a titkos nyelvek természete

Felszabadító érzés az anyanyelvemen beszélni. Pláne mivel errefelé a világ egyik legtitkosabb nyelvének számít.

Természetesen mint a világ bármelyik pontján, így itt Linköpingben is lépten-nyomon belebukkanhatsz egy magyar családba, tehát nem árt ha az ember nem káromkodja szanaszét magát, merthát mégiscsak ugye a gyerekek lelkifejlôdése és satöbbi. Ettôl függetlenül a mindennapok felszabadító lételeme, amikor az élet apró bosszantókövei mellett elhaladva elhullajtasz egy tisztességes, ízes, vaskos istennyilát, kurvaanyját, bazdmeget kinekmit, úgy, hogy ebbôl a melletted elhaladó gyanútlan svéd mit sem ért 🙂

Az is felszabadító érzés, hogy ha valaki a munkahelyeden ér utól telefonon, akkor nem kell elbújnod hogy pusmorogva megbeszéld, hogy anyu, most nem tudok beszélni, nem érted, vagy hogy Mankaaa, de örülök hogy hívtál mert már épp elakartam mesélni mekkora f@$€fejekkel dolgozom együtt. Sutymorgás és fékevesztett-tipegés-a-legközelebbi-térerôs-privátcsevelyre-alkalmas-helyre helyett

Beszélj magyarul!

A körülötted dolgozók ugyan tudják, hogy milyen nyelven beszélsz, amikor nem angolul vagy svédül szólalsz meg, viszont halvány lila látomásuk sincs arról, hogy mi a beszélgetés témája. A magyar nyelvrôl kevesen tudják errefelé, hogy távoli rokona az észtnek meg a finnek, így amikor ez az információ elhangzik, akkor a svéd fejekben rögtön felvillan a reménysugár, hogy ahhaa, rokonnyelv, akkor ugye értek finnül meg észtül.

Ehm, nem, nem értek.

Szóval mivel kevés a találkozási pont a magyar a szláv és a germén nyelvcsalád között, ezért – ahogy az itteni visszajelzesek tanúsítják – a magyar abszolút titkos nyelv itt Svédországban is. Ellentétben az Európában elôforduló szegrôl végrôl rokonnyelvek hálózatával, a magyar nyelv esetében esélytelenül indulnak a tippelni vágyók, míg ugye a germán és a szláv nyelvek esetében ha egyet vagy kettôt ismersz a családfából, akkor jó esélyed van sikeresen megtippelni hogy mirôl beszél fél Európa.

A nyelvrokonság egyik igen jópofa oldala, hogy némi svéd nyelvtudással tudok norvégekkel és dánokkal is beszélgetni, pedig se dánul, se norvégul nem beszélek. Ez azért elég jópofa dolognak számit egy magamfajta lánynak, aki egy olyan anyanyelvvel rendelkezik, aminek nincsen egy igazi rokona se a környéken. Mint minden nyelvben persze a svéd – norvég – dán lingvisztikai háromszögben is ott vannak a hamis barátok, amik megfájdítják minden nyelvtanuló fejét, de ebbe most ne menjünk bele.

Szóval magyarul beszélni jó, pláne egy olyan országban, ahol nem ez az alap kommunikációs csatorna. Péterrel sokat beszéltünk arról, hogy fontos e magyarnak maradnod egy másik országban, mitôl vagy magyar és hogy hogyan változik a nemzet- és az éntudatod attól függôen hogy hol élsz és milyen, az anyanyelvedtôl eltérô nyelvet vagy nyelveket beszélsz a mindennnapokban. Èrdekes dolgok ezek, a tengerimalacomon sok dolgot figyelhettem meg ezügyben az elmúlt két évben.

Szóval ezekben a sommás beszélgetésekben mindig odajutottunk, hogy magyarnak lenni annyit tesz, mint magyarul beszélni. Persze fontos lehet, hogy szépirodalmat olvass, mert attól nem hal el a szókincsed, meg tartsd képben magad az aktuálpolitikával, mert ugye ennek a lecsapódásában élnek a barátaid és a családod és sokkal egyszerûbb megérteni, hogy mi nyomja mások életét, ha tudod, hogy éppen ki az aktuális köcsögpolitikus; de az igazán fontos az, hogy a gondolataidat és az érzéseidet kifejezhesd az anyanyelveden.

Magasztos, szép dolgok ezek, tudom, de a saját tengerimalaclétembôl tudom, hogy mikor töltôdök el azzal a megfoghatatlan pluszérzéssel, ami helyrebillenti a belsô mérlegemet és helyretesz és képben tart és megadja azt a leírhatatlan egyensúlyérzést, aminek következtében tudom, hogy miért vagyok Szász Edina. Hogy miért van annyi s és z betû a nevemben, hogy miért van ékezet az A betûn, hogy hogy ejtem ki a vezetéknevemet és hogy miért hordom a vezetéknevemet az utónevem elôtt.

Szóval szeretek magyarul beszélni. Szeretem azt a szabadságot amit az anyanyelvem ad. Azt is szeretem hogy minden komplikált az anyanyelvemben és kevés egyszerûsítô szabály létezik – igaz, mindennek lehet rövidített neve, mint például zsepi, maci és bugyi. Az is számottevô, hogy mennyire tükrözi egy nép magatartását az adott ország hivatalos nyelve. Mert ha például belegondoltok, hogy mennyire komplikált és nyakatekert az anyanyelvünk, akkor sokkal egyszerûbb megértenetek, hogy miért szeret mindent túlkomplikálni és mindent túlbonyolítani a magyar köztudat a mindennapokban, legyen az használati utasítás, BKV tájékoztató vagy kormányrendelet.

A titkos anyanyelvemen kívül az utóbbi két évben szert tettem egy másik titkos nyelvre is. Igaz a svéd legalább két ország hivatalos nyelve, és a nyelvrokonságból adódoan a norvégok és a dánok is értik, ha azt mondom hogy DANSK JÄVLAR!, ettôl függetlenül ha hihetünk a nem naprakész statisztikáknak (ezt döntsétek el ti), akkor a magyart még mindig többen beszélik helyben és elszórva, mint a svédet. Megjegyzem érdekes lenneezt a listát megnézni a 2010-es évek tükrében is, nem csak svéd – magyar szempontból.

De a lényeg, és ez jó hír mindenkinek, aki olyan, kevésbé elterjedt nyelveket beszél mint a svéd, a finn, a feröeri vagy az izlandi, esetleg a flamand. A titkos nyelvek hihetetlen szabadságot adnak, leginkább abban, hogy mindig, minden körülmények közt kifejezhesd magad és az érzéseidet anélkül, hogy bárkiben (akarva vagy akaratlanul) rossz érzést kelts.

Mert a PC mégiscsak menô meg vicces dolog

Advertisements

4 thoughts on “a titkos nyelvek természete

  1. 1. Hát én nem mindig vagyok feldobva, hogy két titkos nyelvet is ismerek 😀 Jó sokra megyek a “választott” titkos nyelvemmel a világban… (az anyanyelv titkossága, na az más, egyetértek a magasztos gondolataiddal).
    2. Lehet, én vagyok hülye, de a bugyi mit rövidít? 😀

    • Hehe, a valasztott titkos nyelveden pl elkuldheted a fel vilagot a francba anelkul, hogy BARKI megertene hogy mirol van szo. Kommentelheted pl a hulyemagyar turistakat Helsinkiben anelkul, hogy megbantanad oket. Ez a paratlan hatalom all rendelkezesedre pl a magyarorszagi tomegkozlekedesi incidensek alkalmaval is 🙂

  2. Ha nem is ennyire erősen, de a 8 hónap limericki tartózkodásom alatt picit engem is megcsapott a hatalom szele..:) soha nem felejtem el, amikor a Raise&Give week alatt (a név senkit se tévesszen meg, masszív ivászattal egybekötött hivatalos bulihét többek között koncertekkel, mindez Írországban, egyetemistákkal, el lehet képzelni) egy rettenet durva káromkodás sorozatot eresztettem meg a szembelévő ház felé, amikor este 10-kor elkezdték kidobálni az üres üvegeket a térköves utcára. Felemelő érzés volt, verbális orgazmus..:)

  3. Ági, ha jól tudom a bugyogó -ból ered, csak ma már az eredeti kopott ki a köznapi nyelvből a legtöbb helyen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s