Az önkiszolgáló boltokról, illetve az önkiszolgálós fietésrôl már ezer éve akartam mesélni. Bevezetésképpen SelfScanning By That girl.
Kiegészítésképpen pedig annyit, hogy a gyereknélküli háztartásokban is (lásd nálunk) pazar élmény hogy nem kell klasszikus pénztáras-sorbanállós-sarkamra bevásárlókocsitolóst játszani.

Így élünk mi

Vásárolni voltam, az ICA-ban (Íííka, a helyi nagy boltlánc).

Kerestem a tagsági kártyámat a bejáratnál, és hát nem találtam. Kisebb fajta pánik fogott el. Elmondom miért.

“Mennyit szeretne fizetni, kedves vevő?” 😀

A bejáratnál van egy halom terminál, ott lehúzom a kártyámat, elveszem a nekem kirendelt vonalkód-leolvasót, a boltban szépen lehúzom a vásárolni kívánt cikkeket és szépen bepakolok mindent a táskámba. Amikor kész vagyok, visszarakom a leolvasót a kijáratnál levő terminálba, újra lehúzom a tagsági kártyát, bankkártyával fizetek majd kisétálok. Pikk-pakk, már kész is.

Nincs sorban állás (és még ha várni is kell néha, sokkal kevesebbet), nem mászik senki a seggembe/toporog a nyakamon a sorban, nem kell kipakolni szalagra, nem kell nagyon gyorsan és stresszesen visszapakolni, mert már jönnek is a következő vevő cuccai. Kifejezetten hasznos, ha kisgyerekkel van valaki, akik ugye híresen rosszul bírják a sorban állást – főleg az enyém, aki már többször kiugrott a babakocsiból és kirohant az üzletből, míg…

View original post 211 more words

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s