Ma esti céltalan böngészéseim közepette rátaláltam gyerekkorom nyaraira.
Kábé tizenöt-hat éves koromig minden nyáron elvonultunk kis alföldi családként ide, a Bükki Nemzeti Parkba táborozni. Csak mi, néhány hozzánk hasonló lelkes kis család, az erdô,a sátor, a kutyák, a végeláthatatlan bogrács és teapartik esténként, no meg a tábortûzek.
Napközben kis természetbúvárt játszottunk és növényekrôl tanultunk, amikor meg már elég életképesek voltunk, akkor eltùráztunk valamerre Bánkút, Répáshuta felè/környékére.
A táborlakók zöme tartotta a kapcsolatot egymással az év többi részében is (note: hardcore képeslap és levelezésrôl beszélünk itt, a történelmi internet nélküli idôszakból), de személyesen nagyjából csak évente egyszer, abban a 10 napban találkoztak a családok. Meg a törpék (aka a gyerekek).
A legszebb ebben a táborozós történetben, hogy bár mi utoljára kb 14 éve (nem lehetek ennyire öreg) jártunk a tábor környékén (anyut akkor kapta utoljára el a nosztalgia, így felvittük ôt táborozni kicsit; utána azt mondtam hogy szép volt, jó volt, de ô már öreg ehhez), de úgy tûnik, hogy a hagyományok és a tábor és a szokások ugyanúgy élnek, mint amikor még minitörpeként rohangáltam a réten a kullancsaimmal a nyakamba. A képeken, amiket a 2010-es táborról találtam, ugyanazok a kémcsövek tûnnek fel a virágokkal és növényekkel, amiket anno nekem is meg kellet tanuljak, hogy rendes-kedves-okos táborlakógyerek legyek. A gyerekek ugyanúgy gólyalábaznak, mint kismillió évvel ezelôtt; a tölgy, ami a tábor üzenôfalaként szolgált még ma is ott áll, és hirdeti a táborlakóknak a napi eseményeket. Hátborzongató 🙂
De az egész retrójáratban az a legszebb, hogy a fenti képeken ismerôsökre találtam, a sátorszomszédainkra, akikkel, hát ja, kb 15 éven keresztül együtt nyaraltunk. Ès akik ugyanott nyaralnak, ha csak pár napot is, mostanság is (remélem; a legutóbbi hivatkozást a táborra 2010-bôl találtam).
A Godò család, meg a Dr. Lénárt János Országos Környezet- és Természetvédelmi Hegyitábor. Nem tagadom, elkapott a nosztalgia – bármennyire veszélyes mûfaj is ez. 🙂
Wow1: csak nem a nagyvisnyói volt üttörő tábor helyén volt/van ez a hely?
ott kétszer is voltam, nagyon jó volt. Egyszer elindultunk a családdal megkeresni az Ablakos köveket. Órákon át sétáltunk, de semmi. Erre visszafelé, a kiindulástól 5 perce megtaláltuk őket..:D
Wow2: svéd Google Maps felület..:)
Wow1: Nem, nem Nagyvisnyo. Ez a hely Felsotarkanytol autoval kb 10 – 15 perc, Nagyvisnyo meg valahol Szilvasvaradtol joval eszakabbra van.
I used to go camping with my family, not in the middle of the forest, but in enclosed areas with some infra-structure (bathrooms, showers, swimming pools, a restaurant we never really ate at). it was fun… 😀
oh az erdom..na jo, lehet, hogy az itteni zoldebb, de akkoris Bukk (L) (L)
Àgi, én jártam az egyetlen(!) svéd bükkösben, és meg kell erôsítselek, hogy hiába zöld, meg bükkös erdô, meg tele van itt északon amúgy is fával minden, a Bükk erdô a mi erdônk (szív) (szív)
Szia!
Nem tudom hogy hallottál-e róla, de valószínűleg idén lesz az utolsó tábor Hereg-réten. Olvastam hogy régen minden évben kijártatok, utána kérdezgettem és azt mondták hogy a te anyukád volt a gyógyteafőzős néni:)
Ha gondoljátok és van rá módotok akkor, gyertek fel legalább pár napra.
Tényleg gyertek fel, lehet több alkalom már nem lesz rá :S
Nyilas Bálint
U.i.:tábor ideje 07.06-07.15.
Bálint, you made my day 🙂
Köszi az infot a taborrol, reszemrol ket eselyes hogy eljutok e iden arrafele, de anyut – ha mar ennyire emlekeznek ra (te jo eg, te jo eg, ennyi ev utan is o a gyogyteafozos néni 🙂 Ôrulet!) lehet hogy elirányìtom Heregrét felé!