a BSI rendes

És együttérzõ!
Screen Shot

Egyrészt rendes, mert a lemondás bár szomorú, de olajozott szerkezetként mûködõ opció (míg itt északon a vaskos koronáid nagyjából elúsznak ha lesérülsz – kivéve ha talász egy naív hõst, aki bevásárolja magát a helyedre, vagy ha van egy jol kiállított orvosi papírod amin az áll, hogy anyira meg vagy operálva, hogy nem tudsz részt venni a versenyen, mégha akarsz se), másrészt meg sajnálják, ami így, sebeimet nyalogatva és a nem üzemképes bokámra bambulva jól esik.

Ha nagyon hisztis szeretnék lenni, akkor felsorolhatnék egy csomó érvet, hogy miért nagyon rossz nekem, hogy nem futok le a hétvégén 21kmt, de akkor végképp sajnálattal tekintene rám a kedves olvasó, mondván “Ez hülye”, úgyhogy nem nyavalygok. A hangomat amúgy is kímélni kell a 17. kilométer körülre, ahol le kell ordítanom a svéd fejét, hogy “Heja, heja!”. Mert persze öt behülyítettem januárban, hogy awwwww, fussuk már együtt át Pestet keresztül-kasul, aztân persze én kiesek a sorból mert egy nyamvadt aerobic órán szétzúzom a szalagjaimat…Mondjuk õ meg mindig elhagy 2,5 km után minden versenyen úgyhogy kapjabe – még ha olvasod szvíthárt, akkor is (ezesetben puszi a fejedre hogy érted mit írok ide!) És persze heja, heja!