műemléki reggeli

Miközben a blogger elment téli szünetelni (megjegyzem nem elég hosszú idôre mert még mindig nincs április és még minden sün téli álmot alszik – csak én nem) a közben volt szerencséje megszállni pár napra itt.


1356994206344 IMAG0505 IMAG0510
IMAG0515-1 IMAG0517 IMAG0519 IMAG0520-1 IMAG0522-1Utáljatok nyugodtan (életemben nem hallottam ennyi Ù magánhangzót mint amikor kiböktem félve az idei téli turnénk szálláshelyét), viszont csak annyit mondanék, hogy ha megtalálnak az utazási irodák spamjei olykor jobbnál jobb ajánlatokkal, akkor néha nézzetek bele ezekbe a levelekbe mielôtt a kukába küldenétek ôket, mert meglehet hogy néhány korona/forint/euro extráért nem csak két menettérti jegyet kaptok az év legdrágább árán számolt repûlôjárataira (fapados vagy nem, karácsonykor utaztatni nagy business) hanem esetleg még a repjegyeken felül három éjszakát eltölthettek egy olyan luxusszállodába aminek normál esetben a közelébe sem mennétek sem a körúton vagy sem a booking.com-on.

Mûemléki kalandtúra kedvelôknek (és egykori magyar szakosoknak) viszont mindenképp ajánlanám hogy egyszer tévedjetenek a New York palota közelébe (ahol ezek a nem túl jó minôségû ámbátor nagyon mobil képek készültek), lehetôleg belülrôl. Lenyûgôzô élmény itt reggelizni, mert azon kívül hogy nem érted hogy lehet ennyi idôt, energiát és munkát beletenni egy reggelizô büfébe (ahol majdnem minden ehetô valami – dzsem, gyümölcs, joghurt, tejbegríz, müzli – külön kis csavaros üvegben van felszolgálva), egyszerûen nem tudsz betelni azzal a restaurátori munkával amit ezen az épületen végeztek. Kicsit amolyan tér-idôzavaros az egész élmény, mert a sok freskó és stukkó amit tátott szájjal bámulsz a mennyezeten azt súgallja, hogy vagy egy múzeumban, vagy egy palotában vagy, de semmiképpen sem egy reggelizô asztalnál egy hotelben. Arról nem is beszélve, hogy nagyon nehéz dolog itt reggelizni: egyrészt szájtátva falod a szemeddel a mennyezetet, másrészt az orrod alatt gôzölög a kávé és kihül az omlett. Ès gondolom ez nem lenne máshogy ha irodalom szakosként a hely szellemét próbálnád magába szívni a gôzölgô kávé illatával együtt.

Apropó kávé: vagyok olyan naív hogy azt higgyem, hogy ha egy hotel azt vallja magáról, hogy az olasz luxuselegancia nagykövete minden szinten és tényleg mindent megtesz azért hogy a vendégei fenekét csontig kifényesítse, akkor reggeliztetés és kávéztatás terén is ezt a mottót követi. Tévedtem. Egy luxusszállodában is lehet vízben oldható  nescafét szolgálni reggelire.

Ès ha azt gondoljátok “rohadj meg ötcsillagos szállodában szállsz meg és még van képed a kávét kritizálni”, akkor megnyugtatok mindenkit, hogy a félinfluenzaszerû tünetek amik szilveszterre elleptek (és aminek köszönhetôen a paplan alatt rohadtam ahelyett hogy a barátaimmal együtt kurjongtam volna egy izmos házibuliban vagy a szétfagyott ködös pesti éjszakában) azok egy ilyen csudaszállodában is nyakig elveszik a kedvedet mindentôl. Ùgyhogy márvány ide, miniüvegbe csomagolt dzsemek oda, freskók meg amoda, ilyen szarul rég nem indítottam az újévet mint idén.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s