truly, madly, deeply – a skandináv november

Délután fél öt van, valahol 4 C fok alatt és koromsötét. A nap nem jön fel reggel fél nyolcig, és a napsütéses órák száma (ami persze nem azt jelenti hogy valójában süt a nap)  a hónap végére hét óra alá süllyed (értsd: napkelte negyed kilenckor, naplemente negyed négykor – Forrás). Ahogy elnézem az idôjárás jelentést, ezen a héten remélhetôleg még nem látok havat és ha szerencsém van akkor nem esek el a reggeli felfagyott ködszitáláson.

Nem kertelek, kifejezetten utálom a skandináv novembert, szívbôl és igazán. Az ilyenkor esedékes szülinapokon és szülinapi meglepiken kìvül kevés lélekemelô pillanat van ebben a hónapban, leszámítva a városban felfedezett törökmogyi árusokat (hell yeah, a modernitás elérte a kis falunkat!)  és az ablakokba kihelyezett napfénypótló lámpásokat. Azt hiszem az egyetlen reménysugár ilyenkor hogy minden átásított nappal közelebb vagyunk a decemberhez, amikor jön Lucia, a fényhozó, meg van advent, meg sáfrányos sütitenger, meg Julmust (ejtsd: jülmüszt – afféle karácsonyi kofola) meg a téli napforduló, amiután lassan de biztosan legalább a sötétbôl kezdünk kimászni (ha már a hideg áprilisig simán borzolja a kedélyeinket és a karszôrzetünket).

Harmadik skandináv novemberre már (lassan) kialakulnak a túlélési praktikáim – hiába, edz az élet. Ez az a hónap amikor a jóbarátom, a nyári leértékelések során hazaköltöztetett, magából 10.000 luxot okádó napfényterápiás lámpa kelt és táplál mesterséges napfénnyel afféle 30 perces reggeli szeánsz keretében. Az is sokat segít, hogy a fejem felett lobog a jövôévi göteborgi félmaraton pallosa, így tunyulásra csak nagyon nagyon nagyon rossz lelkiismerettel veszem rá magam és ritkán (max heti egy couchpotato nap, slussz- passz).

De azt hiszem a legnagyobb novemberi kincsem (amire nemrég leltem rá otthon-otthon, egy egyetemi relikviákat magába rejtô dobozban) az a néhány sor, amit Nórkától kaptam sok-sok évvel ezelôtt. Soha nem gondoltam volna hogy egy tündi-bündin összeorigamizott A4-es lapra vetett szülinapi jókívánság lista lesz valaha a skandináv novemberem mentôöve.

image

my precious

Szóval íme az öt tuti tipp amitôl minden szar pocsék november túlélhetôvé válik (a Nórka féle eredeti után szabadon):

  1. Szülinap- ünnepeld vagy a sajátod vagy a másét vagy találj névnaposokat és kerekítsetek egy esztelen névnapi partyt vagy csak hívd fel egy vagy több rég nem látott ismerôsödet és hörpintsetek le egyet vagy többet a kedvenc nedûtökbôl.
  2. Idézd fel az összes nyári emlékedet (ez jó ürügy a bloggernek hogy  átnyálazza a memória kártyáit és szanaszét posztolja nyársirató címszóval a nyár legjobb pillanatait)
  3. Csoki – sokat és nagy mennyiségben (ha nem bírja a bôröd a mesterséges adalékokat, akkor irány a 80% feletti színtiszta kakaóorgia)
  4. Gyümi – lehetôleg citrusféle (nekem a grapefruit a gyengém), hogy a kisgyermekes szülôkön keresztül a munkahelyen támadó ovibacilusok ne vegyenek le a lábadról.
  5. Blink-blink – Ha nem vagy az ékszerek híve, akkor irány a leghülyébb színû pulcsi/ing/szoknya/nadrág/zokni/harisnya/cipô – mindegy, csak színes legyen! Ha nincs ilyen kritériumnak megfelelô ruhadarab/kiegészítô körülötted, akkor irány a söpcentrum (a bevásárlóközpont északi neve), ahol biztos vár rád vagy egy karácsony elôtti leárazás vagy egy csödbemenô bolt ami épp a készletétôl próbál megszabadulni, vagy egy second-hand üzlet ami pont a nagy söpcentrum mellett van.

Szòval kispajtások irány a futópad, a gyümölcsöskosár, a kötôtû a színes fonállal, meg a nyári képek tengere és decemberig meg sem állunk.

Mindenkinek sikeres túlélélést a novemberhez, aki pedig olyan szerencsés mint a sünök és épp a téli álmára készül, annak szép álmokat kívánok. Viszlát áprilisban!

Advertisements

2 thoughts on “truly, madly, deeply – a skandináv november

  1. A julmust eléggé rettenetes, már a szagától is rosszul vagyok.Olyan mint valami harmadik vonalbéli kólautánzat.Akkor már százszor inkább a glögg, mazsolával, reszelt ujjbeggyel, izé, mandulával (a kommentelő miért nem tud áthúzott betűket írni?)
    A sáfrány meg az a kis sárgás dara-féle, amit mindentre rászórnak?Valahogy azt is kerülni szoktam, nem gyere be.
    Ezért kell szeretni a havat, az odakint minden kis fényt visszatükröz, felnagyít.
    Jó túlélést mindenkinek. 🙂

  2. Tessék felidézni a gyönyörűséges eszmefuttatásokat, amiket idén a FORRÓ júliusi délutánon míveltünk Veszprémben az Utcazene ideje alatt a Marica teraszán (s nem zavartattuk magunkat a kiszolgálás minőségén) 🙂 🙂 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s