három év munkakeresés után

Gondoltam megosztok veletek egy történetet, ami az egyik helyi napilap (Sydsvenskan) hasábjain jelent meg a héten.
(A cikk svédrôl magyarra fordítása a blogger mûve. Ha valami hatalmas marhaságot észleltek a szövegben, jelezzétek és javítom.)

“Irina képzett közgazdász, hét nyelven beszél, és 20 éves tapasztalattal rendelkezik különböző vezetői pozíciókból Moldáviában, ahol felnőtt.

Öt évvel ezelôtt járt Lundban, látogatóban a nôvérénél, ahol egy kerti partin eltalálta Ámor nyila. Ezután nemsokkal költözött  Malmöbe.

[…]Irina rekordsebességgel túljutott a beilleszkedést segítendô svéd nyelvórákon, érvényesítette a diplomáit hogy azokat a svéd rendszer is elfogadja és elismerje, és több mint 100 állásajánlatra küldte el az önéletrajzát – anélkül hogy behívták volna egy interjúra is. Az ok: túlképzett. Amikor felajánlotta hogy akár gyakornokként is dolgozna [fizetés nélkül], akkor is elutasították.

‘200 állásajánlat után abbahagytam a számolást. Csak tapasztalatot akarok szerezni, hogy bejussak a rendszerbe. Ezért döntöttem úgy, hogy beiratkozom egy ügyintézői szakképzésre. Ez sokat segített.’

A megoldás végül nem a Munkaügyi Szolgálaton keresztül jött, hanem egy ismerôs ismerôsén keresztül, akinek ügyintézôre és pénzügyi asszisztensre volt szüksége.

‘A legtöbb pozíciót így töltik be. De frissen Svédországba érkezettként nincs meg az embernek ez a kiépített hálózata. És így nagyon nehéz.’

Iva Parizkova Ryggestahl, aki végül [három év munkakeresés után] felvette Irinát a saját ügyvédi irodájába, 87-ben érkezett Svédországba az egykori Csehszlovákiából. Jól lehet akkor volt már egy diplomája, mégis elment jogásznak tanulni Lundban.

‘Az egyik tanárom tanácsolta akkor, hogy változtassam meg a nevem; azt mondták hogy [a jelenlegi nevemmel] sose hívnának be interjúra. Ez azóta sincs másképp.’

Iva tapasztalata szerint a munkáltatók kiszortírozzák az idegen neveket – és minden álláskereső aki akcentussal beszéli a svédet tetemes hátránnyal indul egy telefonos interjún.

‘Szerintem a helyzet valamennyivel romlott mióta a Svéd Demokraták bekerültek a parlamentbe [1988-ban alapított nemzeti-szocialista párt, amely 2005 óta rendelkezik parlementi mandátummal], azóta felsôbb szinten elfogadotabbá vált a rasszista megnyílvánulás.’

‘De én reménykedem a fiatalokban. A fiam legjobb barátai Irakból, Brazíliából és Svédországból érkeznek, de ôk nem élik meg ezt a problémát. Az emberek csak emberek, függetlenül attól hogy honnan jöttek.’ ”

A cikk itt ér végett.

A történethez csak annyit, hogy Irinához és a bloggerhez hasonlóan (aki kevésbé erôs portfólióval és nagyobb svéd ismerôsi hálózattal nagyjából ugyanezeken a buktatókon esett át és ugyanúgy évekig volt munkanélküli idekint) külföldrôl érkezô és nyelvórákon megismert fiatalok és kevésbé fiatalok tömkelege élte és éli meg ezeket a történeteket. Hogy túlképzett vagy; hogy nem vagy elég képzett; hogy nem beszéled elég jól a nyelvet, hogy nem vagy mérnök, hogy nem ismerjük el azt az egyetemet vagy szakképzést amit hosszú évek során megszereztél; hogy elismerjük ugyan a diplomád, de ugyan szerezz még minimum 180 kreditet ahhoz hogy itt dolgozhass és ha lehet, úgy en block, legyél inkább svéd.

Sarkítás? Lehet. De amíg a jószándékú és közeli svéd ismerôseidtôl azt a tippet kapod munkakereséshez, hogy

  • vedd fel a svéd párod nevét, mert attól minden más lesz;
  • szülj egy vagy több gyereket, így amíg nem kapsz munkát legalább könnyebb jutsz pénzhez és szert tehetsz arra a bizonyos ismerôsi hálóra, ami mindennek a kulcsa…

…nos addig úgy gondolom hogy valami nagyon neccesen mûködik a svéd munkaerôpiacon.

Mondom ezt egy nagyon átlag családnévvel amit az aputól örököltem és amit két éven keresztül próbáltam átpaszírozni a svéd munkaerôpiacon.

Advertisements