olvasónapló

Amikor nem írok, akkor olvasok.
Most aktuálisan két dolgot, illetve kettô és felet.
Irodalmi ajánló, kicsit másképpen.

Kezdjük a popkultúrával és egy jópofa ötlettel. Az offline bloggal.
Egy volt kolléga az ô jófej barátaival nekivágott Norvégiának, autóval, lelkesen.
Meg egy Moleskin notesszel, amibe lejegyezte az élményeit, tollal, kézírással.
There is no school like old school.
Nos, most ezek a moleskin fuzetlapok válnak napról napra online-á, ahogy Zoli szkenneli az élményeket napról napra, képekkel, videókkal és némi retrospektív megjegyzésekkel.

Ez a Moleskin meg én. Kezdjétek az elejérôl, úgy érdemes.

Legutóbbi pesti reptéri vizit során találkoztam a világ legidiótább pénztárosával aki komolyan azt hitte, hogy kétszer kell lehúznia kártyámat csak azért mert a papír kifogyott a kis terminálból.

Ès egy ilyen tünemény dolgozik egy nemzetközi reptéren…röhej. Na mindegy, szóval a reptéri Relaynél megálltam egy irodalmi pillanatra és a legújabb macamagazin helyett vettem egy Popper Péter könyvet, Lélekrágcsálók címmel. Válogatott elôadások az élet mindennapi szarságairól, amik – ha nem vigyázol- szépen-lassan-aljasan felfalnak belülrôl. Vannak könnyebb és vannak nehezebb fejezetek. Ha szeretitek a Poppert, akkor gondolom már olvastátok. Ha nem olvastatok még Poppert (ehm, van ilyen??) akkor jó kezdés ez a könyv.

PS.: Bojkotáljátok a reptéri a Relay-t és ha lehet, ne vásároljatok semmit ott.

A kettô és feledik ajánló egy hangoskönyv, ráadásul svédül, de ha szemfülesek vagytok, akkor biztosan megtaláljátok Karl-Ove Knausgård Min Kamp-ját más nyelven is.

Az egyik ikonikus svéd TV mûsorban (ami egy norvég talkshow, hehh) figyeltem fel a csókára. Önéletrajzi könyv, 3000(!) oldalon, hat kötetben egy alig 40 éves írótól, ugyanazon a norvég/svéd címen mint a Mein Kampf (hadd ne említsem a szerzô nevét). A részletes és részletekbe menô elbeszélés középpontja az apa-fiú kapcsolat, amivel a szerzô egész életén keresztül küzdött. Az elbeszélést. Illetve a könyv születését Knausgård apjának a halála indította, ez az a momentum, ahonnan a könyv indul és ami a történet egész gyökerét képezi.

A könyv megjelenése a skandináv irodalmi életben nagy port kavarrt, mert érdekes pályán lavírozik a szerzô. Önéletrajzi könyvet írni 3000 oldalon Mein Kampf címmel eleve provokatív dolog. Eredeti neveket, történteket, személyeket belevonni az elbeszélésbe még izgalmasabb dolog. Illetve kevésbé megszokott.

Hogy mennyire ritka dolog az ilyen irodalmi berkekben azt jól mutatja, hogy a norvég irodalmi akadémia a könyv megjelenése kapcsán napirender vette az önéletrajz, mint irodalmi mûfaj szabályainak újraértelmezését. Irodalom e az, ha az életed történéseit szóról szóra elmeséled? Jogod van-e kitárni a barátaid és a családod életét a fikció berkeit nem használva, csak azért, hogy a saját irodalmi céljaidat szentesítsd?

Èrdekes kérdések egy egy igalmas hangoskönyvben (legalábbis a svéd verzió), ami segített felfedezni a hangoskönyvet mint mûfajt (nekem). Azért jó játék rátalálni egy JÒ hangoskönyv alkalmazásra is az Android market-en.

Hm, hogy kinek ajánlanám ezt a könyvet? Nos, ha érdekel, hogy 40 évesen hogyan okoz annyi kérdést benned az apáddal való viszonyod, hogy abból egy 3000 oldalas olvasmány születik, vagy hogy egy ìrò hogyan dolgozza fel az irodalom segítségével az édesapja halálát, akkor mindenképpen kutassátok fel Karl-Ove Knausgård elérhetôségeit valamilyen emészthetô nyelven.

Advertisements

szó mi szó

Van egy rakás ötlet a fejemben.
Ìrhatnék arról, hogy mit jelent az esô, mint fogalom. Hogy hogyan alakul át az esôképed amikor átköltözöl egy másik országba. Hogyan telik meg más szemantikai jelentéssel az a melléknév, hogy vizes.

Arról is ìrhatnék, hogy a holy swedish empire. Mert hogy birodalmi méreteket ölt ez az ország, nem csak az ikea miatt. Egyszer leírom nektek, hogy az életeteket anno vagy most körülvevô tárgyak mennyire svédek. Megsúgom: nagyon.

Arra is gondoltam, hogy befûtök egy konyhablogot, mert egyrészt szegény Orsi még mindig várja a recepteket, másrészt tadaaam: tök jó a svéd konyha. Mert gyors, praktikus, sokszor olcsó és nem kellenek hozzá extra alapanyagok úgymint túró.
Btw, kedves Túró és Juhtúró, továbbra is hiányollak benneteket a mindennapjaimból. *sóhaj*

Azon is jár az agyam, hogy az egyre növekvô to-do listámat /blogilag és életileg/ hogyan rövidíthetném le, de továbbra is csak oda lyukadok ki megoldásilag, hogy tér-idô görbítés, ezt meg még mindig nem sajátítottam el. *hogyarossebb*

Szóval kedves Blogolvasò, nem vagy elfelejtve, csak volt nyaralás, baleset, nyakamba szakadò transzfer, lesz workload, Békéscsaba, Brüsszel, esküvô (nem, nem az enyém, ettôl függetlenül ruhacipôkényszerben vagyok, úgyhogy HJÄLP!), mindeközben van élet, amit jobb híjján mégsem élhetek twentyfourseven a klaviatúra elôtt-fölött, adni kellene a testmozgásnak, mert jön az ôsz, fogynak a napsütéses órák és szó-mi-szó (lá-ré) rá kell gyúrjak a télre. Szószerint. Kívül és belül is, mert ugye a cél a túlélés.

Szóval igyekszem írni, de nézd el nekem kedves olvasó hogy van egyfajta életem, ami nem hagy naphosszat a gép elôtt blogolni.

visszatérés

Úgy döntöttem hogy klaviatúrát ragadok megint.
Ancsur az én mentorom, mert igenis jó dolog a mindennapi encsem-bencsemet egy helyre lementve kinyilatkoztatni azt, hogy vagyok.
Fúj, ez mélyenszántó lett, de egye-fene, vállalom.
Úgyse lesz mindig ilyen.