külhoni ünnepeim

Nem tudom hogy ti, akik velem együtt nem a kismagyar reality-ben töltitek mindennapjaitokat hogyan élitek meg a nemzeti ünnepeket külhonban?

Az elsô nemzeti ünnepeim idekint furcsák voltak. Nem voltak tüntetések, nem volt majális és vurstli és népünnep és hosszúhétvége, semmi könnygáz és tömegverekedés, nem voltak utcalezárások, kokárdák vagy tüzijátékok, senki nem harsogott a hangosbeszélôbôl és az esti híradó sem jegyezte meg, hogy hányezren vonultak az utcára a mai napon.

Ezeknek az ünnepi kiegészítôknek a hiányában és a svédek teljesen más típusú nemzeti ünnepléses rituáléjai kapcsán minden év márciusában/augusztusában/októberében eltûnôdök egy picit azon, hogy vajon mitôl nemzeti ünnep nekem március 15 vagy augusztus 20 vagy október 23. Mit jelentenek nekem ezek a napok és hogyan tartoznak hozzám egy olyan környezetben, ahol Petôfi, Szent István, vagy Nagy Imre nem köszön vissza minden sarkon vagy utcanévtáblán.

Anno mikor kiköltöztem, igyekeztem nagyon tudatosan megtölteni ezeket a napokat tartalommal és formával. Semmi kedvem és affinitásom nem volt soha bezzegmagyarkodni ezeken a napokon, se otthon, se külhonban, de mégis valahogy akarva-akaratlanul próbáltam megtalálni magamnak itt külföldön a magam kis 15.éjét, 20.áját és 23.áját. Próbáltam kokárdát hordani és zászlót lobogtatni és magyar filmet nézni, bármi olyat találni ezekben a napokban, amik valahogyan összekötnek a történelmemmel és ezeknek a napoknak a jelentôségével.

Próbáltam kialakítani rutinokat, hagyományokat, szokásokat.
Próbáltam. Múlt idôben.
Már nem próbálok.

nemzeti ünnepeim egykor...

nemzeti ünnepeim akkor…

Kokárdát még néha ugyan tûzök, de zászlót már nem lobogtatok (legfôképpen mert nincs zászlótartónk az új lakásban), és a magyar moziestjeimet se (szerencsére) csak a nemzeti ünnepek határozzák meg.

Ami viszont tudatalatt, de hagyománnyá vált, az a HVG nemzeti ünnepes percrôl percre rovatának a követése, az aktuális nemzeti ünnephez kapcsolódó külföldi újságcikkek szemezgetése és a nagy “nemzeti-nem-jól-van-ez” típusú panaszkodás, amit valahogy sikerül mindig valami rövid vagy hosszútávon külhonba szakadt magyar anyanyelvûvel megejteni a nemzeti ünnepek környékén.

...és most

…és most

Vizuális példával élve klasszikus kocsmapolitizálást képzeljetek el vegytiszta svéd környezetben, habzó Borsodi és tajtékos istennyilák helyett kávéval és némi pitével megspékelve. Ès sütis villával.

Nekem ezt jelenti a külhoni ünnep.

Hogy a saját anyanyelvemen panaszkodhatok kortárs kulturális, társadalmi és politikai kérdésekrôl, sütis villával a kezemben, kávéscsészével a jobbomon.

Kinek mi.

Advertisements

3 thoughts on “külhoni ünnepeim

  1. ezt olyan szepen leirtad.

    most en is elgondolkodtam. csak egy eve vagyok itt, de mar egyre kevesbe olvasom az otthoni hireket. nagyon bant, ami ott tortenik. annyira szanalmasnak tartom, hogy az emberek hagyjak magukat megvezetni. nem is unneples es nem is megemlekezes, ami otthon zajlik. a nemzet osszefogast meg aztan vegkepp hianyolom.

    es erdekes latni, hogy amiert hazank fiai/lanyai olre mennek, az mennyire sulytalan kulfoldon egy kulfoldinek. kis orszag, kis tortenelme. elmeselem 56-ot, s csak neznek illedelmesen, hogy ooo, tenyleg?
    a mi kis elbukott szabadsagharcaink… mit tanultunk beloluk? most, hogy huszoneve szabadok vagyunk sem tudunk mit kezdeni a helyzettel. keressuk az elnyomo demonokat.

    ha magyarorszag egy szemely lenne, akkor terapiara kuldenem.

    • Ha lenne itt egy Like vagy Share gomb most megnyomnám.
      Ennek hiányában bôszen bólogatok a soraidat olvasva.

  2. 100%-ban egyetértek Bandival.

    Az itteni perspektíva, amit itt kapunk, benne van a “csomagban”, pedig nem is kértük. Én még nem szoktam le a hírekről 5 év után sem, de érzem, hogy káros szenvedély, le kellene szokni. Véleményem van, ha kimondom vagy leírom, Magyarországon élő magyaroktól azonnal megkapom, hogy mégis, hogy képzelem? Meg hogy innen könnyű beszélni. Hát baromira nem könnyű. Bandi jól fogalmazta: bántanak dolgok, amik mostanában mennek ott…sok dolog.

    Az ún. nemzeti ünnepekre nem is mondok semmit. Már régóta nem megemlékezések…vagy sose voltak azok? Komolyan, passz. Mindenesetre méltatlanok erre a névre, na.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s