ékezetek nélkül

Kulisszatitánia kalandjaim a kezilabda VB linköpingi allomasan ezennel veget ertek. Faraszto, de elmeny volt ez a par nap, plane ugy, hogy munka kozben elcsiptem egy-ket meccset.

KéziVB – Linköping

Most, hogy igy egymas kozott vagyunk elmondhatom, hogy az az egy-ket meccs nagyjabol 7-8 volt, ami a kilenc linköpingben rendezett meccshez – es a kezilabdaban valo jartassagomhoz – kepest eleg nagy szam. De ez van, ha az ember sved berkekben onkenteskedik.

Igen, onkentes alapon uzemeltettuk a VB itteni labat (ahogy a tobbi varos is teszi), nagyjabol 100an. A szervezes kemenymagjat a helyi kezilabdaszovetsegek es sport egyesuletek fejesei teszik ki, ehhez csapodnak a lelkes csaladtagok es baratok, gyerekek es fiatalok akik kezilabdaznak, majd ezt kovetik az onkentesek, akik az ismerettsegi halo legszelen kerulnek bele a kepbe es a gepezetbe.

Bingo, igy lettem reszese en is a törtenetnek.

Mikor kiderult, hogy mivel fogom tolteni a munkanapjaim(féle) delutanjait ezen a heten, azert kaptam a jobbnal jobb tippeket: fotozkodj le mindenkivel, gyujts telefonszamokat, fenykepezz sokat, keszits meg tobb felvetelt, satobbi.
Nos, ami a kepeket illeti: egyreszt itt eszakon verkomolyan veszik a szemelyisegi jogokat, ugyhogy X10 minivel embereket lesifotozni kulisszak mogott necces mufaj. Cuki gyerekeket, hiresnek nevezett embereket – plane ha nem a kozelben vannak – meg nehezebb. Arrol nem is beszelve, hogy hivatalosan mi azert voltunk ott, hogy lathatatlanul legorditsuk ezt a par napot (es nem lesifotozni).

Szoval ezert nincsenek ‘STAR’fotok a galeriaban.

Hja, azt emlitettem mar milyen rohejes dokumentalni barmit is egy telefonnal mikor korulotted akkora objektivek es lencsek maszkalnak mint egy kisebb agyu?

Ha belecsoppensz egy ilyen szintu sved rendezvenybe, akkor jo belatast nyersz abba, hogy miert mukodik a dolog lazan, kevesse stresszesen es jol. A felkeszito minitreningunk (nagyon hivatalosan hangzik ez egy ket delutanos bejarasra es egy korlevel-lancolatra nezve, de ez volt a neve) soran gyakorlatilag a tatarjarasra keszitettek fel bennunket. Mint kesobb kiderult mindenki be volt parazva hogy “otejoeg-ennyi-feladatot-ennyi-emberrel-megis-hogy?! Aztan az elso nap kiderult, h a tatarjaras tulajdonkeppen elmarad, mert nem minden ujsagirocsapatot erdekel az osszes csapatmerkozes annyira mint amennyire a szervezok azt vartak. Az is gyorsan kiderult, hogy a legtobbb fejfajast a szervezoknek a nem teljesen fair elosztasu es mukodesu wifi halozat fogja okozni, ami teljes kapacitas mellett (aka: minden kozvetitot megmozgato, fajsulyosabb meccsek alatt) hat hogy is mondjam döcögött.

Ez minket, a media csapatban levoket persze nem nagyon hatott meg (nem a te felelosseged – nem a te dolgod parazni), de hat ugye mi magyarazkodtunk miatta. Pontosabban a helybeli media tanoncok (media sulibol szarmazo gimis lanyok-fiuk), akik mindenki abszolut kedvencei voltak. Foleg szervezoi oldalon, mert altalaban minden infot veluk osztottak meg es mindent nagyjabol rajuk biztak. Ami nem tragedia, mert alapvetoen ugyes-okos-rendes gyerkocok ok, de igy nekunk, a kulso koros onkenteseknek (lasd fent) nem sok dolgunk akadt a minimal service teendoinken kivul.

Vagyis hogy keszenletben ulni/allni/enni/inni azokon a posztokon ahova be voltunk osztva.

Szoval a sved szervezesnek koszonhetoen – tegyunk be 100 embert posztba 62 helyett – a legnagyobb problemam az elmult napokban az ebredessekkel volt, es nem azzal hogy hogyan ussem el azt a par orat, amig nem kerul ram a sor a sajtoteraszon / a sajtokozpontban.

Folyt köv apróságokkal az élménytengerbôl mihelyst kialudtam magam.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s