaim is rendben vannak (nem viszünk adósságot az új évre, kivéve a diákhiteleket ugye…), és ha jól emlékszem még egy listát ki kell írjak magambòl.

Most pedig irány a bútorbolt.

December 22

Tavaly ilyenkor mar allt a fánk a Martonba es mar korbekuldozgettuk a kozos kepeslapjainkat.
Aztan jot rohogtunk a valaszokon, hogy ki mit spekulalt ki a kepekbol.
Tavaly ilyenkor Pest volt es ho volt.

Iden Linkoping van es ho van, szep feher minden.
Karacsonykor Laholm lesz, es nem biztos hogy szep feher lesz minden, mert az idojaras mar csak ilyen, de egyutt lesz az egesz Bengtsson csalad, es az mindig vicces.
Meg nagyon szep hagyomany is, nem is tudom milyen lenne az egesz csaladot osszerantani karacsonyra.
A mi csaladunk nem ilyen ossznepi-osszerantos fajta – sajna.

Anyueknak par hete elkuldtuk a karacsonyi ajandekuk egy reszet, nehany kepet amit akkor keszitettunk amikor itt voltak.
A tobbi ajandek a kanape elott var, hogy becsomagoljam oket.
Bengtssoneknal az a szokas, hogy mindenki huz egy nevet a magikus kalapbol, es azt a szemelyt ajandekozza meg.
(Tetszik az otlet, gondolom jo par csaladban el ez a szokas.)
A törpéknek persze midenki visz valamit, dehat gyerekkent az ajandek a lenyeg, aztan felnossz es jobb esetben rajossz hogy mi a fontos.

Mas mufaj egy kicsit ilyen internacionaleban karacsonyozni, amikor ide-oda utazgatsz es nem csak egy orszagon, hanem egy kontinensen belul. Akkor hirtelen nem az a legfontosabb, hogy van eleg girland a fan, hanem hogy becsomagoltal e mindent amire az elkovetkezendo par napban szukseged lesz.
Iden pl nem alltam neki bejglit kesziteni es toltott kapit fozni, mert majd megyunk, es anyueknal lesz.
Karacsonyfank sem lett vegul, mert holnap utazunk es negyediken jovunk vissza, szoval pont amikor karacsonyfas hangulatban lennel, akkor nem is leszunk itt.

Tudom, a mufenyo kibirja. Meg a tuja is.

De ez most elmaradt.

A kis, kozos, egyutt az megvolt, hetvegen, Stockholmban. Elmentunk, megneztuk az Izzardot, aki zsenialisan hulye (szeretjuk) es setaltunk a szakado hoban es egyutt ettunk, es vizes es hideg lett a ciponk, es ugy elfaradtunk a sok maszkalasban hogy vegigaludtuk a vonatutat hazaig.
Es ajandekkent van egy Pride and Prejudice and Zombies cimu konyvunk!

Tavaly magyarorszagi karacsonyunk volt.
Iden svedorszagi karacsonyunk lesz.
Mert most az o szuleinel leszunk karacsonykor, most rajtuk a sor.
Jovore torjuk a fejunket egy sajat karacsonyon, amikor nem utazunk egyik vagy masik szulohoz, hanem amikor sajat karacsonyunkat unnepeljuk valahogy valahol.

Nehez dolog a karacsonyi hangulat most.
En azert vagyok ideges, mert nincs munkam, a masik meg azert ideges, mert van munkaja.
Olyan szivesen furodnek a karacsonyi hangulatban, de nem tudok, mert tudom, hogy a karacsonyi asztalnal (akarhanynal is fogok ulni) a kerdesek rameso resze arrol fog szolni, hogy unemployed.
Es ez egy eleg erzekeny kerdeskor a fejemben, nemhogy ha meg beszelni is kell rola.

De majd jopofa leszek es elbagatelizalom a helyzetet.
Es majd jo lesz, mert talalkozom majd nehanyotokkal.
Arrol nem is beszelve, hogy lesz nagymami, meg nagypapi.

Azt hiszem nekem most ez lesz a legnagyobb karacsonyi ajandek: hogy lathatom a csaladomat es a barataimat.

Ez az egyik legjobb karacsonyi ajandek!